PG három részletben küldött el nekünk hat félrefordítást Dan Brown Infernójából. Imhol az első adag, máris három érdekes találattal.

Elolvastam Dan Brown Inferno-ját. Magyarul. Az asszony angolul olvassa. Ő jár jobban. :-)

Összegyűjtöttem a dobogós fordítási hibákat. Az érdekességük az, hogy egyik sem „igazi” fordítási hiba, vagyis nem az elégtelen angol nyelvtudásra vezethetőek vissza. Sokkal inkább magyartalanságok és óriási figyelmetlenségek. De vannak teljesen érthetetlenek is. A csúcs pedig egy olyan darab, amiért a fordítót végleg le lehetne tiltani Dan Brown könyveinek fordításáról. (De ez majd a folytatásban lesz! – a szerk.)

70. fejezet, 441. oldal, 5. sor:

(a muranói üvegmúzeumban) „meglátott egy gyönyörű, kézzel fújt mobilt”
Az eredetiben: „...had spied a beautiful handblown mobile”.

Üvegmúzeumban – a szövegből kiderül, hogy gyermekágy fölé – nyilván nem mobilokat fújnak szájjal. Egy függőről lehet szó. A fordítónak nem tűnt fel a nyilvánvaló hülyeség?!

Két lehetőség van. Vagy valóban nem tűnt fel neki a nyilvánvaló hülyeség, vagy a gyerekágyra aggatható, prüntyögve forgó játékot nevezte magyarul is mobilnak. A dolog elvileg védhető, rémlik, hogy hallottam én is így, sőt, szótárban is megtaláltam így. Sajnos guglizni elég nehéz ez ügyben, mindenféle keresésre, amiben benne van a mobil szó, leginkább telefonok, illetve hurcibálható gyerekágyak jönnek fel. Amit ennek ellenére is találtam, az meg gyanúsan gépi fordítás volt.

Milyen cuki mobilod van!
(Forrás: Jessica Merz / CC BY 2.0 - Wikimedia Commons)

Száz szónak is egy a vége: ha hivatkozott prüntyögve forgó játékot hívják is magyarul mobilnak, ez a fordítás így akkor is elég szerencsétlen. Menet közben rádöbbentem, hogy én már tizenhat éve sem tudtam, mi a neve ennek a valaminek, pedig akkor a saját fiam nézte elbűvölve. Akárhogy is, némi keresés után a forgó, a kiságyforgó, illetve a körforgó szavakat találtam rá. A magam részéről valószínűleg a kiságyforgót választottam volna, az átlagolvasónak feltehetőleg arról ugrik be legkönnyebben, miről is van szó.

 71. fejezet, 447. oldal, 15. sortól:

„Ez a nagy tér, sok európai társával ellentétben, nem négyzet, hanem L alakú. Az L betű talpa – a Piazzetta – köti össze a Szent Márkot a tengerrel. A bazilikával szemben, a Piazzettára merőlegesen terül el az L szára és szélesebb szára, amelyet a Museo Correr zár le.”

Nem érthető a harmadik mondat? (Az első kettőt csak a szövegkörnyezet teljessége miatt hagytam meg.) Hát nem csoda. Bezzeg az eredeti, az tökéletesen érthető. Talán nem kellett volna túlbonyolítani, és fordítás helyett egy új mondatot írni.

„This grand piazza, unlike most in Europe, was shaped not in the form of a square but rather in that of the letter L. The shorter leg — known as the piazzetta — connected the ocean to St. Mark’s Basilica. Up ahead, the square took a ninety-degree left turn into its larger leg, which ran from the basilica toward the Museo Correr.”

Az a sanda gyanúm, hogy itt egy többszörösen összevissza variált mondatról van szó, ami a fordító fejében végül így vagy úgy kialakult, csak kissé összekeveredett az előző változattal. Ilyesmi nyilván a legjobb helyen is előfordul, csak hát amikor az ember átolvassa, amit írt, ideális esetben kiszúrja a bakit, és helyesbít. Ha meg nem olvassa át, mert jön már a határidő, vagy neadjúristen, második körben is átsiklik fölötte a szeme, akkor még mindig ott van a szerkesztő.

Nos, aki pocak e rejtvényét megfejti, annak személyesen nyújtok át egy havi nyestelőfizetést (a szerk: -ksz-)
(Forrás: Wikimedia Commons / Public Domain)

Nem véletlenül ragaszkodunk hozzá, hogy soha nem írjuk ki a fordító nevét: ez a félresikerült mondat szerintem leginkább a szerkesztő sara. Neki lenne a feladata, hogy kigyomlálja a hasonlókat. Mármint ha volt szerkesztő egyáltalán.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

66. fejezet, 412. oldal, utolsó sora:

„Az én szemem látta őt utoljára”.
Eredetiben: „Mine were the last eyes he ever saw.”
No comment. Nem értem. Mi? Miért? Minek? He?

Hát igen, itt sikerült összekeverni az alanyt a tárggyal rendesen. Szó szerint: Az enyém volt az utolsó szempár, amit látott. Ezt persze ízlés szerint szebben is meglehet fogalmazni, de semmi esetre sem az én szemem látta őt, hanem ő látta az én szememet. Mondjuk a kettő általában együtt jár, de akkor is.

Folytatása következik.