Ha elhangzik a Watergate szó, nemigen kell hozzá magyarázatot fűzni. És nemcsak azért, mert ha beguglizzuk, vagy három és félmillió találat segít felgöngyölíteni az amerikai történelem egyik legnagyobb botrányát. Az 1970-es évek Watergate-botránya és a hozzá kapcsolódó, azóta már bevett média- és politikai fogalmak hozzátartoznak az Egyesült Államokról alkotott képünkhöz, és minden történelem tankönyvben szerepelnek. Elemzések, cikkek és filmek sora született a témában, és még ma is időről időre újra előkerül a lapok hasábjain, a tévéműsorokban a történet.

Nixon elnök botránya a nyelvi lelemény bölcsője lett
(Forrás: MTI/Wéber Lajos)

A Washington Post lapban közölt kishírből óriási politikai botrány lett. Kiderült, hogy a Demokrata Párt Watergate-házban található irodájába azért tört be valaki, hogy lehallgató-készüléket helyezzen el. Az újságírók nyomozómunkájukkal – és a híressé vált Mély Torok segítségével, aki az információkat szolgáltatta – felgöngyölítették és napvilágra hozták a botránnyá nőtt ügyet. A végeredmény pedig: Richard Nixon elnök kénytelen volt lemondani.

A Watergate szó tehát egyet jelent a botránnyal – ezt fogalmazza meg a Guardian egy cikke is. Nem véletlen tehát, hogy a hírhedtté vált szó a '70-es évek óta szép karriert futott be: számtalan humorizáló szóösszetétel alapjául szolgált már. Ha például a brit trónörökös, Károly herceg Camilla Parker Bowles-szal zajló románcára akartak célozgatni a lapok, előszeretettel használták a Camillagate kifejezést. Ezt azonban kéretik nem összekeverni a Dianagate szóval, hiszen az már Diana hercegnő (szintén) sokat taglalt szerelmi afférjára utal.

De nehogy azt higgyük, hogy az angol nyelvnek ezt a leleményét kisajátította volna a királyi család. A szóképzésnek és a botrány-elnevezésnek ez a tulajdonképpen már bevett formája nem kíméli a futballistákat sem. Thierry Henry, a francia válogatott csapatkapitánya sem kerülhette el a sorsát, amikor láb helyett kézzel próbált javítani a meccs állásán a tavalyi labdarúgó világbajnokság egy fontos meccsén. Hamarosan már Henrygate, Thierry-gate, sőt Handgate (az angol hand, vagyis kéz szóból kiindulva) néven emlegette a botrányos esetet az angol sajtó.

A nyelvi játék végeláthatatlan sort indított tehát el, és valószínűleg még számtalan példával fognak szolgálni a találékony névadók. A gond csak az, ha az ötlet visszaüt: ez juthatott eszébe a Guardian újságíróinak is, akik előszeretettel használták a „gate-ezés” módszerét. Amikor tudniillik egy blog szerint félrevezető információkkal szolgáltak a koppenhágai klímacsúcsról, ők maguk is kiérdemelték a Guardiangate címkét.