A felemás eredményeket és több esetben a szlovén szülők tiltakozását kiváltó kényelvű oktatás Lendván és gyertyánosi fiókiskolájában (1–3. osztályig), Dobronakon, Göntérházán, valamint Pártosfalván folyik; a pártosfalvai iskola keretében az őrihodosi (1–2. osztály) és a domonkosfai (1–2.) fiókiskolákban.

Ahogy a kétnyelvű oktatásról szóló összeállítás-sorozatának legújabb cikkében a Népújság című szlovéniai magyar hetilap írja, az iskolahálózat két évtizede még sűrűbb, s főleg a vidékre jellemzően felaprózottabb volt. Lendvát illetően Csentében, Völgyifaluban, Petesházán  és Gyertyánosban működött fiókiskola, mivel a mostaninál nagyobb gyermeklétszám lehetővé tette ezt.

Az általános iskolák után fokozatosan a középiskolai szinten és a felsőoktatásban is lehetővé kívánták tenni Szlovéniában a magyar anyanyelvű oktatást, de erre nem került sor. Az általános iskolai szinten a Muravidék északi településein nagyobb változás az 1980-as évek elején történt, amikor 1981-ben megnyílt az akkor még a muraszombati községhez tartozó új, központi kétnyelvű iskola Pártosfalván.

A kétnyelvű általános iskolák alapítói a járások, társalapítói pedig a magyar nemzetiségi önkormányzati közösségek voltak.

A Pártosfalvi Kétnyelvű Általános Iskola megépítése előtt a Muravidék déli, nemzetiségileg vegyesen lakott települései – Pártosfalva, Szécsiszentlászló, Kisfalu, Csekefa – az úrdombi iskolakörzethez tartoztak. Pártosfalván és Szentlászlón fiókiskola működött 1–4. osztályig, kétnyelvű oktatással. Szentlászlóról az 5. osztályba Kebele kétnyelvű tanintézményébe is beiratkozhattak a magyar diákok, a pártosfalviakat pedig a fokovci kétnyelvű iskolába irányították. Kétnyelvű oktatás Kebelén már 1961-ben folyt, de 1973-ban megszűntették.