A kiadvány a készítők szerint a világ legnagyobb történeti tezaurusza, mérete pedig kétszerese az angol nyelven eddig készült legnagyobb szótárénak, a Roget-féle tezaurusznak.

A tezaurusz páratlan áttekintést nyújt az angol nyelvről az óangoltól a kortárs kifejezésekig, és nagyszerűen példázza a nyelv alakulását, fejlődését. 44 éves elkészítése önmagában tiszteletre méltó, de tekintettel a körülményekre és a nehézségekre, még inkább megsüvegelendő.

A gyűjtés 1966-ban kezdődött, amikor a projektben részt vevő nyelvészek elkezdték kicédulázni az Oxford English Dictionary tartalmát. 1978-ban azonban tűz ütött ki az épületben, ahol a munka folyt, és 12 éve gyűjtése kis híján a lángok martaléka lett. A kutatók ekkor minden céduláról készítettek még két másolatot, és a három anyagot három különböző helyen tárolták. Szerencsére a technikai fejlődéssel is lépést tartottak, így a cédulákat mikrofilm, majd számítógép váltotta fel.

1980-ra majdnem végeztek is az anyaggal, de úgy döntöttek, hogy beleveszik a szótár frissített változatának szócikkeit is – ezzel a munkafolyamat 29 évvel nyúlt meg. A szerkesztés természetesen újabb nehézségeket állított a kutatók elé: nagy vitákat kavart az új kategóriarendszer kidolgozása (pl. oktatás, alvás-felkelés, filozófia, hitvilág stb.), az egyes szavak besorolása (pl. hogy a bűn szó a valláshoz vagy az általános fogalmakhoz tartozzon-e).

A kötet azonban elkészült, és várhatóan 2 kötetben jelenik meg: az első kötet maga a tezaurusz, amely jelentési körönként tárgyalja a szavakat, a második pedig betűrendben tartalmazza majd a hozzájuk tartozó szinonimákat.

A kiadó szerint a tezaurusz ősszel kerül majd bolti forgalomba, és felbecsülhetetlen értékű oktató- és kutatási anyag válik belőle.