nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Balti Moszkva tér
Virtuális tüntetés

Ön forradalmár típus? Szívesen demonstrálna egy tömegrendezvényen? Vagy óvatos duhaj, de azért kipróbálná, milyen egy tüntetés? A balti élőlánc most újraélhető!

Tulikas | 2014. augusztus 22.
|  

A közelmúlt eseményeit sokszor nehéz megfelelően értelmeznünk, mivel hiányzik még a kellő történelmi távlat, és sokszor nem is ismerjük az adott történés minden egyes részletét. Például a páneurópai piknikről minden évben derülnek ki újabb részletek. Észtországban hasonló a helyzet a balti útnak vagy balti láncnak nevezett eseménnyel kapcsolatban. 1989. augusztus 23-án, a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján az észtek, a lettek és a litvánok a három ország fővárosát összekötő, 600 km hosszú élőláncot alkottak, hogy tiltakozzanak a szovjet megszállás ellen, és kifejezzék függetlenedési törekvéseiket. A paktumról és az élőláncról minden évben megemlékeznek mindhárom balti államban. A 25. évforduló alkalmából a legnagyobb észt napilap, a Postimees és az észt történeti múzeum nagyszabású fotó- és videógyűjtést rendezett, hogy személyes történeteken keresztül ismertethesse meg az észt fiatalokkal a 25 évvel ezelőtti eseményeket.

Elődök nyomában
Elődök nyomában
(Forrás: Wikimedia Commons / Concord / CC-BY-SA-4.0)

Legyél te is forradalmár!

Az észtországi Ajaloomuuseum (Történeti Múzeum) a negyedszázados évfordulóra két kiállítással is készült. Egyrészt a múzeum egyik épületében interaktív kiállítással várja a látogatókat. Az érdeklődőknek többek között lehetőségük van felülni egy tüntetőket szállító buszra, és megtekinthetik azokat a tárgyakat, amelyeket a résztvevők magukkal vittek a rendezvényre. Az egyik legfontosabb ilyen eszköz a hordozható rádió volt, ennek segítségével meg lehetett állapítani a pontos időt, amikor a láncot meg kellett formálni, és meg lehetett hallgatni a politikusok beszédét. A következő képen ezenkívül látható még egy kitűző is, amelyet a tüntetők viseltek.

A tüntetők kellékei
A tüntetők kellékei
(Forrás: Wikimedia Commons / Europeana 1989 / CC BY-SA 3.0)

A korabeli kommunikációs technológiát ismerve elismeréssel kell adóznunk a tüntetés szervezőinek. Nemcsak az információ terjesztése okozott számukra gondot, hanem a résztvevők szállítása is. Ugyanis Tallinnban a nagyrészt orosz származású és/vagy szovjetbarát buszsofőrök épp sztrájkot hirdettek, így a hatóságok a vidéki buszokat Tallinnba irányították, hogy a főváros közlekedésének zavartalanságát biztosíthassák. A vasúti dolgozók is sztrájkkal fenyegetőztek. Ilyen körülmények között kellett közlekedési eszközöket szerezni a résztvevők helyszínre szállításához.

Ezenkívül a demonstrációt titokban kellett szervezni, és koordinálni kellett három országban több százezer (egyes statisztikák szerint összesen kétmillió) résztvevőt. Az is nehezítette a kivitelezést, hogy mindenki egy kicsit másképp képzelte el az élőláncot. Eredetileg a tengerparton haladt volna a lánc, Észtországban például keresztezte volna Pärnu városát. A könnyebb megközelíthetőség kedvéért később Közép-Észtországba helyezték át az útvonalat. A végső terv csak augusztus elejére született meg, addigra már néhány plakát és kitűző elkészült. Ezek ma már kuriózumoknak tekinthetők.

Kitűző az eredeti útvonallal
Kitűző az eredeti útvonallal
(Forrás: A Kes on su kõrval-kiállítás illusztrációja (http://goo.gl/e9ilzr))

A litvánok egyik elképzelése pedig az volt, hogy minden országban egy betűt rajzolna ki az emberek láncolata, a három betű az MRP, vagyis a Molotov–Ribbentrop-paktum, vagy SHP a Sztálin–Hitler-paktum szószerkezet három kezdőbetűje lett volna. Egy másik, igen vakmerő tervben pedig az szerepelt, hogy a szovjet katonai bázisokat kellene élőlánccal körülvenni.

A Történeti Múzeum másik, virtuális kiállítását böngészve sok érdekes információt szerezhetünk a balti útról. Például sokakban felmerülhet a kérdés, hogy voltak-e lyukak a láncban. Mára már biztosan tudjuk, hogy míg Tallinnban sok helyen annyian voltak, hogy többszörös vastagságú volt az élőlánc, addig a Közép-Észtországban kialakult közlekedési dugók miatt sokan nem jutottak el a nekik kijelölt helyekre, így a láncban kisebb-nagyobb lyukak keletkeztek. A helyzetet a szervezők úgy oldották meg, hogy a hiányzó emberek helyére gyertyákat tettek, vagy az egymástól messzebb álló résztvevők fekete szalagot tartva biztosították a lánc folytonosságát.

A „balti lánc” egy részlete – Emlékmű az észtországi Käruban
A „balti lánc” egy részlete – Emlékmű az észtországi Käruban
(Forrás: Wikimedia Commons / Epukas)

Ragadd meg a napot!

A virtuális múzeumi élmény mellett azonban néhány százan valóban újraélhették (illetve a fiatalabbak most első alkalommal megtapasztalhatták) a 25 évvel ezelőtti eseményeket, ugyanis egy készülő litván–lett–észt játékfilmhez Tallinnban 300 statisztával „újrajátszatták” a balti láncot. Az észt történelem legnagyobb tüntetéséről eddig csak dokumentumfilmek készültek, a litván Kristijonas Vildžiūnas filmje, a Senekos diena (Seneca napja) azonban inkább fiktív szerelmi történetnek tekinthető, amelyhez a történelmi események csak a hátteret szolgáltatják.

Tüntetésre készülődve
Tüntetésre készülődve
(Forrás: Delfi / Andres Putting)

A három balti állam koprodukciójában készülő filmben egy észt származású lány és egy litván fiú szerelmének történetét ismerhetjük meg. A két fiatal néhány baráttal együtt megalakítja a Seneca-társaságot. Jelmondatuk a Senecának tulajdonított gondolat, vagyis „élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja”. A balti Moszkva térnek is tekinthető alkotás 18 éves fiatalok útkeresését mutatja egy izgalmas történelmi helyzetben. Ugyanakkor azt is láthatjuk, mi lesz ebből a romantikus szabadságeufóriából 2009-re, a válság utáni időszakra. Hogyan próbál meg az immár negyvenes éveit taposó főszereplő, Simonas kilábalni kilátástalan helyzetéből, és erőt meríteni abból az időszakból, amelyre a rendszerváltó generáció nosztalgiával gondol vissza.

Talán nem meglepő, hogy a rendező, Kristijonas Vildžiūnas életrajzi elemeket is beleszőtt a történetbe. Ezenkívül a film zenéje Vildžiūnas egykori zenekarának, a North Directionnek számaiból áll össze. Hogy a hangzás autentikus legyen, a zenészek egy szovjet gyártmányú Polivoks szintetizátort is előástak valahonnan. 

A játékfilm mellett egy dokumentumfilm is készült az évfordulóra. A lett rendező, Askolds Saulītis legújabb filmje, az észtül Balti vabaduse tee (A balti szabadság útja) címet viselő alkotás először 2014. augusztus 23-án az Észt Televízióban lesz látható. A demonstráció hangulatát azonban talán úgy lehet a legjobban érzékelni, ha elolvassuk a Postimees című észt napilap felhívására érkezett visszaemlékezéseket (észtül tudóknak), vagy ha megtekintjük a Youtube-on szép számban található amatőr videók egyikét:

Jól visszaadja az esemény hangulatát a fenti amatőr és vágatlan felvétel, amelyen végigkövethető, hogyan gyűlik össze a tömeg, milyen zenéket hallgatnak a résztvevők (többek között az akkor még betiltott észt himnuszt és a daloló forradalom jellegzetes dalait). A felvételen láthatók a résztvevőket szállító buszok, például az általunk is jól ismert Ikarusok, és felbukkannak a fent említett rádiók is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X