nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Gasztrokonok
Mordvin kölespalacsinta egy furcsa kötetből

A mordvin konyha rejtelmeibe kíván betekinteni? Egzotikus recepteket keres? Kukkantson bele az új mordvin szakácskönyvbe! De vigyázat, az angol szöveg félrevezető! Alább megismerheti a kölespalacsinta titkos receptjét, elírások és félrefordítások nélkül.

Gornyipov | 2010. október 29.
|  

A mordvinoknál járva számos praktikus dolgot megtanulhatunk, főleg az elvárosiasodott fiatalok számára tartogat sok felfedeznivalót az erza-moksa világ. A mordvin konyhákba bekukkantva megfigyelhetjük, hogyan varázsolódik finom étellé az unalmasnak hitt krumpli, káposzta és répa, hogyan lehet minimális erőbefektetéssel finom salátákat összerittyenteni, illetve miként készül a híres pacsalksze, vagyis a mordvin palacsinta.

A kölespalacsinta ideális esetben
A kölespalacsinta ideális esetben
(Forrás: Mordovszkaja Kuhnya, Szaranszk 2009.)

A mordvin konyhai trükkökre kíváncsiaknak azonban már nem kell kulináris kémkedésre adniuk a fejüket, mert Szaranszkban tavaly (2009-ben) megjelent egy könyv a mordvin konyháról, amely feltárja a titkokat.

Finomságok egyszerűen

Kölespalacsinta

Hozzávalók:

¼ pohár köles

2 pohár búzaliszt

2 pohár kölesliszt

½ pohár búzadara

1 evőkanál étkezési keményítő

2½ pohár tej

½ evőkanál só

1/5 evőkanál cukor

25 gramm élesztő

4 tojás

Elkészítése:

A kölest meleg vízben átmossuk és forrásban levő vízbe szórjuk. Lassú tűzön addig főzzük, amíg össze nem áll sűrű masszává. A búzadarát forró vízbe tesszük, amelyhez hozzáadjuk a meleg tejet. Közben az élesztőt meleg tejjel és cukorral felfuttatjuk. A köleskását levesszük a tűzről, hozzáadunk egy pohár hideg tejet, majd a búzaliszttel és a kölesliszttel összekeverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a búzadarát, a hideg tejben feloldott keményítőt és a felfuttatott élesztőt. A tésztát ezután 30 percre meleg helyre tesszük. Miután a tészta megkelt, hozzáadjuk a tojásokat, összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk. A palacsintákat napraforgóolajjal megkent serpenyőben sütjük ki, a palacsinta egyik oldalát fedő alatt, a másikat anélkül sütjük. Az elkészült palacsintákat kenjük meg vajjal.

Nyáron nagyon frissítő lehet a tejföllel összekevert friss kerti zöldség, elsősorban uborka vagy paradicsom. A gyerekek számára is fogyaszthatóvá válik a répa, ha vékonyra lereszeljük és cukorral összekeverjük. A húsos-szalonnás csodák és pirogok mellett az egyik legkedveltebb étel mégiscsak a palacsinta, amely kicsit vastagabb, mint nálunk, és az íze is más, mint amit a nagyinál vagy a Balatonon majszoltunk gyerekkorunkban, mégis könnyen belopja magát az ember gyomrába.

A kölespalacsinta receptjét megosztom az olvasóval, hátha sikerül ezzel az egyszerű étellel a soron következő vacsoracsatán elkápráztatni a kulináris egzotikumokra fogat fenő vendégeket.

A szakácskönyvről

A Mordvin Köztársaságban egyre több kiadvány jelenik meg, amely az erza vagy a moksa népet, illetve hagyományaikat, szokásaikat igyekszik bemutatni. A könyvek megoszlanak ugyan a minőségüket tekintve, de alapvetően pozitív jelenségnek tekinthetjük, hogy egyáltalán léteznek ezek a munkák. Másrészről viszont elszomorító, hogy egy szakácskönyv, amely az adott nép(ek) kulináris örökségét tárja fel, csak elenyésző mértékben (gyakorlatilag pusztán az ételek nevére szorítkozva) tartalmaz a megfelelő nyelveken bármilyen információt. Az irónia az egészben az, hogy a kiadvány kétnyelvű, csakhogy a két nyelvet az orosz és az angol képviseli. Ráadásul az angol változat is hagy kivetnivalókat maga után. Például a kölespalacsinta elkészítésénél igencsak pórul jár, aki az angol receptet követi, ugyanis az összetevők közül hiányzik például a tojás, illetve a mennyiségek is összekeveredtek.

A recepteket képekkel illusztrálták, nem mindig világos azonban, melyik ételhez melyik fotó tartozik. A régi tárgyi környezetet bemutató fényképek szépek, ugyanakkor meglehetősen műviek, érdekesebb lett volna talán néhány archív felvételt is becsempészni a kikent-kifent menyecskék mellé. A fotózások helyszínének megválasztása is furcsa. Az Erdei Tavlában található múzeum esetében még érthető, miért fotóztak itt, hiszen az intézménynek valóban az a célja, hogy a hagyományos életet és használati tárgyakat mutassa be. Ugyanakkor viszont vannak képek, amelyek egy egykori szaranszki templom mellett készültek, amely ma helytörténeti múzeumként szolgál, építészetileg azonban nem illeszkedik a falvakban megszokott stílushoz.

Összességében tehát jó ez a kiadvány, de remélhetőleg születik egy második kiadás, amely erzául és moksául is tartalmazza a recepteket, valamint kiküszöböli a fordítási hibákat és szerkesztési bakikat, amelyek szakácskönyvről lévén szó, fatális következményekhez is vezethetnek.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X