Különösen furcsának tartják, hogy a térképek fordítás nélkül jelentek meg. A fordító ugyanakkor az MTI-nek az eredeti román szöveg gyenge minőségét hibáztatta,  a térképeket illetően pedig a tanügyi minisztérium utasítására hivatkozott.

A Transindex arra a tizenkettedikes földrajz tankönyvre utal, amely az új tanügyi törvény alapján készült, és amelyből ősztől minden valószínűség szerint sok ezer végzős fogja tanulni a földrajzot (Octavian Mandrut: Földrajz. Európa-Románia-Európai Unió. Alapkérdések. Bukarest, Editura Didactică şi Pedagogică, 2011).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„A román tankönyvből származó térképeket nem magyarították, a mondatok pedig a gyenge fordítás miatt alig érthetőek” – olvasható a hírportál tudósításában, amely néhány konkrét példát is idéz. Mint írja, a könyvben hemzsegnek a körmönfont, homályos, esetenként pedig egyenesen helytelen megfogalmazások.

A hírportál számtalan „meglepetésről” számol be. „A térképeken a felvidéki Nyitra az Nitra, a lengyel főváros Varsovia, Magyarország fővárosa pedig a Campia Tiseitől északnyugatra található Budapesta. Magyarország térképe (61. o.) egyébként különös, mert miközben a nevek többsége magyar (van itt Dunaújváros és Kecskemét, sőt Makó is), egyes földrajzi nevek 'kétnyelvűek', (a Kisalföld fölött ez áll: Alföldul Mic, utána zárójelben: Kissalföld), a főváros azonban egynyelvű: román” – olvasható a híradásban.

A földrajz magyar nyelven való tanítása azért fontos, mert az erdélyi települések magyar nevei végképp feledésbe merülnek, ha a következő generáció nem tanulhatja meg, hogy Sighetu Marmatiei magyarul Máramarossziget, Baia de Aries Aranyosbánya, Hunedoara pedig Vajdahunyad – írja a Transindex szerzője.

A portál cikkírója azért tartja furcsának a fent leírtakat, mert a tankönyv fordítója az amúgy kitűnő íráskészséggel rendelkező Zsehránszky István. Ráadásul az ő neve szerepel szerkesztőként a jó példának tekintett, tizenkettedikes történelemkönyv esetében.

Zsehránszky István kedden az MTI érdeklődésére elmondta: sem a fordítótól, sem a könyvkiadótól nem függött a térképek nyelve, az oktatási minisztérium ugyanis nem fogadta el a magyarra fordított földrajzi neveket tartalmazó térképeket. Már nem volt mit tenni, a román neveket tartalmazó térképeket kellett mellékelni, mert már kezdődött a tanév – mondta a szerkesztő.

A törvény értelmében kétségtelenül minden földrajzi névnek meg kell jelennie románul is. A magyar könyvben a magyar megnevezés után zárójelben szerepelnie kell a román változatnak is. Arra a kérdésre, hogy a térképek lefordított változatát miért csak magyarul adták le, Zsehránszky István azt felelte: mivel a tankönyv szövegében a földrajzi nevek már két változatban szerepelnek, úgy gondolták, hogy a mellékelt térképeken fölösleges lett volna ugyanezt megtenni.

„Ami pedig a fordítást illeti, szörnyen nehéz helyzetben voltam. Az eredeti román szöveg legnagyobb része ugyanis üres okoskodás, tehát gondolat nélküli, tartalmilag gyenge szöveget kellett fordítani” – mondja a szerkesztő. A szerzőt önmutogató egyéniségnek nevezi, akinek tankönyvét a román tanulók sem szeretik. Tele van idegen kifejezésekkel, de nem neologizmusokkal, amelyek a román értelmező szótárban helyet kapnak, hanem egész egyszerűen „románosított” francia kifejezésektől hemzseg, azokat csak a francia szótár segítségével tudtam lefordítani – mondta az MTI-nek a szerkesztő.

Lényegében egy sznob alak pökhendi okoskodásait kellett valahogy átültetni magyarra – teszi hozzá a fordító, aki úgy fogalmaz: megpróbált némi értelmet adni annak a szövegnek, hogy ne maradjon „üresjáratként”. „De én nem vagyok földrajzi szakíró, nem fedezhettem fel Amerikát, azt kellett lefordítanom, amit a kezembe adtak. Nem tudom, miért pont ezt a szerzőt választotta ki az illetékes pedagógusi bizottság” – fűzte hozzá.

Zsehránszky István szerint az a fő baj, hogy a törvény életbe lépése után nem állt rendelkezésre eleve olyan kész vagy legalább félkész magyar nyelvű tankönyvszöveg, amit kiadhattak volna magyar nyelven.