nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A person-first nyelvhasználat
Mivel él az ember?

Hogyan és miért lett a fogyatékosból fogyatékkal élő? Miért írják a Siketet nagybetűvel? A választ az amerikai angolban kell keresni. Hangsúlyozzuk a személyt, nem a fogyatékosságot, szól az elv, de ezzel néha még maguk az érintettek sem értenek egyet... Mi mit mondjunk és mit kerüljünk?

Takács Boglárka | 2011. november 8.
|  

Egyre nagyobb az igény arra, hogy a különböző hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat ne a rájuk korábban alkalmazott nyelvi fordulatokkal nevezzék meg, mert ezek sok esetben diszkriminatívak. Ez az elgondolás eredetileg leginkább etnikai kisebbségekre vonatkozott – például Amerikában a fekete közösség sokáig harcolt a nigger megnevezés ellen, és ez a szó idővel valóban nyomdafestéket nem tűrővé vált. De mára a hasonló törekvések szinte minden valamilyen szempontból alulreprezentált vagy hátrányos helyzetű csoportra kiterjedtek. Így született meg az amerikai angolban egy olyan stilisztikai irányelv, ami a mai magyar nyelvhasználatra is hat...

Monosí-oktatás mozgássérült háborús veteránoknak
Monosí-oktatás mozgássérült háborús veteránoknak
(Forrás: Wikimedia Commons)

A személy számít

A fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élők új megnevezései az angol nyelvből származnak. A jelenséget angolul person-first language-nek nevezik (többes számban is használják: people-first language). Ez a kifejezés magyarra igen nehezen fordítható, talán úgy lehetne körülírni, hogy a személyt előre helyező nyelv[használat]. Az elgondolás lényege, hogy a személyt hangsúlyozzuk és nem a fogyatékosságát, mert így elkerüljük azt a csapdát, hogy a személyt azonosítsuk a fogyatékosságával. Angolul ilyenkor szórendileg is más helyre kerül a főnévi szerkezetben a fogyatékosság megnevezése. Mivel a magyarban ilyen nincs, ezért ezt kicsit nehéz elképzelni. Lássunk egy példát! A hagyományos elnevezéssel: epileptic [person] epilepsziás [személy]. Az új elnevezéssel: person with epilepsy ’személy epilepsziával. Ha megnézzük az angol változatokat, láthatjuk, hogy a személy jelentésű person az új változatban előre kerül.

Magyarra a person-first szerkezeteket általában valamivel élő személy formában szokás fordítani, habár az eredeti kifejezések nem tartalmaznak az együttélésre való utalást (a with jelentése egyszerűen -val, -vel). A konkrét példánkban azt mondanánk, hogy epilepsziával élő személy. Ez a szófordulat valóban létezik magyarul, és a különböző betegszervezetek, csoportok használják is. Létezik például a Magyar Epilepsziával Élők Alapítványa és a Magyar Epilepsziával Élők Országos Egyesülete, habár az utóbbinak a weblapja még a régi elnevezéssel a epilepsziás.hu címen található.

Mozgássérült pilóták légibemutatón
Mozgássérült pilóták légibemutatón
(Forrás: Wikimedia Commons / Matthias Kabel / GNU-FDL 1.2)

Nem mindenki szereti

Kézenfekvő lenne, hogy ha csak lehet, használjuk a person-first szerkezeteket. Igen ám, de vannak olyan csoportok, amelyek elutasítják a person-first nyelvhasználatot. Különösen éles a vita angol nyelvterületen az autizmussal kapcsolatban, ahol az autistic autista és a person with autism autizmussal élő személy változatok léteznek. Egyes szervezetek – általában az olyanok, amelyek nem szülőket és családtagokat tömörítenek, hanem tagságuk magukból az érintettekből szerveződik – erősen elítélik az utóbbit.

Az érvelésük a következőképp épül fel: a person-first nyelvhasználat azt jelzi, hogy az autizmus elválasztható a személytől magától, hiszen épp arra találták ki eredetileg ezt a fajta szerkezetet. De ez az elgondolás téves, sőt káros! Az autizmus a társas észlelés zavara, a személy viselkedésének minden részletére kihat. Épp ezért sorolják az orvosi szakirodalomban a pervazív (kb. ’átható’) fejlődési zavarok közé.

A person with autism kifejezés azt sugallja, hogy az autizmustól el lehet vonatkoztatni, az autizmust el lehet tüntetni, és akkor a szóban forgó illető továbbra is ugyanaz az ember marad. Ez viszont – így az aktivisták – lehet hogy igaz például a mozgássérültségre vagy a cukorbetegségre, de egészen biztosan nem igaz az autizmusra, ami az ember gondolkodásával kapcsolatos. A kifejezés hamis reményeket táplál elsősorban a kisgyerekek szüleiben, akik amúgy is hajlamosak hinni abban, hogy az autizmus egy fal vagy börtön, ami mögött egy egészséges gyerek rejtőzik, csak nem tud kijönni. Ez az elképzelés viszont félrevezető, sőt a gyerekeknek csak árt: ahelyett, hogy a szüleik elfogadnák őket olyanoknak, amilyenek, és a meglévő erősségeiket próbálnák fejleszteni, csodagyógymódokat hajszolnak, hátha azoktól leomlik a fal és a gyerek kiszabadul az autizmus börtönéből.

Raymond Babbitt. Fogyatékossága nélkül nem lenne ugyanaz az ember.
Raymond Babbitt. Fogyatékossága nélkül nem lenne ugyanaz az ember.
(Forrás: MGM)

Nyakatekert és nevetséges?

Néhány más szervezet viszont amiatt nem javasolja a person-first nyelvezetet, mert az túlságosan nehézkes vagy mesterkélt. Amerikában a Vakok Nemzeti Szövetsége már a kilencvenes évek elején élesen elhatárolódott az akkor még újdonságnak számító formuláktól. Az állásfoglalás szerint a person with blindness (= vaksággal élő személy) kifejezés teljesen elfogadhatatlan és nevetséges, ahogy kényszeresen próbálja kikerülni az olyan teljesen egyértelmű és tiszteletre méltó szavakat, mint a vak.” Magyarul a vak mellett átfogó megnevezésként a látássérült is használatos, ezek semleges, nem sértő kifejezések. A világtalan szó viszont a legtöbb látássérült embert zavarja, ezt érdemes kerülni.

A magyar süket szó olyan erősen kapcsolódott össze a hülye’ jelentéssel, hogy a legtöbb hallássérült ember igencsak nehezményezi a használatát. Mi se nevezzük őket süketeknek, hacsak nem az a feltett szándékunk, hogy megsértsük őket. Használjuk inkább a siket vagy a tágabb értelmű hallássérült megnevezést!

Az Egyesült Államokban a siket közösség nagy része is ellenzi a person-first megnevezéseket. A bevett és nem sértő deaf szó jelentése egyszerűen siket. Ha pedig azt akarják kifejezni, hogy nem az orvosi értelemben vett siketségről beszélnek, hanem a siket közösségről és kultúráról (aminek nem siket emberek is részei lehetnek, például ilyenek a jelnyelvek halló beszélői), akkor nagy kezdőbetűvel írják a szót: Deaf. Mindkettő önmegnevezésként is használatos, és politikai állásfoglalást tartalmaz! Aki azt állítja magáról, hogy Deaf, az magáénak érzi a siket kultúrát, aki viszont deaf-nek nevezi magát, az inkább a hallókkal szeretne azonosulni. Ez a nagybetűs írásmód mára más angol nyelvű országokban is elterjedt, például Nagy-Britanniában is használják. Az angolban a népcsoportok nevét nagy kezdőbetűvel írják, így a Deaf egyben arra is utal, hogy a siketek egy önálló kultúrájú csoport. Magyarországon a helyesírási szabályzat nem tesz lehetővé hasonló különbségtételt, de ennek ellenére néhol lehet találkozni vele (igaz, elsősorban angolból fordított vagy külföldi szakirodalmi hivatkozásokat tartalmazó szövegekben ).

Jelelő amerikai lány
Jelelő amerikai lány
(Forrás: Wikimedia Commons / Rodasmith / GNU-FDL 1.2)

Akkor mit mondjunk?

Ha nem tudjuk, milyen szót használjunk valakire, a legegyszerűbb, ha megkérdezzük tőle. Nem elég kivárni, mit mond magára, mert egy közösség tagjai egymástól olyan megnevezéseket is elfogadhatnak, amit kívülállóktól sértőnek éreznek – a klasszikus példa a már említett amerikai angol nigger, amit fekete fiatalok egyes csoportjai használnak egymásra, mások nem, de fehérektől szinte mindegyikük bántónak érzi.

Az olyan kifejezéseket viszont mindenképpen érdemes kerülni, amelyek értékítéletet tartalmaznak, például ilyen a valamiben vagy valamitől szenvedő. Lehet, hogy az illető egyáltalán nem szenved, ne próbáljuk meg mi előírni neki, hogyan érezze magát! Nem is lehet mással zárni ezt a cikket, mint Aaron Fotheringham mozgássérült extrém sportoló kerekesszékes dupla hátraszaltójával – 2:10-nél láthatjuk magát a trükköt, de az odavezető út is figyelemre méltó:

További olvasnivalók

Vak etikett (magyarul)

d or D? Who's deaf and who's Deaf? (a siketség elnevezéseiről angolul)

Autistic or person with autism? (az autizmus elnevezéseiről angolul)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 prezzey 2011. november 15. 04:31

@majtos: hát abban szerintem még most sincs egyetértés, hogy például a Rett-szindróma az mennyire tartozik az autizmus-spektrumba (most már inkább úgy gondolják, hogy nem; a genetikai alapja egészen biztos, hogy más), de a pervazív fejlődési zavarok közé sorolják. Úgyhogy nem merném állítani, hogy PDD = ASD. De abban egyetértek, hogy a kritériumok folyamatosan változnak, a DSM-V-ből például ha minden igaz, ki fog kerülni az Asperger-szindróma. Csak úgy gondoltam, hogy ilyen részletkérdéseket tárgyalni egy rövid összefoglaló cikkben kicsit talán túl szőrszálhasogató (annál is inkább, hogy hajlamos vagyok a szőrszálhasogatásra és mindig nyesnem kell a cikkeimből ;] ). Elnézést, ha félreérthető volt.

Az "autisztikus" magyarul (versus "autista") az szerintem a PDD-NOS és még talán az Asperger megfelelője, legalábbis én ilyen értelemben szoktam hallani és szerintem te is erre gondolsz, de ez a fajta használat talán kicsit kikopóban van. De a cikkben ezt a szót egyáltalán nem is használtam, csak az autistát (épp azért, mert az angol "autistic"-nek magyarul nem az "autisztikus" a pontos megfelelője, hanem az "autista", ahogy te is írtad).

A kérdésedet nem igazán értem, hogy melyik csoportok használnak mit? Pl. a "person with autism"-ot használja az Autism Speaks (a legnagyobb amerikai érdekképviseleti szervezet, főleg szülőknek), az "autistic"-ot, sőt, akár nagybetűvel "Autistic"-ot használja az ASAN (ez meg talán a legnagyobb olyan amerikai érdekképviseleti szervezet, aminek autista tagjai vannak).

7 LAttilaD 2011. november 12. 17:53

Sok éve harcolunk a nyakatekeréssel élő, túlfinomkodással élő kifejezések ellen, amiket a bürokráciával élők összeverejtékeztek. Persze hiába. Egy régebbi cikk olvasható 278.lattilad.org/ alatt.

6 drino 2011. november 10. 20:33

Nem kéne a rokkantnyugdíjat a PC kifejezésmód jegyében átnevezni "fogyatékossággal élő nyugdíj"-nak?

5 Géza bá 2011. november 9. 16:12

Nem nevezném hivatalos állásfoglalásnak, de ahogy az IPC elkezdte használni ezeket a kifejezéseket, gyakorlatilag azonnal átvettük mindannyian (alpesi sí edzők, csapatvezetők). Nekem mindenképpen jobban esik ezek használata, valahogy sokkalta emberibbnek tartom és talán ezek által nem is a sérültség kifejezésre juttatása az elsődleges, hanem az emberé, aki mellesleg valamilyen sérültséggel él. Ez azonban a cikkedből is jól látható. Bárcsak kapna nagyobb teret!

4 bibi 2011. november 9. 10:41

Ez sajnos csak egyfajta ficánkolás. Mint amikor valaki meg van kötözve, és össze-vissza tekergeti magát, de kiszabadulni nem tud. Több ilyen akció indult az utóbbi időben, ha az érintettek életén ez könnyít akkor persze legyen, de ahogyan elnézem a dolgot a világ nem éppen az efféle um. 'megértő' irányba kezdett el 'fejlődni'. Sokkal inkább a taposás irányába, és ezek a nyelvi törekvések hamarosan közhelyes képmutatássá válhatnak. Illetve sok médiában már régen azok is. Mondom: sajnos.

Analógia: a káromkodás/káromlás valamikori nagyon erős büntetése sem tudta megakadályozni az ua. idők embertelen tendenciáit.

3 majtos 2011. november 9. 10:23

Autizmus részhez:

Magyarul épp az autizmussal élő az elfogadott, mivel létezett (illetve ezelőtt tíz évvel még gyakran alkalmazták) az autisztikus terminust is, ami nem egyenlő az autistic - autista jelzővel. Amolyan "enyhén autistát" jelentett. Ma ezt autizmus spektrumzavarnak, vagy pervazív fejlődési zavarnak aposztrofálják. Ezért nem pontos ez a kijelentés a cikkben: "Épp ezért sorolják az orvosi szakirodalomban a pervazív (kb. ’átható’) fejlődési zavarok közé.", mivel az autizmus spektrumzavaron kívül nem tartozik ide más. Érthető ez az állandó változás, mivel az autizmus fogalomköre csak mostanában kristályosodik ki (nemzetközi szinten is csak kb 30 éve létezik pl.: az Asperger szindróma kifejezés, de az autizmus spektrumzavar még fiatalabb).

"...a gyerekeknek csak árt: ahelyett, hogy a szüleik elfogadnák őket olyanoknak, amilyenek, és a meglévő erősségeiket próbálnák fejleszteni, csodagyógymódokat hajszolnak, hátha azoktól „leomlik a fal” és a gyerek „kiszabadul az autizmus börtönéből”." Ez tipikusan szülői érvelés/okoskodás, hogy miért az autistic kifejezést használjuk. Lehet tudni, melyik ez a szervezet?

2 prezzey 2011. november 9. 03:26

@Géza bá: köszönöm az információt! A magyar weben mind a monosí, mind az ülősí elnevezést láttam viszonylag új anyagokban is (például Selmeczi Géza-interjúban ;] ), de azt nem tudtam, hogy létezik erről egy hivatalos állásfoglalás, hogy melyiket érdemes használni. A köznapokban mindkettőt használjátok, van ebben valami változás az állásfoglalás hatására?

(off: most látok a cikkben egy kisebb hibát, ami az elküldött verzióban még nem volt benne, mindjárt szólok az illetékeseknek)

1 Géza bá 2011. november 8. 17:54

Kedves Bogi!

A monosí kifejezést már évekkel ezelőtt (a 2006. évi Torinói Téli Paralimpia előtt) felváltotta az ülősí (sitting ski) megnevezés.

Az alpesi sí sportágban általánosságban mozgáskorlátozottakról beszélünk (disabled). A csökkent látó megnevezést használjuk a vak helyett (visually impared) még ha ténylegesen nem is lát.

Ezek természetesen a sportban hivatalosan is használt, az IPC (Nemzetközi Paralimpiai Bizottság) által elfogadott kifejezések, megnevezések.

Az írásaidat mindig örömmel olvasom, ahogy ezt is.

üdv

Selmeczi Géza

Információ
X