Milyen lett volna egy blog a második világháború kitörése környékén? Vagy épp a kádárizmus évei alatt? Hogyan írogathatott egy nagy tudású, izgalmas életű ember arról, mi minden történik vele és az országgal, amiben él? Nem kell hozzá időgép, hogy megtudjuk. Hiszen elég elolvasni például Ortutay Gyula négy évtizednyi naplóját, amiből sajátos magyar korrajz áll össze az olvasó számára – reményekkel és csalódásokkal, hatalommal, politikával, ambícióval és morállal fűszerezve.

A politikus-tudós feljegyzéseit három kötetben adták ki, a legutóbbi könyv bemutatójáról számolt be a kultura.hu. A cikk szerint már csak azért is különlegesek Ortutay naplóbejegyzései, mert az elismert tudós személyes belső konfliktusa is színesíti a képet. A néprajztudós és tanár ugyanis – bár elviekben sok mindennel nem értett egyet a második világháború utáni rendszer fenntartóival és működtetőivel – kivette a részét a politikai hatalomból és haszonélvezőjévé is vált a rendszernek.

A portál Ungváry Krisztián történész szavait idézi a könyvbemutatóról: „Elképesztő mikrokozmosz ez, főleg a kádári világ belpolitikai közege. Mindazoknak, akik akkor nem éltek, elképzelhetetlen az a hierarchia, amelyben a hatalmi súlyt például az jelezte, hogy ki hová kerül a dísztribünön, avagy meghívják-e egy kongresszusra vagy sem.”

A történelem tanúsága szerint Ortutay nagyon népszerű tudós és ember volt, folyamatosan szerepelt, utazott, tárgyalt. Mégsem volt elégedett – ez már az egyébként titkos és épp ezért igencsak őszinte hangú naplóból derül ki. Egy különös karrier története, szubjektív korrajz és kétarcú életrajz is: Ortutay Gyula titkos naplója számos érdekességet tartogat a kíváncsi olvasóknak.