nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A szólásszabadság határai

Bizonyos szolgáltatások elzárkóznak mindenféle aktfotó közzétételétől, mert attól tartanak, hogy fennakadhat a pornográfiaellenes szoftverek szűrőjén. Hogy megoldást találjanak erre a problémára, a webes cégek igyekeznek tökéletesíteni rendszereiket. A Facebook jelentéskészítő eszközének segítségével a felhasználók most már egyszerűen, egymás között rendezhetik sérelmeiket.

MTI-Press | 2012. december 2.
|  

A különböző államok kormányai a szólásszabadság dolgában gyakorlatilag szüntelen harcot folytatnak az internetes cégekkel. Egy magas rangú szakmai vezető elleni hatósági fellépés híre meglehetősen ritkán kerül az újságok címlapjaira, ám amikor nemrégiben a brazil hatóságok egy rövid időre őrizetbe vették a Google helyi menedzserét, az volt a nap híre. Hogy mi állt a rendőri intézkedés hátterében? Az, hogy a Google nem volt hajlandó eltávolítani a leányvállalataként üzemelő YouTube-ról azokat a videókat, amelyek feltételezhetően megsértették a brazil választási törvényeket. A Google hajthatatlansága mögött ugyanakkor az a szándék állt, hogy helyreállítsa a magáról mint a szólásszabadság következetes védelmezőjeként nagy nehezen kialakított és kissé megtépázódott imázsát.

Érzékeny muzulmánok

Két héttel korábban ugyanis ez a fajta elkötelezettség erősen elhomályosulni látszott. Történt, hogy a Google nyolc ország internethasználói előtt blokkolta egy olyan film trailerének a megtekintését, amely sértette a muzulmánok érzékenységét. Hat államban – köztük Indiában és Szaúd-Arábiában – a helyi bíróságok hoztak határozatot a felvétel betiltásáról. Egyiptomban és Líbiában viszont – ahol a tüntetők megtámadták az amerikai nagykövetségeket, és több embert is megöltek – a Google saját elhatározásából távolította el a videót.

Egy sor esetben váltott ki aggodalmat már korábban is, hogy miként kezeljék az internetes cégek a vitatott ügyeket, és hogyan reagáljanak a szólásszabadság iránt elkötelezett helyi vállalataik arra, ha az adott ország vezetése korlátozni igyekszik azt. (A független nemzetközi jogfigyelő szervezet, a Freedom House jelentése szerint az általuk vizsgált 47 ország közül 20-ban fokozódik az internethasználat korlátozása.)

A Google júniusban kelt beszámolója szerint 2011 második félévében összesen 45 országból érkezett hozzájuk olyan kérés, hogy blokkoljanak valamiféle tartalmat. Voltak olyan megkeresések, amelyeket könnyedén elháríthattak: a kanadai útlevél-ellenőrzési hatóság tisztviselői például egy olyan, Québec függetlenségét támogató videó blokkolását szerették volna elérni, amelyen valaki levizeli az útlevelét, majd lehúzza a WC-n.

A legtöbb cég tudomásul veszi, hogy be kell tartania annak az országnak a jogszabályait, ahol működik (így például Németországban kiszűrik a náci tartalmakat). A nagy internetes vállalatok meg tudják akadályozni a felhasználók hozzáférését olyan tartalmakhoz, amelyeket az adott ország kormánya törvényellenesnek minősít, ugyanakkor ugyanaz a tartalom elérhető marad az olyan országokból érkező látogatók számára, ahol nincs érvényben tilalom. Néhány cég átláthatóvá is teszi ezeket a letiltási műveleteket: a Twitter például a Google-hoz hasonlóan félévente jelentéseket ad ki arról, hogy egy bizonyos kormány milyen információk blokkolását indítványozta. Arra is figyelmezteti az ország állampolgárait, ha a tartalmat cenzúrázni kellett.

Mondd, mit tettél!?

Az amerikai törvényhozók azt szeretnék, ha mind több internetes cég követné ezt a példát. Az illetékes kongresszusi albizottság az év elején jóváhagyta a 2004-es Global Online Freedom Act legutóbbi felülvizsgálatát. A The Economist című brit hetilap ismertetése szerint a módosítás arra kötelezné a korlátozó intézkedéseket hozó országok bizonyos csoportjaiban működő technológiai cégeket, hogy éves jelentéseket tegyenek közzé, és azokban számoljanak be arról, hogyan kezelik az emberi jogi kérdéseket. Ez mellőzhető lenne az olyan vállalkozások esetében, amelyek valamely – a Global Network Initiative-hoz hasonló – nem kormányzati szervezet felügyeletének vetik alá magukat.

A Global Network Initiative-ot emberi jogi csoportok koalíciójával együttműködve 2008-ban alapította a Google, a Microsoft és a Yahoo!, de a szervezet fejlődése azóta megakadt. A Facebook idén májusban csatlakozott, viszont csak megfigyelőként, a Twitter pedig továbbra is hiányzik a sorból.

Prűdek az amerikaiak

A szólásszabadság kérdése ugyanakkor nemcsak külföldön, hanem a hazai piacokon is nehéz helyzet elé állítja az érintett cégeket. Az amerikai weboldalak nagyfokú szabadságot élveznek, de a legtöbb felhasználó támogatja olyan szabályzatok alkalmazását, amelyek megtiltják a gyűlöletbeszédet vagy az obszcenitást, még ha azok nem is ütköznek törvényekbe. Ehhez jól kidolgozott közösségi irányelvek adnak megfelelő platformot (és nyugtatják meg az aggódó szülőket).

A túlbuzgó moderálás „abszurd és cenzori” eredményekkel is járhat – figyelmeztet mindazonáltal Kevin Bankston, a Centre for Democracy and Technology nevű szabadságjogi szervezet jogásza. Arra hivatkozva, hogy a szabályzata tiltja a szexuális vonatkozású tartalmat, a Facebook szeptemberben eltávolította az oldalról a The New Yorker című, közélettel, politikával, irodalommal és kritikával foglalkozó amerikai hetilap karikatúráját, amely fedetlen keblekkel ábrázolta Évát az Édenkertben. Emellett rendszeresen törli az olyan, felhasználók által feltöltött fényképeket is, amelyek úgy örökítik meg a szoptatást, hogy láthatóak az anya mellbimbói, még ha ezekben az esetekben fel sem merülhet a bujaság ábrázolásának vádja.

Kíváncsiak vagyunk, mi lesz cikkünkkel, ha ezzel a képpel osztjuk meg a Facebook-on
Kíváncsiak vagyunk, mi lesz cikkünkkel, ha ezzel a képpel osztjuk meg a Facebook-on
(Forrás: Wikimedia Commons / Giampietrino)

Folyamatosan merülnek fel kereskedelmi aggályok is. Júliusban a Twitter felfüggesztette egy időre egy újságíró hozzáférési jogát, mert az nyilvánosságra hozta az NBC egyik vezetőjének email-címét, miközben felrótta neki a londoni olimpiai közvetítések hiányosságait. A Twitter elismerte, hogy figyelte az üzleti partnerét (NBC-t) bíráló tweeteket, és megfogadta, hogy felhagy ezzel a gyakorlattal. 

Túlbuzgó automaták

Az automatizált rendszerek is bizonyulhatnak túlbuzgónak. A szerzői jog megsértésére hivatkozva blokkoltak egy időre a YouTube robotjai egy olyan videót, amelyen Michelle Obama mondott beszédet a Demokrata Párt szeptember 4-i konvencióján (talán a háttérzenét találták gyanúsnak). Augusztusban az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA Mars-expedíciójának hivatalos felvételei jutottak ugyanerre a sorsra.

Jillian York, a szólásszabadságért küzdő Electronic Frontier Foundation csoport képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos szolgáltatások elzárkóznak mindenféle aktfotó közzétételétől – még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy ártalmatlanok vagy éppen művészi célzatúak –, mert attól tartanak, hogy fennakadhat a pornográfiaellenes szoftverek szűrőjén. Hogy megoldást találjanak erre a problémára, a webes cégek igyekeznek tökéletesíteni rendszereiket. A Facebook jelentéskészítő eszközének segítségével a felhasználók most már egyszerűen, egymás között rendezhetik sérelmeiket. Tim Wu (Columbia Egyetem) úgy véli, hogy a videómegosztók egy napon felhasználókból álló bizottságoktól kérhetik majd annak eldöntését, hogy az adott kényes felvétel bemutatható-e országukban.

Az európaiakat jóval kevésbé aggasztja a meztelenség, és valószínűleg szívesen megszabadulnának az amerikai hirdetők prűd normáitól. De ezt nehéz lenne érvényesíteni a közösségi hálózatok határokon átnyúló kapcsolatainak környezetében.

Bírónak és hóhérnak lenni egyszerre

Az egyszerűbb jogorvoslati megoldások boldogabbá tehetik a felhasználókat. Rebecca MacKinnon, az internetszabadság szakértője szerint a webes cégek egyszerre járnak el a jogalkotó, a rendőrség, a bíró, az esküdtszék és a hóhér szerepében moderálási elveik érvényesítése érdekében, pedig inkább több lehetőséget kellene kínálniuk a fellebbezésre. Az európai digitális szabályozás formába öntésében is közreműködő holland európai parlamenti képviselő, Marietje Schaake a The Economistnak nyilatkozva kijelentette: ha az internetezők fel akarnak lépni a példátlan ítéletekkel szemben, akkor ahhoz jóval nagyobb törvényi támogatásra van szükségük.

Egyes országokban a törvények módosításával elejét lehetne venni a rossz döntések megszületésének. Bizonyos kormányok ugyanis idejétmúlt médiatörvények mögé bújva fenyegetik az internetes cégeket, azt állítván, hogy kiadói – és nem technológiaszállítói – felelősség terheli őket a felhasználói tartalmak közreadásakor. 2010-ben egy olasz bíróság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt három Google-vezetőt, miután megjelent egy olyan videó a YouTube-on, amely egy fogyatékos fiú megfélemlítését mutatta be. A testület annak ellenére döntött így, hogy a cég azonnal eltávolította a sértő tartalmat az oldalról, amint erről értesítést kapott.

Az öncenzúrától a jó törvényekig kellene eljutni

Olyan országok weboldalai, ahol a rágalmazással szemben kemény és nagy kártérítéseket kilátásba helyező jogszabályok vannak érvényben, gyakran abban a pillanatban cenzúrázzák a tartalmat, amint valamiféle panasz érkezik hozzájuk, függetlenül annak valóságtartalmától. Angliában (eltérően Skócia jogrendszerétől) úgy változik a törvény, hogy nagyobb immunitást élveznek az internetes platformok, viszont a panaszosok könnyebben eljuthatnak az adott tartalmak szerzőihez.

Egyes felhasználók többre értékelik a bűncselekmények kivédését, mint a cenzúra kockázatát: a két tábor homlokegyenest másként ítéli meg a helyzetet. Vagyis az internetes cégek sohasem tudnak majd mindenki elvárásainak egyformán eleget tenni – de a jó törvények legalább a helyes irányba terelhetik őket.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Annie 2012. december 2. 17:16

Ha tippelnem kellene, akkor nem fogják leszedni, mert ahhoz az kell, hogy valami buzgómócsing jelentse, a nyest olvasótábora meg remélhetőleg nem ezen a szinten van. Egyébként a cenzúrának valami értelme azért van, én például a "küzdj te is az állatkínzás ellen!" felkiáltással terjedő képektől vagyok rosszul (általában brutálisan halálra kínzott kutyákat ábrázol, szerintem messze sokkolóbb felvétel, mint egy Éva-karikatúra vagy szoptató anyuka).

Információ
X