Mai felgyorsult világunkban bizonyára kevesebb a klasszikus, krétás tábla az iskolákban, mint mondjuk néhány évtizeddel ezelőtt volt. Azért reméljük, mindenkinek megvan az a hang, amikor a tanár végighúzta a körmét a táblán, vagy amikor megcsikordult rajta a kréta. (Akinek nincs meg, az örüljön, és képzelje a helyébe azt a hangot, amit a tányéron megcsikorduló kés vagy villa ad ki.) Erről van szó:

A legtöbb ember ettől a hangtól megborzong, libabőrös lesz – de nem azért, mert annyira kellemes ez a hang, hanem azért, mert annyira kellemetlen. Föláll a hátunkon a szőr. De miért vagyunk ilyen érzékenyek erre a hangra? Mi benne annyira kellemetlen a számunkra?

Kutatók már az 1980-as években kíváncsiak voltak arra, hogy a borzasztó csikorgó hangnak melyik tartománya váltja ki belőlünk azt a bizonyos kellemetlen érzést. Egy 1986-os kísérletben a csikorgó hangnak különböző tartományait távolították el a felvételekről, majd megkérték a kísérleti alanyokat, hogy ítéljék meg, mennyiben változott a hang által kiváltott kellemetlenség: javult, nem változott vagy jobb lett. Amikor a csikorgó hang magasabb frekvenciájú tartományait távolították el, a hang a résztvevők számára ugyanolyan kellemetlen maradt. Amikor azonban a középső, illetve az alsó frekvenciatartományokba tartozó hangokat vették le, akkor a hang kevésbé volt kellemetlen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Jóval később, 2011-ben osztrák és német kutatók újra kísérleteztek azzal, hogy mely hangok váltanak ki az emberekből leginkább averziót. Kiderült, hogy a legkellemetlenebb hangok 2000 és 4000 Hz frekvencia közé estnek; az ebbe a tartományba eső hangokat erősíti föl a fülünk a leginkább. A kísérletben 24 fő vett részt; egyikük sem volt professzionális zenész. A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoportnak megmondták, hogy a hangok a táblán végighúzott köröm hangjai, a másik csoportnak pedig azt mondták, hogy a hangok egy zeneműből származnak. Minden résztvevő egy 8 hangból álló random hangsort hallgatott meg; minden hangot el kellett helyezniük egy 1-től 6-ig terjedő skálán, ahol az 1 a legkellemesebb, a 6 pedig a legkellemetlenebb hangot jelölte. A meghallgatott 8 hang mindegyike a körömcsikorgás módosított változata volt.

Forrás: polysyllabicprofundities.files.wordpress.com

Ebben a kísérletben az alanyok fiziológiai reakcióit is rögzítették: a résztvevők bőrreakcióit, szívverését és légzését is vizsgálták a hangok hallgatása közben. A hangok eredetéről mit sem tudó csoport eredményeit végül összevetették azokéival, akik tisztában voltak a hangok eredetével és mibenlétével. A fiziológiai reakciókban nem találtak különbséget a két csoport eredményei között. Nem így a hangok megítélésében: a hangokat kellemetlenebbnek ítélték azok, akik tudták, hogy honnan származnak.

Ez az eredmény persze nem azt jelenti, hogy a 2000 és 4000 Hz közé eső hangok utálata csak kondicionálás eredménye volna. Minden résztvevő kellemesebbnek tartotta a hangot, amikor az ebbe a tartományba eső részét eltávolították a felvételről.

Forrás

FYI: Why Do We Hate The Sound Of Nails On A Chalkboard?