Az új dallamok gyakorlatilag „kulturális áramlatokként sodródnak egyik populációtól a másikig, és a hím példányok ezekhez alkalmazkodva változtatnak az énekükön” – mondta Ellen Garland, a Queenslandi Egyetem végzős hallgatója. Hozzátette: ez az első alkalom, hogy egy területileg és populáció szempontjából is ilyen széleskörű kulturális átadási folyamatot sikerült dokumentálni egy állatfaj esetében.

A Queenslandi Egyetem és a Dél-csendes-óceáni Bálnakutató Konzorcium kutatói a Csendes-óceánban élő hat szomszédos bálnapopuláció énekeit elemezték. A Current Biology című folyóirat internetes kiadásában közzétett eredmények szerint az új énekek az Ausztrália keleti partjainál vándorló populációktól kiindulva nagyjából két év alatt érnek el a keleti Francia Polinézia térségében úszkáló bálnákhoz.

„Az új énekeket először a nyugati területeken élő társaiktól tanulják el a hímek, majd lépésről lépése így terjed szét az egész térségben” – magyarázta Garland. A vizsgálat ideje alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy keletről nyugatra terjedt el az új dallam. A nyugati vizek kulturális dominanciájának okát a szakemberek a populációk méretbeli különbségeiben látják. Az ausztrál partok mentén élő bálnacsorda ugyanis sokkal nagyobb, mint a területen élő bármely másik populáció.

A kutatók szerint az új énekek terjedését az is segíti, ha egy csapatnyi hím bálna másik populációval úszik együtt, vagy a szomszédos csordák eltanulják az énekeket, amikor együtt vándorolnak. Az esetek többségében az új énekek a korábbiak bizonyos részleteit ötvözik valamilyen új dallammal. „Olyan ez, mintha egy öreg Beatles számot kevernénk egy kis U2-val” – magyarázta a szakember az óceáni slágergyártás alapelveit. „Esetenként azonban az is előfordultat, hogy teljesen új dalok születnek” – tette hozzá.

Az új verziók a párzási időszakban élik virágkorukat, és annak befejeztével el is halkulnak. A szakemberek egyelőre nem tudják, hogy miért így terjednek az énekek, illetve azok pontos okát sem ismerik még. Valószínűleg a párzási időszak fontos részét képezik, de azt nem tudni, hogy a nőstények elcsábítására, vagy a riválisok elűzésére szolgálnak. „Úgy véljük, hogy a hímek annak reményében sajátítják el az új énekeket, hogy egy kicsit különbözzenek a többiektől és vonzóbakká váljanak a nőstények számára” – mondta Garland.