-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Száztíz éve, 1901. december 9-én született Ödön von Horváth magyar származású osztrák író, a Mesél a bécsi erdő szerzője. Az MTVA-Sajtóadatbank portréja:
Egy szlovén származású magyar diplomata és cseh anya gyermekeként Fiume horvát negyedében pillantotta meg a napvilágot. A von előtagot 1909-ben, apja nemessé emelése után illesztette nevéhez, amelyet élete végéig magyaros formában írt. Származása sokat foglalkoztatta, erről később így vallott: „Van bennem valami magyar, horvát, német és cseh. Ez nem sok, ha arra gondolunk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában kétszáz nemzetiség volt.”
Fiatalságát Belgrádban, Budapesten, Bécsben, Münchenben és Pozsonyban töltötte, négyszer változtatva tanulmányi nyelvet. Anyanyelvének a németet vallotta, bár saját bevallása szerint egyetlen nyelvet sem beszélt igazán jól. Bécsben a színháztudománnyal ismerkedett, majd a müncheni egyetemen germanisztikát és filozófiát hallgatott.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Első írói próbálkozását később letagadta, a fellelhető példányokat visszavásárolta. Berlinben telepedett le, de sűrűn látogatta családját a München melletti Murnauban, a nácik fellegvárában, ahol Hitler is gyakorta vendégeskedett. Egy alkalommal tanúja volt a nácik és ellenfeleik között kitört utcai verekedésnek, s a bíróságon – hiába próbálták megfélemlíteni, megvesztegetni – a horogkeresztesek ellen vallott. Ezzel magára zúdította Hitler haragját, amely egész életében elkísérte.
Első írói próbálkozásai 1923 után a Simplizissimusban jelentek meg, a Weimari Köztársaságban mutatták be első darabjait is. Az igazi elismertséget a háromrészes osztrák népi játék, az 1931-ben bemutatott Mesél a bécsi erdő hozta meg számára, ezért megkapta a legrangosabb német irodalmi elismerést, a Kleist-díjat is.
A nácik azonban nem nézték jó szemmel működését, különösen felháborította őket, hogy von Horváth írásaiban csöppet sem hízelgő kritikával illette Hitlert. A mindenható propaganda-miniszter Goebbels azt nyilatkozta: ha győznek, fejek gurulnak és közöttük lesz Ödön von Horváthé is. A nemzetiszocialista sajtóban az író Kazimir és Karolin című színművét ócsárolták, a Mesél a bécsi erdőt pedig „példátlan hitványságnak” minősítették.
A nácik németországi hatalomra jutásuk után műveit be-, őt kitiltották. A magyar állampolgárságát soha el nem vesztő író ezután jobbára Bécsben élt, egy ideig Hatvani Lajos is támogatta. Bécsben adták elő Hit, szerelem, reménység, avagy kis Haláltánc című darabját, a klasszikus témát feldolgozó, Don Juan megjön a háborúból című drámáját. Az Anschluss éjszakáján egyetlen aktatáskával a hóna alatt menekült el a Gestapo elől, s végleg emigrációba kényszerült. Csehországon át Franciaországba utazott, itt írta Istentelen ifjúság és Korunk gyermeke című regényeit. Az alig 37 éves írót 1938. június 1-jén a Champs Elysées-n egy viharban letört faág sújtotta halálra.
Ödön von Horváth figyelme a közvetlen társadalmi kérdések elemzésétől fordult a nagy sorskérdések felé, de mindvégig megmaradt a középosztály ábrázolójának. Napjainkban reneszánszukat élő népszínműveinek, bohózatainak állandó motívuma a tudat lemeztelenítése, a derű álarca mögött megbúvó erőszak, hazugság és butaság leleplezése, a békülést ígérő, melodramatikus befejezés mögött érződik a kétkedő irónia.