Dalelemzéseinkből eddig kicsit kimaradt az igazi, őszinte, kőkemény hiphop. Persze, volt Akkezdet Phiai, de ők annyira emelkedettek, irodalmiak, volt Punnany Massif – kétszer is –, de azért ők is elég széplelkűek. Aztán persze a női rapszerepről is volt már szó a Ludditák kapcsán. És persze mindennek a paródiája (vagy mije?) is megvolt a Bëlga jóvoltából. De olyan fiúcsapat, amelyik önirónia, vagy valamilyen távolságtartás nélkül hozta volna az amerikai sztároktól jól ismert nagyszájú, odamondogatós műfajt, még nem volt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Úgyhogy időszerű, hogy minden hősiességünket latba vetve szétszedjük egy kicsit a Hősök egyik szerzeményét. A választás során mindenképp szempont volt, hogy olyan szöveg legyen, ami magáról a szövegelésről szól. (Ez a téma egyébként elég gyakori a Hősöknél, akiknek első lemeze a Szóhisztéria (2002), második pedig a Nyelvtan (2003) címet viseli.) Legyen benne – legalább verbális – hősiesség, azaz jól fejlett öntudattal rendelkező, nagypofájú rapperek, szinte érthetetlen, belterjes szleng – persze jó rímekkel, és harc, mert hol máshol mutatkozna meg, hogy ki az igazi hős.

Forrás: Wikimedia Commons / CC BY 2.0

Ezúttal a legutóbbi, Négy évszak (2011) című lemezről választottuk a Szó fel című számot, mivel ez minden olyan jellegzetességet tartalmazott, amit kerestünk. Dübörögjön a basszus! (A dalszöveget – szokás szerint – a cikk végén közöljük.)

Ahogy már a címből is sejthetjük, a szöveg a szóról, a szavunk felemeléséről, a szóról mint fegyverről szól. Négy hang, négy nézőpont jelenik meg négy hosszabb strófában. Mindegyik megszólaló azt mondja el, hogyan használja ő a szavakat, milyen indíttatásból, és mi ennek a hatása. A strófákat pedig egy elég egyszerű, összefoglaló refrén választja el egymástól:

Akik nem ebben nőttek fel, azok nem érthetik ezt
Ezek a srácok évek óta vajon miért teszik ezt
Hát üvöltse és tartson velünk mindenki, aki mer
Fel a szóval, a szóval, a szóval csakis fel! 

A refrén már utal arra, hogy az emberek, a hallgatóság két halmazra osztható: a beavatottakra, akik vágják a szövegelés lényegét, és az outsiderekre, a kívülállókra, akik nem. De a refrén funkciója mégis inkább az, hogy lelkesítse a hallgatókat, merjenek ők is felszólalni.

A strófák mindegyike valamilyen „költői képpel”, hasonlattal, megszemélyesítéssel vagy metaforával kezdődik. Mindegyik képben a hasonlított, a megszemélyesített, illetve az azonosított elem maga a szövegelés, a rapelés:

1.

Oké, szó fel vállról indítható verbál rockettal [...]

2.

Szó fel! Ha nektek ez kell, majd én passzolom
A bíteken a rímekkel az arcokat bebaszkodom [...]

3.

Szó fel, itt jön a nyugati gárda
Ez nem szaros főút, hanem csilli-villi sztráda
Nem ócska bizsu, ez drágakőből a legjobb [...]

4.

Szó fel! a szavakat szórom, mint egy szórófej
A zeném kábítószer, rákattan a sok sznob tróger [...]

A strófák elején kibontakozó képek mindegyike nemcsak, hogy erőt sugároz, de némelyik igen agresszív, erőszakos is: a szó vállról (!) indítható rakéta, a szöveg rímei és ritmusa az arcunkba van tolva, a szöveg autópálya és drágakő – azaz gyors és értékes, a szövegelő rapper pedig szórófej, a szöveg pedig kábítószer, ami függőséget okoz. Egyszóval megannyi magabiztos, erőt sugárzó kép. Ezeknek aztán van vér a pucájukban! – gondolhatjuk.

Vállról indítható rakéta
(Forrás: Wikimedia Commons / TSGT Craft)

És ezt is kell gondolnunk, hiszen az igazi  rap – részben – erről szól: hogy „én vagyok a legnagyobb jani, és a rímeim eget és földet rengetnek, a szavaim világokat teremtenek és süllyesztenek el”. Hát, a Hősöknél abszolút megvan ez a fíling. De mi kell ahhoz, hogy ez ne nevetséges, nagypofájú bénáskodás legyen, hanem tényleg hiteles legyen a szöveg?

Elsősorban talán a jól összekalapált rímek és a ritmus. Ebben a Hősök néha egészen kiemelkedően jó:

Eckü trónra tör, ha nóta köll, a próbakör után
Kattansz a cuccra, ez a fülbe, nem az orrba köll [...]

Vagy a 2. strófából ez a négy sor:

Engem az utca véd, a vér, de téged méreget
Keménygyerek, ma én megyek neked, csekkeld a vérebet
Vágd le a lényeget, ismerd be, úgyis én nyerek
Ne légy gyerek, nem fékezek, beégetek és végetek [...]

Vagy a 4. versszakból ez:

Mert az országunk aprócska, és kevés benne a rap csóka
Ezért silány a rap sorsa, hiába van pár jó strófa [...]

Másodszor – a rímek mellé – biztosan kell az az atmoszféra, ami totál belterjessé, és egyszersmind vonzóvá, érdekessé teszi a rapperek világát. Ennek része a szleng használata, a más személyekre, esetleg bandákra való utalgatás, néhány riposzt. Ezek a kellékek, toposzok ebben a dalban többnyire a hasonlatok és a metaforák által kerülnek elő. Ilyen a kábítószer (többször is, például: „kattansz a cuccra, ezt a fülbe, nem az orrba köll”), a szerencsejáték („üt az összes körünk, papi”), a nők mint passzív dísztárgyak szerepeltetése („kajak telivág plekniből, leszarja, hogy épp ott a nőd”), más csoportok tagjai mint ellenségek megjelenítése („védd az arcod, ha a cigó kéri a kimenőd”) stb.

Csilli-villi sztráda
(Forrás: Wikimedia Commons / Sebbe)

A belterjességhez kell még a szleng, illetve az angol (néha német) szavak belekeverése a szövegbe. A Hősök ezt is néha nagyon jól megoldja. Személyes kedvencünk ez:

Vetés utána aratás, üt a rush? De csodás!

De még sorolhatunk más példákat is: 

Sistereg, flesselik a formák, sisterek (1)

Jön a könig crew, ne parázz, semmi öri-hari (1)

Ha szól a beat, a style, ragadj a membránra (1)

Szokásos zsivány, mint az átlag Trébé lakos (2)

Elgondolkodtat, mint egy Zselenszky-kötet, písz
Perzsel a szöveg, és vakít a bít
Ez real, kézzelfogható, lazán megbabonáz (3)

Amíg a microm amígó és a sztilóm kirívó
Siska meg Deego, ó Szóle Mio (4)

Ezeknek az utalásoknak egy részét, bevalljuk, magunk sem értjük. De talán nem is az a legfontosabb, hogy pontosan értsük, hanem csak az, hogy megérezzük belőle, hogy ez a közeg, ez az atmoszféra milyen. És talán ezt még nekünk is sikerült leszedni (vagy levágni).

Ami pedig feszültséget okoz a szövegben, és szintén érdekessé teszi a rímeket, hogy a mai szlenges nyelvi elemek és a hagyományos, sokszor közhelyes megfogalmazások keverednek, illetve, ahogy a mai világ és egy régebbi, klasszikus világ képei megjelennek. Például ezekben a részletekben:

[...] felépülsz, mint a grundon a farakás
Vetés utána aratás, üt a rush? De csodás! (1)

A hiphop az alfám, az omegám, mit tegyek? (1)

A szél a szót felkapva fújja a házak között
Ki itt maradt, az megszokott, ki nem bírta, meg elszökött (2)

Nálunk orkánt kreál a legenyhébb szellő
Menni vagy meghalni vagyis örökké maradni (3)

Egyszer ha meghalok, úgy temessetek el
Hogy a sírkövemre ezt véssétek: Szó fel! (3)

Édes a kultúránk, de sok benne a hiány (4)

Az üzenetem lehet internacionál
Hisz a nációnk másokhoz képest irracionál (4)

És, úgy látszik, ha ezek az eszközök mind együttvannak, már csak az kell, hogy az előadók hitelesen el tudják játszani ezt a szerepet, hogy meg tudják jeleníteni ezeket a nagypofájú nagyarcokat, hogy elhiggyük nekik, hogy ők tényleg ismerői, aktív szereplői ennek a világnak, amiről énekelnek. Úgy gondoljuk, a Hősöknek ez is elég jól sikerült.

Hősök: Szó fel!

Oké, szó fel vállról indítható verbál rockettal
Sebesen haladok, míg más alig dzsal
Faltól-falig állnak benn, ha fenn a színpadon a kiscsapat
A Hősök tölti be a teret, itt maradj
Eckü trónra tör, ha nóta köll, a próbakör után
Kattansz a cuccra, ezt a fülbe, nem az orrba köll
Csontra bőr a nagy hús, felépülsz, mint a grundon a farakás
Vetés utána aratás, üt a rush? De csodás!
Egy-kettő, mehet a bimm-bumm, én azt tolom
Hogy mindig van előre, éles minden egyes patronom
Sistereg, flesselik a formák, sisterek
A hiphop az alfám, az omegám, mit tegyek?
Jön a könig crew, ne parázz, semmi öri-hari
Üt az összes körünk, papi, nálunk rég a söri bari
Benn a rendszerben nagy tűzön ég, nagy a lángja
Ha szól a beat, a style, ragadj a membránra

 
Refrén:
Akik nem ebben nőttek fel, azok nem érthetik ezt
Ezek a srácok évek óta vajon miért teszik ezt
Hát üvöltse és tartson velünk mindenki, aki mer
Fel a szóval, a szóval, a szóval csakis fel! (2x)

 
Szó fel! Ha nektek ez kell, majd én passzolom
A bíteken a rímekkel az arcokat bebaszkodom
Szokásos zsivány, mint az átlag Trébé lakos
Itt a legkisebb is gógyi, mert a lé nálunk kapatos
Védd az arcod, ha a cigó kéri a kimenőd
Kajak telivág plekniből, leszarja, hogy épp ott a nőd
Ez izompolitika, nem nyerhet a gyengébb
Mer' a játék változatlan, vágod? Taposd el a gyengét!
Engem az utca véd, a vér, de téged méreget
Keménygyerek, ma én megyek neked, csekkeld a vérebet
Vágd le a lényeget, ismerd be, úgyis én nyerek
Ne légy gyerek, nem fékezek, beégetek és végetek
A szél a szót felkapva fújja a házak között
Ki itt maradt, az megszokott, ki nem bírta, meg elszökött
Ez tré, a városom, a sikátorból én lövök
Hát védd magad, ha én jövök, mert szó nélkül beléd kötök

 
Refrén (2x)

 
Szó fel, itt jön a nyugati gárda
Ez nem szaros főút, hanem csilli-villi sztráda
Nem ócska bizsu, ez drágakőből a legjobb
Ha meghallod, nem húz be, haver, ez egyből feldob
Elgondolkodtat, mint egy Zselenszky-kötet, písz
Perzsel a szöveg, és vakít a bít
Ez real, kézzelfogható, lazán megbabonáz
Fogva tart, mint a legdurvább fegyház
Kattan a bilincs, ez tényleg lebilincselő
Nálunk orkánt kreál a legenyhébb szellő
Menni vagy meghalni vagyis örökké maradni
Ez olyan érzés, amit soha nem fogok megszokni
Újra és újra déjà vu, amit átélnék még egyszer
Mint a legdurvább drog, a legsúlyosabb vegyszer
Egyszer ha meghalok, úgy temessetek el
Hogy a sírkövemre ezt véssétek: Szó fel!

 
Szó fel! (8x)

 
Szó fel! a szavakat szórom, mint egy szórófej
A zeném kábítószer, rákattan a sok sznob tróger
A stúdióban eggyé vált a fúzió, betöltve a muníció
Jegyezd meg ez fontos definíció
Ez már a filozófiám, megmérgez, mint a cián
Édes a kultúránk, de sok benne a hiány
Mégis a hiphop itthon csak vanília
Kevés a csokimáz, de van még mit tanulnia
Az üzenetem lehet internacionál
Hisz a nációnk másokhoz képest irracionál
Mert az országunk aprócska, és kevés benne a rap csóka
Ezért silány a rap sorsa, hiába van pár jó strófa
Remélem, mindenki érti, amit mondok
Mert a földalatti zene, ami engem is megfogott
Amíg a microm amígó és a sztilóm kirívó
Siska meg Deego, ó Szóle Mio

 
Refrén(4x)