-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Az agyam rabja vagyok… megtanultam kételkedni a saját állításaimban, és beláttam, hogy legalább ugyanolyan fontos megkísérelni cáfolatukat, mint bebizonyításukat.¨
Esko Valtaoja a Turkui Egyetemen csillagászprofesszora, emellett amatőr biológus, felesége modern művészeti galériájának asszisztense, szeret társadalomtudományokkal és filozófiával foglalkozni, zenél és sci-fi rajongó. A világ megdöbbentő, sokszínű és jórészt megmagyarázatlan. Esko Valtaoját nem töri le ez a semmiség, inkább beveti a tudományt. Nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy potom háromszáz oldalba összesűrítsen minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről. Vajon lehetséges-e ez? Az eredmény egy mindentudó kézikönyv.
„Mihez kezdünk mindezzel a tudással? Jobb világot építünk. Többé nincs helyünk a világban, melyből érkeztünk; a tudás kapuja feltárult, és nincs visszaút a múltba. De a tudást elemeznünk kell, meg kell próbálnunk rátalálni a lényegére, melyre aztán saját szándékaink, képességeink és szükségleteink szerint saját személyes Mindentudó kézikönyvünket alapozhatjuk, útmutatóul a világhoz. Ez a kötet az én kísérletem arra, hogy háromszáz oldalba sűrítsek minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről.”
Az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszéke, Csillagászati Tanszéke,
a Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógiai Központ, valamint a budapesti Finn Tudományos és Kulturális Alapítvány, a Finnagora bemutatja november 17-én 17 órától az ELTE Északi Tömb (1111 Pázmány Péter sétány 1/A) 7.14-es termében a szerző, Esko Valtaoja, a finn csillagász professzor közreműködésével a Mindentudó kézikönyv című művet.
A bemutató moderátora Kutrovátz Gábor. Az előadás angol nyelven zajlik.
„Az agyam rabja vagyok… megtanultam kételkedni a saját állításaimban, és beláttam, hogy legalább ugyanolyan fontos megkísérelni cáfolatukat, mint bebizonyításukat.”
A Typotex Kiadó oldalán most 40% kedvezménnyel vásárolhatja meg Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv című művét, ha a fizetésnél az MINDENTUDO kuponkódot használja. A könyvet, a Typotex Kiadó további köteteivel együtt, a helyszínen is kedvezményesen vásárolhatja meg.
Részlet a könyvből:
„Eljön hozzánk előadni? Túl sokat nem tudunk fizetni, de azt garantálom, hogy a hallgatósága kétszáz gyönyörű nőből fog állni. Tavaly Mitro atya járt nálunk, és neki legalábbis nem volt oka panaszra.”
Így aztán ott kötök ki, hogy kozmetikusoknak tartok előadást a kozmológiáról. Hisz nincs ebben semmi, a kozmológia és a kozmetológia unokatestvérek; mindkettő a görög kosmos, rend szóból ered. Az egyik tudományterület a világegyetemet rakja rendbe, a másik a képünket pofozza helyre.
És az még mind nem elég, hogy a világ vette a fáradságot a létrejövetelhez; legalább ugyanennyire csodaszámba menő, hogy ilyen gyönyörű, ilyen szép rendezettségű egész lett belőle. Minden teremtésmítosz felismerte a problémát: miként született a kezdeti káoszból a körülöttünk látható rend, ha a hétköznapi tapasztalás éppen ez ellen szól? Rág a moly, mar a rozsda, a kávéscsészék a földre potyognak és eltörnek, idővel a leghatalmasabb uralkodóból is már csak Shelley Ozymandiasának két nagy csonka lába marad a kietlen homokpusztaságban. Ki vagy mi teremtett Milton Elveszett paradicsomában a káoszból rendet?
…mérhetetlen,
határ-, iránytalan vak óceán,
hol hossz, magasság, szélesség, idő, hely
kihunyt, s Természet őse: Éj, Khaosz
örök fejetlenségben, szüntelen harc
zajában, zűrben országol. – –
…Ül mint
bíró, a Zűr, s döntvén csak szítja még
a vak Viszályt, melyen király ; fölötte
ül még a Véletlen, a Minden-úr.
Természet méhe ez (vagy sírja tán?), e
szörny űr, hol nincs tenger, part, tűz, se lég,
de mind vemhes csiráiban kavartan
gomolyg, és így tusázna, mígnem a
mindenható Teremtő – több világot
szerzendő – nem rendelkezik sötét
anyagjukkal.Éjszaka, Káosz, Véletlen; vajon a Mindenható nélkül elérhetjük-e, hogy kifejlődjön belőlük a mi világegyetemünk hatalmas tűzkorongjával, opáltornyával, lekaszált szénájával és szépséges, táncot ropó fiataljaival? Nézzük csak meg!
Bonyolultság, entrópia, komplexitás, információ, rendezettség, struktúra, egyensúlyi helyzet, organizáció… Bárki tudja, mi a különbség egy kitakarított lakás és egy rendetlen között, de amint arról kezdünk beszélni, egészen pontosan mi történt a világegyetemben, és azt miféle fizikai fogalmakkal kellene ábrázolni, a precíz meghatározás meglepően nehéznek bizonyul. A világ egyik vezető komplexitáskutatója, az MIT kvantumtechnológiai professzora, Seth Lloyd egy cikkében a komplexitás 42 különböző definícióját gyűjtötte össze, ám ennek ellenére azt a címet adta írásának, hogy „A komplexitás mérése: nem teljes lista”.
Csak azért is A rendezettség növekedése címet adtam ennek a fejezetnek, noha tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a rendezettség igazából soha nem növekedett a világegyetemben; éppen ellenkezőleg. A világegyetem a saját törvényeinek engedelmeskedik, és még azért sem hajlandó őket megszegni, hogy bennünket megteremtsen. Az entrópia, a rendezetlenség, minden egyes pillanatban növekszik, még ha mi a saját kis köreinkben ezt nem vesszük is észre. A gyerek tornyot épít a padlón szanaszét heverő legóelemekből, és a rendezettség növekszik, de ennek ára, amit szerencsére nem számláznak ki nekünk, az entrópia végtelen növekedése a környezetben. A nap pazarolja energiáját, elkerülhetetlenül halad saját hőhalála felé, mely része az egész világegyetem hőhalálának, pontosan úgy, ahogy azt a termodinamika második főtétele előírja.
De mielőtt az utolsó csillagok is kihunynak és a világegyetem több billió és trillió év elteltével ismét mérhetetlen, határtalan, iránytalan vak óceán lesz, a kozmosz nem tűnik úgy, mint ami egyre inkább tönkremenne. Itt egyfolytában furcsábbnál furcsább dolgok történnek: a sötétségben vakítóan fényes gázgolyók jelennek meg, valamivel később az űr porszemcséi egymáshoz tapadnak, és iromba kőtömbbé nőnek, melynek felszínén a lobogó tekintetű majmok leugranak a fáról, és nekiállnak holdrakétákat építeni. Itt egyre több és több a komplex hely, melyek, a finn Wikipedia definícióját követve, 1. sok, egymásra ható részből állnak, és 2. ezen részek hatásai nehezen magyarázhatóak. Nemcsak az entrópia, hanem az egyenlőtlenség is növekszik a kozmoszban: egyes helyeken egyre jobban mennek a dolgok, másutt egyre roszszabbul. És ahogy a társadalomban is, elég kevesen vannak, akiknek nagyon jól megy, de ők azok, akiket észrevesznek.
Építsünk egy legó világegyetemet! Kezdetben szinte tökéletes rendezettség uralkodik benne: piros elemekből álló végtelen kocka. Minden egyes pontja egyforma, és emiatt az entrópia is minimális. Aztán jön az ősrobbanás, BUMM!, és az elemek szanaszét röpülnek. Ennyit a rendezettségről; a világegyetem entrópiája nőttön nő, és úgy tűnik, minden a puszta végtelen káoszban végzi. De nocsak: akárha egy láthatatlan kéz hatására, itt-ott egyes elemek elkezdenek összekapcsolódni, és tornyokat, autókat, egész legóvárosokat alkotni. Mi a csuda folyik?
A valós univerzumunk éppen így viselkedik. A fizika szemszögéből nézve a mítoszmondók és Milton tévedtek: kezdetben nem a káosz volt, hanem a rendezettség. A kozmosz a maximális rendezettség és minimális entrópia rendkívül valószínűtlen állapotából indult ki – a miért olyan kérdés, amelyre nincsen válaszunk, de amely kétségkívül azzal áll összefüggésben, hogy nem tudjuk, valójában mi történt a nulladik pillanatban. Továbbá, minden valószínűség szerint, azzal a bizonyos örök nyűggel is: teljes tudatlanságunkkal azt illetően, mi az idő mélyebb volta.
Az alapelemek azonban – az összes lehetséges részecske – egyszerűen ott csapkodtak össze-viszsza, bármiféle komplexitás nélkül. Semmi struktúra, semmi helyi rendezettség, sehol egy részecskeegyesülés, melyből, azt lehetne remélni, kifejlődik valami, amit érdemes közelebbről is megismerni. A káosz megnevezés jól illik rá, akármilyen kicsi is volt az entrópiája, és ebből a káoszból kellett valahogy kifejlődnie a világnak.
„Mely örök kéz szabta rád / Rettentő szimmetriád?” – csodálkozik William Blake a tigrisen; és el kell ismernem, hogy az én fejem is forog a gondolattól, hogy az ebben a pillanatban az ablakon át előttem feltáruló látvány kialakulhatott egy örök kéz közreműködése nélkül. Az autókat és az épületeket az ember hozta létre – na de a korcsolyázó gyerekek, a hólepte fák, a kék égbolt, ez az egész földgolyó? Létezik valamiféle természeti törvény, energiamegmaradással vagy az entrópia növekedésével párhuzamba állítható szabály, amely előírja, hogy itt-ott mégis növekszik a bonyolultság?
Őszintén megmondva nem tudjuk. Pontosabban szólva nagyon is jól tudjuk, mi történt, az általunk ismert természeti törvények alapján és azokat nem megsértve, de nem tudjuk, muszáj volt-e, hogy így történjen. Úgy tűnik azonban, minden egy hajszálon múlt, sorra egymás után.