nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
70 éves a Nádasdy

Nádasdy Ádámot nem kell bemutatni a Nyest olvasóinak. 70. születésnapja alkalmából most mégis ezt tesszük, abban a reményben, hogy hátha mégsem tudnak róla mindent. (A cikk után sem fognak.)

Szigetvári Péter | 2017. február 15.
|  

Nádasdy Ádám professzor az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, nyelvész, költő, műfordító, értelmiségi celeb. Február 15-én ünnepeljük 70. születésnapját. Többek közt ezzel a cikknek álcázott, korántsem mindent lefedő linkgyűjteménnyel.

Nádasdy Ádám
Nádasdy Ádám
(Forrás: Szilágyi Lenke, wikimedia.org, CC3.0)

A tanár

Pályafutása túlnyomó részét az ELTE Angol, majd Angol Nyelvészetinek nevezett tanszékén töltötte. A nyelvészetbe vezette be az érdeklődőket és a nem érdeklődőket is. A 2011 őszi félévi előadássorozatot utólag is követhetjük. A nyelvészeten belül főleg hangtani és nyelvtörténeti kurzusokat tartott. Az ország sok egyetemén tanítják az angol hangtant az ő könyveiből, vagy azok klónjaiból. A ma Magyarországon működő fonológusok szinte mindegyike Nádasdy köpönyegéből bújt elő: vagy közvetlenül, vagy közvetve az ő tanítványa volt. Visszatérő hoppá-élményt okoz nekünk, amikor rádöbbenünk, hogy „ezt is a Nádasdy találta ki”, amikor erről vagy arról a tőle tanult dologról derül ki, hogy a szakirodalomban más forrása nincs, valójában tőle ered.

Több éven át adott jiddis kurzusokat is. Legfontosabb órái (ha lehet egyáltalán rangsort felállítani…, de nem lehet) a privatissimumai, amiknek nagy számáról, a dolog jellegéből eredően, csak utóbb tudnak meg egyre többet még azok a szerencsések is, akiknek volt ilyenben részük (lehetett itt biblia- és mindenféle nyelveken írt egyéb szövegek olvasásától kezdve az angol intonáción át sok mindennel foglalkozni). Ezeket sokszor a saját lakásán tartotta, ami egyébként bulihelyszín is volt. Az azóta a bécsi, budapesti, majd később a ljubljanai, Nova Gorica-i, piliscsabai egyetemeken tartott Government Phonology Round Table sorozat első összejövetele (konferenciája, szimpóziumja, ahogy tetszik) Nádasdy lakásán volt a 90-es évek közepén.

Nádasdytól nem csak a nyelvészetről lehet tanulni, hanem sok minden másról is. Például arról, hogy a meleg embereknek pont ugyanúgy vannak jó és rossz tulajdonságai, mint bárki másnak. Ezekért pont ugyanúgy tudjuk őket szeretni és utálni, mint bárki mást. Ezt még mindig tanítani kell a nem melegeknek ugyanúgy, mint a melegeknek.

A nyelvész

A Nádasdy az egyik legismertebb magyar nyelvész. Sokan alternatív, horribile dictu liberális nyelvésznek gondolják, mivel eléggé mást mond, mint az iskolai nyelvtanoktatásban hangoztatott sok nézet, vagy az ú.n. nyelvvédő írások, műsorok szemlélete. Valójában Nádasdy nem alternatív, hanem a legménsztrímebb nyelvészeti nézetet képviseli nyelvművelő tevékenységében (sőt van, aki szerint már-már konzervatív a generatív paradigmához való ragaszkodásával). Mindezt azonban a Nyest olvasói már betéve tudják, ha nem is feltétlenül hiszik el.

Nyelvművelő írásai a 80-as évektől kezdve főként a 2000-ben, a BUKSZ-ban, a Magyar Narancsban (Modern Talking sorozatcímmel), a Népszabadságban és az Élet és Irodalomban jelentek meg. Ezeket összegyűjtöttük, sőt a Modern Talking rovat 117 darabja kereshető is. A Kálmán Lászlóval a Bartók Rádióban hajnalonként tartott, Nyelv-ész-érvek című sorozat cikkeit az Osiris 1999-ben könyv alakban megjelentette, így azok is könnyen hozzáférhetőek (Hajnali hárompercesek a nyelvről). Két további könyvként megjelentetett gyűjteményt a Magvető adott ki: Ízlések és szabályok (2003) és Prédikál és szónokol (2008). A Mindentudás Egyetemén 2003-ban tartott előadást arról, hogy Miért változik a nyelv.

De Nádasdy nem csak terjeszti a nyelvtudományt, hanem műveli is. A 80-as években Kálmán Lászlóval, Kálmán C. Györggyel és Prószéky Gáborral közösen három cikket is írt a magyar szórendről, a topikról, a fókuszról, a segédigékről. Foglalkozott a magyar jövevényszavak mássalhangzó-nyúlásával (hogy az angol doping [dóping] miért lesz a magyarban dopping), az angol hangsúlytalan szótagok magánhangzóiról több cikket is írt. A Kiefer Ferenc szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan 2., hangtani kötetének két fejezetének megírásában is részt vett (a hangsúlyról szólót Kálmán Lászlóval, a magánhangzókról szólót Siptár Péterrel írta; a sorozatnak jelenleg még csak 1., mondattanos kötete férhető onlájn hozzá, de hamarosan meglesz a többi is – a 3. az alaktannal, a 4. a lexikonnal foglalkozik). Az írás mibenlétével foglalkozik a Kenesei István szerkesztette A nyelv és a nyelvek, valamint a Kiefer-féle A magyar nyelv kézikönyve egy-egy fejezetében. Ez utóbbiban ő írta a nyelvészet területeiről szóló részt is. E cikk szerzőjének közreműködésével 1995-ben hozta létre a Huron angol kiejtési kézikönyvet, ami 60 ezer angol szó és kifejezésnek a magyar helyesíráson alapuló átírását tartalmazza.

Borítók
Borítók
(Forrás: SzP)

A költő

Nádasdy rendszeresen verseskötetekkel is jelentkezik: Komolyabb versek (1984), A bőr és a napszakok (1995), Elkezd a dolgok végére járni (1998), A rend, amit csinálok (2002), Soványnak kéne lenni (2005), Az az íz (2007), Verejték van a szobrokon (2010), Nyírj a hajamba (2017), sőt Christopher Whyte fordításában angolul is megjelent egy kötete: Take down his particulars (2012). A verseivel foglalkozó részletesebb ismertetések megírását átengedjük az erre illetékesebbeknek. A hatásuk azonban nyilvánvaló: humán és gépi epigonjai, nyelvész fordítói is akadnak.

A műfordító

A költő és nyelvész műfordítóként is ismert. Angolból főként Shakespeare drámákat (Tévedések vígjátéka, Szentivánéji álom, A makrancos hölgy, Hamlet, Lear király, Ahogy tetszik, Vízkereszt, Rómeó és Júlia, A vihar, Szeget szeggel, Velencei kalmár) fordított, de ezen kívül Wilde-ot (Bunbury, Az ideális férj), Osborne-t (Nézz vissza haraggal, Hazafit nekünk) és Shaw-t (Warrenné mestersége, Pygmalion, Szent Johanna), Synge-t (A nyugati világ bajnoka), Ardent (Élnek, mint a disznók), Stoppardot (A szerelem mint talány), Oswaldot (Versekkel kártyázó szép hölgyek) is. Olaszból Goldonit (A terecske) és Dante Isteni színjátékát, ez utóbbi hatalmas mű tavaly jelent meg.

*  *  *

Nádasdy Ádám barátainak, tanítványainak, tisztelőinek egy része egy webschriftet készített 70. születésnapjára, amit az ünnepelten kívül is bárki kedvére lapozgathat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
12 El Vaquero 2017. február 19. 02:47

@jan: na, megnéztem ezt a linket. Jól indul a cikk, de sajnos fizetős, ami nem lenne drága, de mivel engem nem érdekel az Élet és Irodalom, ezért egy cikkért már drága. Mondjuk ma már nem olyan megtisztelő, ha valakit dabljúnak becéznek, mert azóta ez Bush gúnyneve, igaz ~debjú formában.

11 El Vaquero 2017. február 19. 02:40

@jan: én nem tenném múlt időbe. Nem csak 50 éve volt egzotikum, hanem ma is. Persze sokan tanulják, mint nemzetközi interlinguát, egyfajta pidgin-formában felkapott lett, és ilyen formájában ismeri jó pár milliárd ember, de tényleg komolyan kevesen foglalkoznak vele, és nagyon jól csak nagyon kevesen tanulnak meg angolul, alig többen, mint teszem azt, dánul vagy spanyolul. Azt mondanám, hogy ma is csak egy a sok germán nyelv közül, talán csak annyi színezi ki, hogy mivel birodalommá nőtte ki magát, ezért több kontinensen sok nyelvjárása van, meg elég sok anyanyelvi beszélője. Viszont a gyarmati birodalom hanyatlásával együtt talán visszahúzódóban lenne, ha nem lennének szeretett jenki testvéreink, akik még tolják mindenkinek az arcába, és terjesztenék a globalizációval. Viszont maga a nyelv még mindig ugyanaz germán szász dialektusból lett kis nyelv, mint mindig is volt, semmivel nem speciálisabb, mint a rokonai, pl. az alnémet vagy a dán. Persze, mivel a popkultúra meg minden miatt ikonikus nyelv lett (főleg az amerikai és nemzetközi formájában), meg mindenkinek ezt kell tanulnia, ismernie, ezért a laikus emberek többségének a fejében az angol nyelvről kialakult kép erősen sztereotíp, felszínes és torz.

 

Szerintem ez mindenkinek lejön, ha elkezdi komolyabban tanulni, és a komolyabban kitétel alatt nem a nyelvvizsgáról, igeidőkről vagy az ájlávjúbébről beszélek, hanem megismerni a nyelvjárásait, történetét, valódi angolszász (nem globális) kulturális vonatkozásait mélyebben. Úgy egy egzotikusabb nyelv rajzolódik ki, ami valójában nem egzotikusabb a többihez képest, hanem épp úgy idegen annak számára, aki nem anyanyelveként beszéli. Aki esetleg ezt az arcát akarja megismerni az angolnak, de nem akar túl sok időt és energiát a mélyebb tanulásba fektetni, vagy angol szakra menni, de van egy kis pénze, és amúgy is nyaralni vagy pénzt költeni készül, annak tudom javasolni, hogy lefoglal jó előre valami pofátlanul olcsó (jóval cuzammen 20 ezer forint per fő alatti) angol repjegyet. Ahogy leszáll a reptéren, nem irány London, mert minden hülye oda megy, meg oda nem érdemes menni, hacsak nem a lengyel, pakisztáni, indiai, jamaikai kultúrát akarjuk magunkba szívni, vagy nem akarjuk, hogy lefejjék minden útipénzünk. Ehelyett Londont nagy ívben elkerülve, teljesen kihagyva érdemes Közép- vagy Észak-Anglia felé venni az irányt, mondjuk valami busztúra keretében, és inkább ilyen tradícionális kisfalvakat, mezőgazdasági vidékeket megnézni, ilyen helyeken egy kis időt eltölteni. Aki nem angolszakos, csak a szórakoztatóiparból ismeri az angol nyelvet, kultúrát, annak hidegzuhany lesz. Ráadásul ezek a vidékek jóval olcsóbbak is, mint London és környéke, úgy 5-10-szeres árkülönbséggel találkozni, az egész történet pénzügyileg megállhat egy olasz, görög, vagy horvát nyaralás büdzséjének a szintjén. Az ilyen helyek nem csak sokkal olcsóbbak, nem csak nem zsúfoltak, de az angol kutlúra és nyelv egy korábbi (néhol 300-500 évvel ezelőtti) állapota tárul az ember elé, meg az ottani emberek sokkal barátságosabbak is, meg máshogy állnak az idegenhez, mivel nem találkoznak sokkal. Persze a Londonon kívüli Dél- vagy Nyugat-Anglia is szép, meg egotikusnak tűnhet, csak drága, meg kevésbé tradícionális adott esetben (főleg a nagyvárások). Persze ezt biztos el lehet játszani pl. Észak-Amerikában és Ausztráliában is kevésbé frekventált, tradicionális vidékeken, csak sokkal drágábban, milliomosék vagy nagyköveték hobbija.

10 El Vaquero 2017. február 19. 01:53

Ha! Nem is tudtam, hogy Edöm bá’ ilyen öreg már. Meg azt sem, hogy celeb, sőt, azt sem, hogy verseket is ír, csak a műferdítéses projektjéről olvastam.

Hirtelen annyi itt a link, hogy hiába ismerem egy részét, a többit át sem tudom olvasni, de sort kerítek rá, beleértve jan linkjét is.

Addig is, én ezt küldöm az öreg webschriftes montázsába:

www.youtube.com/watch?v=uPlmhJG_xUM

9 Fejes László (nyest.hu) 2017. február 17. 11:54

@deakt: Visszatérnél az eredeti szakmádhoz?

8 jan 2017. február 16. 22:17

@deakt: Az ilyen erőszakfantáziáidat érdemes lenne megosztanod a pszichológusoddal (ha pedig még nem vagy terápiában, akkor fontos lenne minél hamarabb belevágnod), a saját és környezeted érdekében. Nem ironizálok, komolyan gondolom.

7 szigetva 2017. február 16. 16:13

@deakt: Ezt a mondatot helyedben átgondolnám még egyszer.

6 deakt 2017. február 16. 11:55

@szigetva: Ha az ötvenes éveket lebbentette volna meg, akkor most nem ezeket a baromságokat irogatnád, hanem a törött orrod vérpáráján keresztül néznéd a felgumibotozott talpadon dagadozó hurkákat, mialatt két szép izmos rendőr fenné rád a gumibotot.

5 szigetva 2017. február 16. 10:07

@jan: Egzotikum is, de főleg a tiltott nyugat nyelve. Németül legalább az NDK-ban beszéltek. Nem is olyan régen egy Hoffmann Rózsa nevű államtitkár meglebbentette ugyanezt az 50-es évekbeli hangulatot…

4 jan 2017. február 16. 09:52

Hadd osszam meg ezt: Nádasdy Ádám rövid írása arról, hogy hogyan kezdett el angolul tanulni:

www.es.hu/cikk/2017-02-10/nadasdy-adam/e...ntikus-szerelem.html

Nagyon bájos: korrajz és társadalomrajz, személyes vallomás, derű, melankólia, humánum, életigenlés.

(Nekem talán a legérdekesebb, hogy nem is olyan régen, alig több mint 50 éve az angol nyelv még egy egzotikum volt - mennyire más most a helyzet...)

3 Mártonfi Attila 2017. február 15. 23:11

A vállaltan nem teljes listához érdekesség, hogy Nádasdy Ádám verseit nem csak angolra fordították, hanem románra is. Ezen a nyelven is megjelent egy verskötete (és ez talán meglepőbb, mint az angol):

Nádasdy Ádám: Floriegiu. Traducere Ildikó Gáboș & Șerban Foarță. Brumar, Timișoara, 2008. p. 68.

2 jan 2017. február 15. 16:45

Isten éltesse az ünnepeltet!:) És jó szülinapi bulit minden résztvevőnek.

Jó ez a megemlékezés, és a webschrift is. Eleinte idegenkedtem tőle, hogy mi ez, hogy nem nyomtatva, meg ilyen vegyes műfajú, hogy van, aki tanulmányt írt, van, aki reminiszcenciákat, megint mások rajzoltak, verseltek, fotómontázsoltak. Aztán ahogy olvasgattam, rájöttem, hogy ez pont így van jól:)

1 Sultanus Constantinus 2017. február 15. 13:28

A Klubrádió Szószátyár c. műsora (szintén Kálmán Lászlóval) kimaradt, pedig az is nagyon jó.

Információ
X