Régi és új

Az „új Zabhegyező” főhőse a 76 esztendős Mr. C, aki megszökik az öregek otthonából, ahol addig élt, és New York utcáin kezd kóborolni.

Az íróról nem sokat tudni: az elmondások szerint álnéven ír, és Svédországban, Göteborg mellett dolgozik (a hivatalos szöveg szerint „pontos tartózkodási helye az esedékes nyomozás ellenére is ismeretlen”). A Coming Through the Rye az első regénye. Amivel sikerült megzavarnia a 90 éves Salinger korántsem békés nyugdíjas éveit. Az idős mester ugyanis, amint meghallotta, hogy folytatást írtak a regényéhez, azonnal az ügyvédeihez fordult, és polgári pert kezdeményezett.

Jó esélye van a győzelemre. Ugyan Mr. California azzal védekezik, hogy a két regény között nincs közvetlen kapcsolat, a stiláris és tartalmi összefüggések vitathatatlanok – Holden Caulfield 16 éves volt, amikor befejeződött a Zabhegyező, az új regény hatvan évvel később játszódik, és a főhősét Mr. C-nek hívják. A helyszín pedig mindkét regényben New York. Emellett a hasonló szófordulatok és káromkodások mennyisége sem elhanyagolható:

Ráztam a fejem. Gyakran rázom. „Öregem”, ezt is folyton mondom. Részben talán mert olyan tetű a szókincsem, meg aztán néha túl gyerekes vagyok a koromhoz képest. Akkor tizenhat voltam, most tizenhét, de néha úgy viselkedem, mintha tizenhárom lennék. (Zabhegyező, részlet, ford.: Gyepes Judit.)

Csak kinyitom a szemem és fent vagyok. Azt gondolom, hogy rohadt korán lehet még, de leginkább még éjszaka van. Olyan sűrű a sötétség, hogy alig látom, ha az arcom elé teszem a kibaszott kezem. (60 Years Later: Coming Through the Rye, részlet.)

A Zabhegyező folytatása a tervek szerint Nagy-Britanniában 2009 nyarán, az Egyesült Államokban pedig ősszel jelenik meg, Salinger azonban mindent elkövet azért, hogy erre ne kerülhessen sor.

Az ifjú titán

California májusban még azt nyilatkozta a The Guardiannek, hogy alig várta, hogy megírhassa a főhős sorsának folytatását, mert „mindig is tudni akartam, mi történt vele... többet érdemel, mint az a 16 év, amit kapott.” Holden, „akárcsak az első regényben, elmegy, de ezúttal nem az előkészítő iskolából, mivel egy New York állam északi részén lévő idősek otthonában él. Az első könyvhöz hasonlóan ő is sokat barangol a városban, önmagában és a múltjában. Még mindig ő Holden Caulfield, és a maga módján látja a világot. Elfáradt, és elege van az egész szemét világból. Megöregedett, és bizonyos értelemben bölcsebb is, másfelől viszont korántsem tud mindent.”

Hozzátette, hogy megpróbált a „lehető legnagyobb tisztelettel” viseltetni mind a regényhős, mind az író iránt, mivel mindketten igazi amerikai jelképek. „Átgondoltam, és megpróbáltam nagyon óvatosan hozzányúlni. Szeretem a történetet és Holdent is, és szerettem volna mindezt tiszteletben tartani.” Ennek érdekében az írót is beleírta a regénybe, aki a szerepe szerint azon hezitál, hogy folytassa-e Caulfield történetét.

A regényt szintén Salingernek ajánlotta. A dedikálás szövege a következő: „...-nek, a legrémesebb hazudozónak, akivel életedben találkoztál”.

A bátor kiállás és az alapos munka azonban nem eredményezte a várt hatást. Miután az idős Salinger beperelte a trónkövetelőt, a The Timesnak már egészen másképp beszélt a könyvéről: „a két történet olyannyira eltér, hogy szerintem semmiképp sem érdemes folytatásnak nevezni. Mindez tipikus amerikai reakció. [...] Én egy 76 éves, Mr. C nevű férfiról írtam. Salinger pedig egy 16 éves, Holden Caulfield nevű fiúról. Az én történetem az öregedésről, az öregkorról és a helykeresésről szól” – mondta. – „Ez egy szerelmi történet: történet egy szerzőről és az általa írt karakterről.”

Noha az ifjú szerző szándéka szerint „nem akart bajt okozni” Salingernek, példaképe reakciója megdöbbentette: a jogi lépéseket bolondságnak tartja, és ragaszkodik alkotói szabadságához: szerinte Salinger rendelkezhet a szereplői nevével, más írók stílusával vagy látásmódjával azonban már nem.

Az agg ikon

Zabhegyező

A titokzatos „kihívó”, J. D. California tettével alaposan felkavarta a közvéleményt, és ezúttal az idős mester életét is. Salingert azonban nem kell félteni: mindig is kiállt a jogaiért, annak ellenére, hogy 1965 óta egyetlen művet sem publikált, és 1980 óta interjút sem adott.Array

Mióta a Ficánka bácsi Connecticutban c. novellájából készült film, a My Foolish Heart 1949-ben megbukott a mozikban, makacsul elutasítja a műveinek megfilmesítési jogára irányuló kéréseket – még Steven Spielberget is elhajtotta. Valószínűleg kultregénye, a Zabhegyező jogdíjaiból él, mert a könyv mindmáig hatalmas népszerűségnek örvend: évi 250 ezer példányban kel el, és népszerűbb, mint a Harry Potter-sorozat vagy a Da Vinci-kód.

És bár Salinger csendesen él, és kerüli a nyilvánosságot, a műveivel „visszaélők” nem hagyják nyugton, így időről időre az érdeklődés középpontjába kerül. 1982-ben sikerült letiltania egy fiktív interjút, amelyről szerzője azt állította, hogy vele készült. A feleknek ekkor sikerült peren kívül megegyezniük. 1987-ben egy felhatalmazása nélkül összeállított életrajzát támadta meg, mert a szerző, Ian Hamilton nem publikált leveleiből idézett benne. Salinger ezt a jogvitát is megnyerte.

Holden tovább tipródik

Noha mind a trónkövetelő nyilatkozatai, mind Salinger jogi előélete (nyertes perei) Salinger győzelmét vetítik elő, lehetséges, hogy a könyv mégis megjelenik. A művészetben ugyanis nem ritka, hogy egy-egy híres címhez, névhez, formához vagy karakterhez „válaszmű” vagy nem hivatalos folytatás készül.

Ha lejár a jogvédelem, szinte törvényszerű, hogy egy-egy figurát „agyonírjanak” – írta Mark Lawson a The Guardiannek. Scarlett O'Hara például nemcsak az Elfújta a szélben, hanem két másik regényben is szerepel (az egyikből filmsorozat is készült). Sherlock Holmes ugyanígy számtalan történetben felbukkan, a Sir Conan Doyle által írottakon kívül. A Jane Eyre-hez folytatást és előzményt is írtak.

Az élő szerzők esetében működik a szerzői jog, így az ilyen jellegű próbálkozások inkább a paródiák szintjén maradnak (a Harry Potter-sorozatból az angol és a magyar mellett több más nyelven is készült paródia).

J. D. California esetében nem lesz könnyű a törvényhozók dolga. Mivel a két könyv közötti hasonlóság csak áttételes, azaz – legalábbis az előzetes könyvrészletek alapján – elsősorban logikai úton kikövetkeztethető (nem kézzelfogható), lehetséges, hogy az amerikai bíróság Salinger ellen ítél. Az olvasókat azonban megtévesztheti a kötet címe és a benne rejlő utalásrendszer – California minden bizonnyal remekül ismeri a mintául szolgáló regényt. Ha pedig az új Zabhegyező értékben is méltó párja elődjének, lehetséges, hogy a két regény Salinger minden tiltakozása ellenére örökre összeforr a köztudatban.

Az azonban biztos, hogy gazdasági válság ide vagy oda, a könyvkiadók és -értékesítők már előre örülhetnek: a történtek mindkét könyvnek elegendő hírverést biztosítottak. Így majdnem bizonyos, hogy a Zabhegyező mindkét kötete jól fog szerepelni a bestsellerlistákon.