nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Verselő 4.
Ütöm az ütemet

A verselési rendszerek közül most az ütemhangsúlyos verseléssel ismerkedünk meg. Ehhez azonban meg kell határoznunk, hogy mi a hangsúly, és hogy mi az ütem. Végül arra is fény derül, hogy mit takar az, hogy egy vers „felező tizenkettesben” vagy „felező nyolcasban” van írva.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. szeptember 26.
|  

Verstani sorozatunk első részében azt tisztáztuk, hogy mitől vers a vers. Kiderült, hogy első sorban attól, hogy ritmusa van, azaz valami szabályosan ismétlődik benne. A „valami” pedig egyik esetben formai jelenség, más esetben tartalmi. Utóbbira eddig még nem láttunk példát, előbbire viszont annál inkább. Eddig ugyanis olyan verseket vizsgáltunk, amelyek ritmustényezője a rövid és a hosszú szótagok, a k és a tik szabályos váltakozása, azaz az időmérték. Ez alkalommal pedig azt fogjuk megvizsgálni, hogy mi a helyzet akkor, ha a ritmust a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása adja.

Ebben az esetben ütemhangsúlyos verselésről beszélhetünk, amit magyaros verselésnek is szoktak becézni, ugyanis a magyar népdalok ilyen ritmusúak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag magyar nyelven létezne ütemhangsúlyos verselés. Ahhoz, hogy ilyen verset tudjunk gyártani, először a hangsúly fogalmát kell megértenünk.

Akkor mondjuk egy szótagra, hogy hangsúlyos, ha akusztikailag kiemelkedik a környezetéből. Ezt a fajta nyomatékot hangerőtöbblettel, a hangmagasság növelésével, illetve a hosszúsággal lehet megvalósítani. Az egyes nyelveknek megvannak a maguk szabályai arra nézve, hogy bennük a szavak mely szótagja hangsúlyos. A magyarban például viszonylag egyszerű a helyzet: a szavak első szótagjára esik a hangsúly. (De vannak olyan szavak – például a magyarban névelők –, amelyek hangsúlytalanok.) Az tehát, hogy hangsúly esik a magyarban a szavak első szótagjára, még nem ad ritmust; ez a prózai szövegekre is jellemző.

Ritmikus, azaz verses formájú akkor lesz a szöveg, ha a hangsúlyos szótagok valamilyen rendben szabályosan követik egymást. Ehhez azonban némiképp át kell alakítanunk a hangsúlyról alkotott elképzelésünket: az ütemhangsúlyos versben ugyanis nem feltétlenül esik hangsúly minden szó első szótagjára. Tehát egy versmondat hangsúlyozása eltérhet a természetes nyelvi hangsúlytól. Az ütemhangsúlyos verselésben a hangsúlyok helyét a sorok, és a sorokban levő ritmikai alapegységek, az ütemek jelölik ki.

  /   x   x    | /    x  || / x x   | /   x

Kiskacsa fürdik fekete tóba’

 /       x  x  | /  x     || /      x   x  |  /    x

Anyjához készül Lengyelországba.

Ütöm az ütemet
Forrás: Wikimedia Commons / Fizykaa / GNU-FDL 1.2

A fenti ritmizálásban /-vel jelöltük a hangsúlyos, x-szel a hangsúlytalan szótagokat, az ütemeket |-vel választottuk el. A fentiekben tehát négyütemű sorokat láthatunk, a sorok 10 szótagból állnak, ezért négyütemű tízesnek nevezzük őket. Azt is jelöltük (||), hogy a sor közepén szünet, úgynevezett metszet található, ezért ezt a ritmust felező tízesnek is nevezzük.

Az ütemhangsúlyos verselés ritmikai alapegysége tehát az ütem. Az ütem 1–4 szótagból áll, fő eleme a hangsúlyos szótag, az úgynevezett arszisz, ami leggyakrabban az ütem eleje. Az is előfordul azonban, hogy egy ütem úgynevezett felütéssel kezdődik, ilyenkor a hangsúlyos szótagot hangsúlytalanok előzik meg (általában kötőszók vagy névelők).

 x    / x x   | x        /     x  x

Az életet már megjártam.

 /        x  x     x     |    /  x     x    x

Többnyire csak gyalog jártam,

     /   x   | /   x

Gyalog bizon'...

 /     x    x    x   | /  x  x  x

Legfölebb ha omnibuszon.

(Arany János: Epilógus)

Az ütemben a hangsúlyos szótagon kívül van még legfeljebb 3 hangsúlytalan szótag, úgynevezett theszisz. Logikusan merül fel a kérdés ezek után, hogy mi van, ha egy szó négynél több szótagból áll… Ezek a szavak talán nem kerülhetnek be ütemhangsúlyos versekbe? – De, bekerülhetnek; ilyenkor a szavak az ütemeknek megfelelő szótagjai mellékhangsúlyokat kapnak.

Láthatjuk tehát, hogy ebben a verselésben az ütemek adják meg az egyenletes lüktetést, a ritmust. A vers ütemeit körülbelül azonos idő alatt mondjuk ki – függetlenül attól, hogy hány szótagból állnak. Így ha minden hangsúlyos szótagra tapsolunk, kiverhetjük az ütemet.

Ütöm az ütemet
Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2

Sorozatunk következő részében még több ütemhangsúlyos formával és verssel ismerkedünk meg.

Ajánlott olvasmány

Beöthy Zsófia: Poétai iskola. (Online tananyag tanároknak és diákoknak)

Fenyő D. György: Poétai iskola. Bevezetés a líra világába. Korona Nova Kiadó, 1997.

Ferencz Győző: Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995.

Verstani lexikon

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 Molnár Cecília 2013. október 1. 09:23

@geff10: A mellékhangsúly – nyelvészeti értelemben – a főhangsúly mellett megjelenő másodlagos hangsúly. (Kevésbé prominens, mint a főhangsúly.) Vannak nyelvészek, akik amellett érveltek, hogy a magyarban nem beszélhetünk ilyesmiről, mivel nincs olyan fonológiai szabály a magyarban, amely erre vonatkozna. Mások ezt igyekeztek cáfolni.

Itt a verstannál ˜– az remélem kiderült a cikkből – nem teljesen a nyelvészeti értelemben vett hangsúlyok eloszlását nézzük. Az ütemek szerint hangsúlyos helyzetbe kerülhetnek egyébként (prózában) hangsúlytalan szótagok. (És az ellenkezője is előfordul: hangsúlytalan helyzetbe kerülnek egyébként hangsúlyos szótagok.)

1 geff10 2013. szeptember 28. 15:01

Micsoda az a mellékhangsúly?

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X