nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bloggerman77: @mondoga: "És ehhez nem kell feltétlenül megtalálni Attila sírját" ** Egy mongolid ember ö...
    2019. 08. 25, 00:42  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Nem, nem keverek semmit. Csak rámutattam, hogy Riba rosszul, pon...
    2019. 08. 24, 23:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: Az idézett cikk tartalmával egyetértek. "A fentiek ellen próbálkozott egy újsá...
    2019. 08. 24, 22:43  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "Ez egy kicsit zavarosra sikeredett, megmagyaráznád?" Rendben, megpróbálom más...
    2019. 08. 24, 22:11  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "...a hun-magyar rokonság máig nincs bebizonyítva, és azt sem írtad meg, hogy ...
    2019. 08. 24, 21:27  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Eszperantó nyelvkönyvek 14.
Munkásmozgalmi eszperantó

Amikor az eszperantó és a hazai munkásmozgalom kapcsolatát vizsgáljuk, szilárd kiindulási pontot kell keresnünk. Talán nem is találhatunk biztosabb alapot a Fejér megyei Alapnál, mely település nevét történetesen egy Baranyai (Baranyay) nevű ember írta be örökre az eszperantó hazai és világtörténetébe.

Horváth Krisztián | 2015. január 30.
|  

A magyarországi eszperantó tankönyvek történetével foglalkozó sorozatunk előző részében láthattuk, hogy a két világháború közti Magyarország politikai közéletének jelszavai és gondolkodása hogyan szűrődnek be egy tankönyv szövegébe. Ez az irredenta és revizionista szóhasználat sajátos, az eszperantó szellemiségéhez képest pedig meglehetősen szokatlan jelleget ad a Mihalik József által 1938-ban írt tankönyvnek.

Az alábbiakban Baranyay (Baranyai) Imre tankönyvével fogunk foglalkozni, mely a fentiekhez képest egészen más irányt mutat a hazai eszperantó tankönyvírás történetében: a munkásmozgalom és az eszperantó kapcsolatába nyerünk bepillantást. Egyes tankönyvi példákon keresztül pedig a szerző életének momentumait is figyelemmel kísérhetjük.

Baranyai Imre (Emba – 1902-1961)
Baranyai Imre (Emba – 1902-1961)
(Forrás: Wikipédia (eszperantó változat))

Az eszperantó munkás és tankönyve

Baranyay Imre (eszperantó alkotói nevén Emeriko Baranjai – Emba) a Fejér megyében található Alap községben született 1902-ben. 1925-ben ismerkedett meg az eszperantóval, ezt követően hamarosan több eszperantó szervezethez is csatlakozott. Az eszperantó irodalmi életének és az eszperantó munkásmozgalmi irányzatának is igen aktív szereplője. Baranyay a 30-as években az Enciklopedio de Esperanto egyik munkatársa is volt.

1940 tavaszán a Népszava oldalain Baranyay Imre 12 leckéből álló nyelvtanfolyama látott napvilágot. A mű kibővített, javított és átdolgozott változata önálló kötetként is megjelenik 1940 tavaszán, 60 oldalon. Ennek előszavában a szerző nagyon határozottan állást foglal azzal kapcsolatban, hogy kiknek is szánja művét:

„Mikor elhatároztam, hogy ezt a kis eszperantó nyelvtant össze fogom állítani, az volt a célom, hogy egy olyan nyelvtant juttassak a magyar munkáseszperantisták kezébe, amely olcsó és a munkásoknak minden tekintetben megfelel.” (3. oldal)

Sorozatunk korábbi részeiben már bőven láthattunk példákat arra, hogy a társadalom különböző rétegei (királytól a cselédig, gazdagtól a szegényig) sorra megjelennek a tankönyvek oldalain. Az újdonság Baranyay Imre könyvében az, hogy 1940-ben határozott és eddig szokatlan szempont bukkan fel a „kizsákmányolók és kizsákmányoltak” és az eszperantó viszonyában:

Baranyay Imre: Eszperantó nyelvtan tizenkét leckében tanfolyamok és magántanulók részére – 1940
Baranyay Imre: Eszperantó nyelvtan tizenkét leckében tanfolyamok és magántanulók részére – 1940

„A munkás eszperantista. Az eszperantisták munkások. Az igazgató nem munkás. A munkás nem igazgató.” (9. oldal – H.K.)

Korábban már bőven láttunk rá példákat, hogy a hazai eszperantó tankönyvekben előszeretettel hivatkoznak a nemzetközi nyelv történetére. Baranyay Imre kötetéből azonban egy újabb, eddig ismeretlen szeletét is megismerhetjük a mozgalomnak: a nemzetközi és a hazai munkásmozgalmi eszperantó történetének kezdeteit.

A 26. oldalon olvashatunk az első valóban nemzetközi munkáseszperantista szervezetről, a Párizsban 1906-ban megalakult Asocio por paco kaj libereco (’Társaság a békéért és szabadságért’) elnevezésű, nem kizárólag egy országban működő formációról. A szervezet később Liberiga Stelo (’Felszabadító Csillag’) néven élt tovább – az első világháború azonban jelentős visszaesést jelentett az eszperantó munkásmozgalom életében (is); erre Baranyay tankönyvében is olvashatunk utalást.

Ludovic Rodolphe Pissarro (Ludovic Rodo – 1878-1952) francia festő és eszperantista által tervezett képeslap az első, 1914-re tervezett (és elmaradt) munkáseszperantista kongresszusra
Ludovic Rodolphe Pissarro (Ludovic Rodo – 1878-1952) francia festő és eszperantista által tervezett képeslap az első, 1914-re tervezett (és elmaradt) munkáseszperantista kongresszusra
(Forrás: Wikipédia (eszperantó változat))

Az első világháború után a munkáseszperantista irányzat új célokat és lehetőségeket fogalmazott meg; a Liberiga Stelo kvázi utódaként 1921-ben így jött létre a Sennacieca Asocio Tutmonda (’Nemzettelenségi Világszövetség’, SAT). 1930-ban Baranyay a SAT tagja lett: ennek egyik legfőbb célja amúgy az eszperantó gyakorlati hasznosítása a világ munkásai számára.

Baranyay tankönyvében arról is olvashatunk, hogy 1907-ben Nagy-Britanniában már megjelent az első munkáseszperantista újság: az Internacia socia revuo (’Nemzetközi társadalmi szemle’). A 31. oldalon pedig azt láthatjuk, hogy hazánkban 1913-ban Polgár Izsó és Nagy József (valamint mások) alapításával megszületik a Magyar Eszperantista Munkások Egyesülete (Hungara Esperantista Societo Laborista, HESL).

Alap az eszperantó világtérképén

Az 1947-ben megjelent második kiadás előszava, melyet a szerző Zamenhof születésének 88. évfordulóján és az eszperantó 60. évében keltezett, az első kiadáshoz képest jóval radikálisabb. Olyasmit olvashatunk itt, amire az 1940-es kiadásban gondolni sem lehetett volna:

„Amikor 1940 tavaszán elhatároztam, hogy ezt a népszerű és olcsó kiadású nyelvtant megírom, nagyon rossz idők jártak az eszperantó – különösen a munkás-eszperantó – mozgalomra. Mégis akadt egy bátor kiadó, aki velem együtt meglátta, hogy az eszperantó mozgalom az egész és fél fasiszta irányzatok túlkapásain nem semmisülhet meg.” (3. oldal)

Az 1947-es, 64 oldalas kis kötet ettől függetlenül az eredeti első kiadáshoz képest kevés változást mutat. Ami viszont mind az 1940-es és az 1947-es kiadásnak is különösen érdekes sajátja, hogy a szerző nem szűnik meg szülőfaluja hűséges fiának lenni.

Az 1940-es kiadás 46. oldalán a szerző az alábbi mondattal állít örök emléket a Fejér megyében található Alapnak, mely település vélhetően Baranyay életművén túl máshol nem kerül említésre az eszperantó tankönyvekben, ám így mégis örökre bekerül az eszperantó helynévtárába:

„Én és két testvérem apánkkal Alap faluba utaztunk vonattal.” (46. oldal – H.K.)

Alap község címere
Alap község címere
(Forrás: Wikimedia Commons / Dencey)

Végül a világméretű eszperantista munkásmozgalmi kapcsolatoktól eljuthatunk a szerző legszemélyesebb világához is: az 1940-es kötet 27. oldalán Meghalt a fiúcska címmel saját, eszperantó nyelvű versét is közli a szerző. Baranyaynak a harmincas években fia született, aki hamarosan meghalt. A szerző talán az ő emlékét kívánta tankönyvében így megörökíteni.

Felhasznált források

Baranyai Imre: Eszperantó nyelvtan tizenkét leckében. In: Népszava, 1940

Baranyay Imre: Eszperantó nyelvtan tizenkét leckében tanfolyamok és magántanulók részére. Szalay Eszperantó Tankönyvkiadóvállalat, Budapest, 1940

Baranyay Imre: Népszerű eszperantó nyelvtan 12 könnyű leckében, magántanulók és tanfolyamok részére. Szalay Eszperantó Könyvkiadóhivatal, Budapest, 1947

Enciklopedio de Esperanto. Hungara Esperanto-Asocio, Budapest, 1986

Gados László: Az egyesülő Európában társalogjunk vagy dadogjunk? HEXACO GNH HFT, Budapest, 1996

Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Történeti vázlat és forrástanulmány. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Szalakóta 2015. január 30. 15:54

Baranyay Imre (eszperantó alkotói nevén Emeriko Baranjai – Emba) a Fejér megyében található Alap községben született 1092-ben.

Nem 1892-ben?

2 Fejes László (nyest.hu) 2015. január 30. 16:40

@Szalakóta: Nem, de köszönjük.

Információ
X