-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Káromkodni csúnya dolog – a legtöbb szülő így inti gyermekét. Nos, úgy tűnik, ideje felülvizsgálni ezt az „ódivatú” álláspontot. Egy kutatás szerint ugyanis a szitkozódás nemhogy csúnya, de még hasznos is!
Véletlenül kitöröltünk egy értékes fájlt, utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést az ügyfelünk, vagy netán nem hagyta magát rábeszélni a „visszautasíthatatlan és egyedi” ajánlatunkra – ugye ilyen bosszantó alkalmakkor el-elhagyja a szánkat néha egy indulatkitörés? A legtöbb munkakörnyezetben a felek általában a legritkább esetben elégszenek meg az „a nemjóját” vagy az „az iskoláját neki” hangzatú „szitokszavakkal”– hanem olykor a futballmeccsek nagyhangú drukkereit is megszégyenítő káromkodáshullámot produkálnak. Nos, ilyenkor nem kell megharagudnunk a szitkozódóra – írja a Guardian cikke –, és még kevésbé kell magunkra vennünk a hallottakat. Hiszen ami történt, az csupán annyi, hogy a káromkodó kiengedte magából a fáradt gőzt.
Egy angliai egyetem által végzett kutatás szerint ugyanis az átkozódás a stresszel való megküzdés egyik lehetséges eszköze. A kutatást vezető Yehuda Baruch professzor ezért egyenesen úgy véli, veszélyes megállítani egy szitokhullámot, mert az később visszaüthet. „A menedzsereknek meg kell érteniük, hogy a beosztottaknak szükségük van a káromkodásra. A kihívás annak a megtanulása, mikor ne figyeljünk oda a fülünket sértő beszédre” – szögezi le a professzor.
Mások – mint például Stephen Morrall londoni ügyvéd – arra figyelmeztetnek, ha káromkodunk is, nem mindegy, hogyan tesszük azt. „Ha csak a bajszunk alatt mormogva szitkozódunk úgy, hogy az nem irányul konkrétan senkire, az valószínűleg a mindennapok része. De ha direkt valakit szidunk, akkor az már nem más, mint terrorizálás” – véli.
Igen ám, de a „bajszunk alatt mormogás” is jelentősen megronthatja a munkahelyi hangulatot, károsan befolyásolja a körülöttünk ténykedők közérzetét. Akkor hát mi lehet a megoldás? Megfontolandó a cikk írójának apró fogása: szerezzünk be egy malacperselyt, s ahányszor elkáromkodjuk magunkat, dobjunk bele egy kis aprót. Ami összegyűlik, az lesz az iroda „édességalapja”, amit aztán jóízűen „elnasizhatnak” együtt a kollégák.
Így már csak a stressz levezetésére kell egy alternatív módot kitalálni...