-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A durva bakajátékból mára faramuci módon ártatlan gyermekjáték lett. De vajon tudjuk-e, mi is az a faramuci? Kultúr- és nyelvtörténeti áttekintés a Monarchiától Geszti Péterig.
Noha ma már nem kötelező a sorkatonaság, azért mindenki hallott már történeteket arról, mivel múlatták egykor szabad idejüket a katonák. Nem volt ez másként a 19. század végén sem, ugyanis az 1874-ből adatolható faramuci szó egy igencsak durva játékot takar: „bakajáték, a mely abból áll, hogy körben ülve herezacskójukra spárgát kötnek, mindeggyik spárgaszál végét más fogja és húzza, s a ki legelőször följajdul, az a vesztes” – olvasható a Szinnyei-féle Magyar tájszótárban. A 70 évvel későbbi hétkötetes értelmező szótárba azonban már csak egy rövid értelmezés került bele régies minősítéssel: „Zsineggel játszott durva, illetlen társasjáték”.
(Forrás: Wikimedia Commons / Schuhmann, Johann Heinrich)
Gombocz Zoltánnak meggyőződése volt, hogy a szó olasz eredetű, s ezt többször is említette Laziczius Gyulának. Laziczius az olasz far(e) ammusire szókapcsolatra vezeti vissza a faramucit, ami azt jelenti: ’valakit megfintorogtatni’, vagyis elérni, hogy valaki fintorogni kezdjen. A játék menetét tekintve igencsak könnyen elképzelhető ez a magyarázat. Garázda Péter azonban a mosca cieca ’szembekötősdi’ játékelnevezésből eredezteti a szót, ezt gyakran használták a fare a mosca cieca ’szembekötősdit játszani’ szerkezetben. A játékot Itáliából hozhatták haza a magyar bakák, s a faramucsi > faramuci alakváltozatokon keresztül jött létre. A magyar történeti-etimológiai szótár szerint az olasz származtatás nem meggyőző, a faramuci szót ismeretlen eredetűnek tekinti. A szótárban egyébként találunk még egy katonai élethez kötődő jelentést, ami más kiadványokban nem szerepel: ’laktanyai személy <közelebbről meg nem állapítható sajátosságokkal>’.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A faramucit Jókai Mór regényében is játszották: „Mit nevezünk »szép estének a klubban?« Azt, amikor … a faramuci húsz forint plusszal végződött”. Itt persze már nem a bakajátékról van szó, az idézet ugyanis egy kártyajátékra utal. Hogy pontosan mi is a játék menete, az a Kártyalexikon 1993-as kiadásából nem derül ki. A WikiSzótárban is csak annyit találunk, hogy megtévesztésen alapul.
Maga a szó is megtévesztette használóit, hiszen a nyelvérzék a far szóval hozta összefüggésbe, így nyerte a faramuci ’ülep’ jelentését. Ebből aztán újabb jelentés fejlődött ki, mégpedig a ’seggrepacsi’. Innen már könnyű levezetni, hogy jött létre a faramuciz(ik) ige két jelentése: 1. <fiú lányokkal> pajkosan enyeleg, cicázik; 2. seggreverősdit játszik. Hogy vajon az enyelgés pontosan mit takar az Új magyar tájszótárban, azt nem tudni, mindenesetre a történeti-etimológiai szótár e forrás alapján csak annyit közöl: faramociz ’csipkedi a lányokat’. Bizonyára összefügg ezzel a faramuci ’helyes, szép <kislány>’ melléknévi jelentése: azzal faramuciztak előszeretettel, aki faramuci volt.
A seggrepacsi játék leírását Deme László osztotta meg a nagyérdeművel, ugyanis a faramuci szót az alábbi jelentésben használták a sárospataki diáknyelvben: ’egy diák lehajol, a többi körbeáll mögötte; valaki ráüt, s ha kitalálja a fekvő, hogy ki volt az, helyet cserélnek’. A faramuci tehát sokfajta játékot jelentett, de mindegyikben van egy kis pajkosság. Némiképp meglepő, hogy éppen egy református gyerekhonlapon bukkanhatunk rá mai változatára: régi bakajátékként a húzgálás itt is fontos momentum, de már csak egymás ujját kell rángatni.
Nem tudni, összefügg-e a bakajáték vagy a seggreverősdi értelemmel a ’bonyodalom, nehézkes eljárás’ jelentés, ami a Szegedi szótárban bukkan föl először. A magyar nyelv értelmező szótára a faramuci jelzői használatára a következőket írja: „(biz, rosszalló) Nehezen kiismerhető, nem egyenes jellemű és rendszerint alattomos <ember>; obskúrus. || (biz, rosszalló) Gyanút keltően bonyolult, feltehetően nem tisztességes <ügy, dolog>.” Ebben az értelemben ismerjük és használjuk ma is, különösen a faramuci helyzet, faramuci módon szókapcsolatokban. A faramucizik egyébként a szótár szerint még a következőt is jelenti: ’vacakol, pepecsel, idétlenkedik, haszontalanul húzza az időt’.
A szójátékairól híres Geszti Péter figyelmét sem kerülte el a faramuci szó. Azt persze csak találgatni lehet, hogy a faramuci muci fara sorban a melléknév melyik jelentését kell keresni.
Forrás
Bálint Sándor: Szegedi szótár. I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957.
Bárczi Géza – Országh László (főszerk.): A magyar nyelv értelmező szótára. I–VII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1984.
Berend Mihály (főszerk.): Kártyalexikon A–Z. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993.
Deme László 1942. Faramuci. Magyar Nyelv 38: 359.
Garázda Péter 1940. Faramuci. Magyar Nyelv 36: 254.
Laziczius Gyula 1939. Faramuci. Magyar Nyelv 35: 255–256.
B. Lőrinczy Éva (főszerk.): Új magyar tájszótár. I–V. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979–2010.
Szinnyei József: Magyar tájszótár. I–II. Budapest, Hornyánszky Viktor kiadása, 1893–1896.