nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egy szó világhódító útja
Az „OK” szó igaz története

Okézsoké, mondjuk akkor, ha egyetértésünket akarjuk kifejezni. Ez az OK szó használatának egyik módja. De honnan ered és mi maga az OKÉ? Szó, kifejezés, amerikanizmus, rövidítés vagy esetleg mozaikszó? A rejtély megfejtésére számos elmélet született.

Mihály Botond | 2010. június 9.
|  

Az „OK” története – az egyik verzió szerint – 1815 januárjában kezdődik Észak-Amerikában. Hőseink, a csaktó indiánok Pushmataha (1766-1824) törzsfőnök vezetése alatt az amerikaiak oldalán harcoltak az angolok és szövetségeseik, a creek indiánok ellen. Mi több, Andrew Jackson (1767-1845), későbbi amerikai elnök seregéhez 500 harcossal társultak. A háború befejezése után a csaktók a New-Orleans-i csatában még egyszer kisegítették szövetségeseiket. A csata alatt a hadvezér Jackson a csata állásáról kérdezte Pushmatahát. Utóbbi azt válaszolta: „OK” (azaz minden rendben). Jacksonnak megtetszett a szó, és pragmatikus amerikaiként a magáévá tette.

Ki gondolta volna, hogy az OK szót egy szappan tette híressé? Alabamai boltbelső 1936-ból
Ki gondolta volna, hogy az OK szót egy szappan tette híressé? Alabamai boltbelső 1936-ból
(Forrás: Walker Evans/Wikimedia Commons)

Az újságok elindítják az OK-t világkörüli útjára

Az „OK” következő fellépése az 1830-as évekre esik. Ebben az időben a bostoni újságírók azzal szórakoztatták magukat és az olvasókat, hogy többszavas nyelvi alkotásokat kezdőbetűikre rövidítettek le, és zárójelben megadták a kitalált magyarázatot. A Columbia Egyetem nyelvészprofesszora, Allen Walker Read (1906-1922) a Boston Morning Post 1838 június 12-i számában találta  a hírt egy párbajról:

„… J. Eliot Brown… a múlt szombaton d.u. 4 órakor egy párbajban E.R.K (Egyik Rangos Elöljárónkkal) E.H. (Elesett Hobokennél).”

Kedvet kapva a bennfentes vicc sikerétől, az újságírók továbbfejlesztették a mókát, helytelenül betűzve a szavakat: egy 1838-as péda az O.W. (all right = minden rendben).1839 márciusában pedig az “all correct” (minden helyes) jelent meg „O.K.” rövidítéssel. A szó eredetileg a betűk utáni pontozással látott napvilágot.

A hóbort több évig is eltartott, és a rövidítési vírus több városra, így Philadelphiára, Chicagóra, New York-ra, New Orleansra és az Illinois állambeli Perura is átterjedt. Testvéreihez, a „R.T.B.S.”-hez (Remains To Be Seen = majd elválik) és „O.W.”-hoz hasonlóan talán az „OK” is kiment volna a divatból, amikor az újságírók más szórakozást találtak maguknak. De nem így történt.

Közbejött egy elnökválasztás, ami egy holland származású elnökhöz kötődik: Martin Van Buren (1782-1862) Kinderhook-ban, New York államban született, és amikor 1840-ben újra indult az elnökválasztáson, Öreg (old) Kinderhookként emlegették, vagyis „OK” lett a beceneve. Támogatói pedig – szülővárosa nevének utolsó két betűjéről – OK Klubokba tömörültek szerte az országban. És bár „OK” bácsi vesztett, az „OK-t” berobbantotta az amerikai nyelvbe.

Először James Pyle kozmetikumkészítő fordította a maga javára a szót. 1862-ben ő tette közzé a New York Times-ban az O.K. szappan reklámját. Ugyanazon újság 1900 január 20-i nekrológjában így méltatta Pyle-t: „népszerűvé tette az O.K-t.” A nekrológ szerint „ő volt az első, aki üzleti hirdetésekben „minden rendben” értelemben használta az OK szót. A szó kimerítő használatával valószínűleg bárki másnál többet tett annak érdekében, hogy a szó elérje a népszerű kifejezés státuszát, és bevett üzleti kifejezéssé váljon.”

Egészen az 1900-as évek elejéig az „OK”-t mégsem kapta szárnyra a világhír. Mark Twain (1835-1910), a nyelvileg igényesebb  amerikai írók egyike sem vitte túlzásba a használatát; állítólag soha nem használta.

Woodrow Wilson (1856-1924) elnök viszont annál inkább. És mivel Amerikában az elnököt illik követni, a múlt században ő tett róla, hogy minden oké legyen. Az idealista Wilson a csaktó eredet tudatában „okeh”-vel láttamozta a hivatalos dokumentumokat.

Dokumentált eredet

Dokumentált eredetetét tekintve az „OK” 1790-be visz vissza minket. Az első modern kori „OK” ekkor bukkan fel, és szintén Andrew Jackson nevéhez fűzik. A későbbi hadvezér és elnök akkoriban Tennesse állam fejlesztésén fáradozott. Az állam az Egyesült Államok „Vadnyugatán“ helyezkedett el, és a Jacksonhoz hasonló eltökélt férfiúk szemében magát az amerikai civilizációt jelképezte. A Tennessee állambeli Sumner megyében az akkor 23 éves Jackson következő megnyilvánulását jegyezték fel egy bírósági tárgyaláson:

„számlával igazoltam, hogy Hugh McGary eladott egy néger férfit Gaspar Manskernek.  Okésnak találtam.”

A modern „OK” legkorábbi írásos emléke egy bizonyos William Richardson kézírásos naplójában található. Az „Okésan érkeztünk meg” bejegyzés körülbelül egy hónappal a New Orleans-i csata után,1815-ben került a naplóba. Ekkor Richardson Bostonból New Orleansba utazott. Egy további bejegyzés szerint: „továbbutaztunk New York fele, ahová este 7 órakor szerencsésen megérkeztünk. Minden valószínűség szerint egy későbbi hasonló bejegyzésben „OK” szerepel a „szerencsésen” helyett”:

„Okésan megérkeztünk Princetonba, egy csinos kis faluba, amely N(ew) Brunswicktől 15 merföldnyire fekszik, és Trentonban délután egy órakor megebédeltünk.”

Richardson naplóbejegyzése
Richardson naplóbejegyzése
(Forrás: Wikipedia)

Az eredeti „ok &”-t a nyomtatásban „o.k. és”-re javították ki, és a kortársak ezt az értelmezést széles körben elfogadták. H.L. Mencken (1880-1956), a maró kritikájú amerikai értelmiségi és Nietzsche-követő is úgy vélte először, hogy a kézirat tartalmazza az „ok”-t. Az „Az amerikai beszéd”(American Speech) című folyóiratban Mencken megjegyezte, hogy az „ok” ilyen használatára jó eséllyel fog az utókor hivatkozni. Később visszakozott egy másik elmélet javára; eszerint a kifejezést 1839 előtt nem használták. Mencken arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szövegbeli „ok” valójában az „a handsome” (egy jóképű) szavak első betűire vonatkozik.

A legmeggyőzőbb elmélet

Mencken elmélete mellett tör lándzsát a már említett Allen Walker Read is a Columbiai egyetemről. Read professzor meggyőző módon érvelt 1963-ban és 1964-ben az “American Speech”-ben megjelent cikkeiben. Neki köszönhetjük az elméletet, miszerint a rövidítés humoros körülmények között született egy olyan kor Amerikájában, amikor az emberek szójátékokkal szórakoztatták egymást: rövidítésekkel, mozaikszavakkal (olyan szó, amely több szó első betűinek összevonásával keletkezik), szóviccekkel, tudatosan helytelen kiejtésekkel és tudatos elírásokkal. Az általa talált „O.K.” legkorábbi példája a bostoni Morning Post 1839 március 23-i számából származik. Ebben Charles Gordon Greene szerkesztő bejegyzése számol be a helyi (bostoni) „Csengetésellenes Társaság” (CSET) New York-i látogatásáról. A CSET megalakulása is vicc volt, ugyanis egy évvel korábban jött létre a nevének ellentétes célból: tiltakozásul  a bostoni városi tanács vacsorához szólító csengőkről hozott határozata ellen.

A későbbiek során amerikai katonák a világ legkülönbözőbb tájaira jutatták el a szót. Később az „OK”még a földön kívül is befutott: John Glenn űrhajós a Friendship 7 űrhajó kilövése után ezt az üzenetet küldte: „Okésak vagyunk”.

Mivel könnyedséget és együvé tartozást sugall, az „OK”-t a legkülönbözőbb helyen elő emberek is magukénak akarják tudni – véli Michael Adams, az Albright College professzora.

Egyszóval mindannyian egy okés világban élünk.

Források:

Mencken, H.L. (1956) The American language; an inquiry into the development of English in the United States.

Read, Allen W. (1963) The first stage in the history of "O.K.". American Speech, 38 (1), 5-27.

www.npr.org

www.phrases.org.uk

www.netlingo.com

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X