Érdekes módon az agancsár szóra rákeresve rengeteg találat van, mai szövegkörnyezetben. Ezek szerint a vadászati szaknyelvben használatos a szarvasbika szinonímájaként? Pl.:

www.vadaszat.net/hirek/hirek_2014_3.htm

@arafuraferi: "Akkor a pólón" ja nem póló, csak hirdetés.

@arafuraferi: Alakulhatott volna fordítva is. Akkor a pólón "agancsárszarvat vásárolok magas áron" lenne, illetve helytelenül írva "agancsár szarvat".:-)

Még egy gyöngyszem Herman Ottó agancs elleni küzdelméből: "De lássuk azt az "aggancsot" és vele együtt az "aggancsárt". A magyar nyelv igazi kútforrásai az "agg" alatt sohasem értettek mást, mint a "vetus, veter és veteranust" (a nőnemet itt kihagyva) ; én pedig, és gondolom mindenki, aki a képletes beszédben valami kis jártassággal bír, a veteranust csak egyetlen egy formában birom a

szarvas feje ékességével szervesen összekapcsolni, amikor az után legyen — Istenneki —aggancsár ; de nem lehet sohasem Cervus elaphus Linné , sem a nemes gím , sem a magyar nyelv fonteseinek szarvasa. De az én igen nagy engedékenységemben sincsen sem haszon, sem köszönet, mert arról a veteránusról, akinek a gím feje éke jutott, nem mondják , hogy szarvasaggancsot, ha nem azt, hogy szarvas-szarvat visel. Szinte kedve kerekedhetnék az embernek , hogy az aggancsos haddastyánról is elmondja véleményét." Úgy látszik kompromisszum született, nem lett agancsár, meg felagancsozott férj, de lett azért a szarvas szarva agancs.:-)

Herman Ottó: "Mai nap már mindenki, tisztába n

van vele , hogy az agancs, (mely különben soha sem volt aggancs) a Bugát-féle szavak ama lomtárába való, melyet már csak a történet fog fölkeresni valaha s jelenleg legfeljebb azok használnak, akik nem a magyar nyelv természete szerint gondolkoznak, hanem mindenáron a németnek megfelelő

kaptára akarják rákényszeríteni nyelvünket s a német contemplatio vett lelkökön erőt. " Ez nem jött be neki. De ez bejött: "A magyar ember is jól különböztet s beszél szarvas-bikáról és szarvas-tehénről, őzbakról és őz-sutáról, de » aggáncsár« -t nem ismer. " Mondjuk tényleg furcsán hangzana a "Csodaagancsár mondája".:-)

A 3 végig természetesen fejlődőtt (=gyök) nyelv a finn, a magyar és a héber.

1. Magyar rokonszavak: szaru, szaruos (szarwas), szarw, szerw. Igen, ez a magyarban is W, csak mi nem különböztetjük meg a W-t a V-tól. 2. Agancs (cs=tsz: agán-tesz). Magyar (távoli) rokonszavai beleakad- odaköt értelemben az ige (régi szó: a feltekert fonál egy adagja), iga (munkára bekötözés), igen, igény (az-az!, ahhoz ragaszkodik).

Finn: sarv-i (kiejtés: szarvi, melléknév alakú szó, mert az -i mindhárom gyöknyelvben melléknév képző). Tehát a szarvi = szarv. A szaru = szarve-saine (a saine talán a bika szóval kapcsolatos). S a finn szarvet = AGANCS.

A cikkben (helyesen) felsorolt különbségeket tehát , a modern biológiai ismeretek hiányában, sem a finn, sem a magyar nem különböztette meg.

Tovább: héber. Kissé régies, de ismert szó a SZARÁV = tüske. Megállapítom, hogy ennél a szónál (de általában nem!) a héberben van az ősi értelem. A héber szarv, szaru és agancs azonban ma már a fénysugár, fény-korona = keren fogalmak leszármazottja, így most nem érdekesek.

A héber - ájin-g-n betűk – Ógen, Agán (az Ó, A torokhang) = horgony, lehorgonyozott (odakötve, elakasztva). Megjegyzés: a finnben nem volt mit keresnünk ezügyben, mert nincs G hangjuk. Ami, a hang-statisztikai elemzéseim alapján, a magyarban és a héberben sem túl régi.)

szarvas hiba