A nyelvtanulók számára egy nyelv szabályok rendszerének tűnik, amit meg kell tanulni. A nyelvészek azonban történelmi szempontból is vizsgálják a nyelveket, és tudják, hogy azok állandó és folyamatos változásokon esnek át. Az Oxford University Press most jelentette meg a német nyelv „életrajzát” – számol be a hírről részletesen az Economist cikke.

A könyvet az ohioi Miami Egyetem német kultúra professzora, Ruth H. Sanders írta, és hat fontos fordulóponton keresztül meséli el, hogyan alakult ki a mai német nyelv, és vajon mi más is lehetett volna belőle.

Arminius szobra a teutoburgi erdőnél.
(Forrás: wikimedia commons / Armini)

A 250 oldalas könyv egyben a germán nyelvek általános történelmével is foglalkozik. Az eleje például az indoeurópai nyelvek európai elterjedését ecseteli, amelyről igen kevés pontos adat áll rendelkezésünkre. Ennél a résznél a régészet és genetika eredményeire is nagyban hagyatkozik Sanders professzor narrációja.

A könyv szerint a német nyelv két legfontosabb történelmi személye Arminius és Luther Márton (Martin Luther) voltak. Arminius volt az a germán vezér, aki megállította a rómaiak előrenyomulását a teutoburgi csatában i.sz. 9-ben: a Rajnán túli germán területek így kerülhették el a spanyol- és franciaországi többnyire kelta népek nyelvének ellatinosodását.

Martin Luther, id. Lucas Cranach festménye, 1529. A Luther-Biblia a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb bibliafordítás.
(Forrás: wikimedia commons)

Martin Luther szintén Róma elleni lázadásával vált meghatározó személyiséggé – nem csak vallási szempontból, de a német nyelv fejlődésének szemszögéből is. Luther szembeszállt a Biblia népnyelvi fordításainak katolikus tiltásával, és az akkor még nem egységes német nyelv számára egy majdnem mindenki számára érthető és ami napig kedvelt fordítást hozott létre. A Bibliához az utcán hallható legismertebb szavakat használta, ami olyan sikeres lett, hogy az akkor abban a formában még senki által sem beszélt lutheri német nyelv ma már a különböző kisebb német dialektusok létét veszélyezteti.

Az Economist ismertetése a könyvről elmarasztalja ugyan Sanderst néhány apró részlet miatt, mint például a világháborúk utáni fejlemények tárgyalásának rövidsége, de összességében minden történész, nyelvész és német kultúrát kedvelő ember figyelmébe ajánlja ezt az olvasmányos, de egyben tudományos igényű művet.