A La Stampa című olasz lap beszámolója szerint Hawes művében rámutat arra, hogy a nagy író alakját a mítoszok, az akadémia, az idegenforgalom és az olvasók torzították el hamis legendák keltésével, illetve művei eredetiségének elhomályosításával.

A legelterjedtebb legendák közé tartozik például, hogy Kafka végrendeletében arra kötelezte barátját, Max Brodot, hogy semmisítse meg minden művét; hogy életében ismeretlen volt, többek között azért, mert habozott publikálni; hogy brutális apja terrorizálta; hogy agyonnyomta kiúttalan, bürokratikus munkája; hogy német nyelvű zsidóként Prágában kettős gettóba volt zárva, mert kisebbség volt a kisebbségben, egy abszurd és szétesőben lévő birodalomban, az Osztrák-Magyar Monarchiában. A mítosz része volt az is, hogy műveiben Auschwitz sötét előérzetét fogalmazta meg.

Hawes szerint mindez nem igaz. Kafka egy milliomos fia volt, a nagy családi házban vagy a nővéreinél élt. De saját lakása is volt abban az épületben, amely később a prágai amerikai nagykövetségnek adott otthont. Saját azbesztgyárat birtokolt. Ismert ügyvédként ténykedett, egyik vezetője volt a munkahelyi balesetekkel foglalkozó csehországi biztosítónak. Nagy becsben állt, nagyon jól fizették, és pályáján olyan személyes jó barát segítette, mint a biztosító elnöke. Magas rangú állami tisztviselőként csak hat órát dolgozott naponta, és felmentették a katonai szolgálat alól, annak ellenére, hogy a hadsereg orvosa alkalmasnak tartotta frontszolgálatra. Vigyázott az egészségére, rendszeresen tornázott, nem ivott, nem dohányzott, vegetáriánus volt. Nem a szegénység vagy gyenge fizikuma miatt lett tüdőbajos, hanem mert egészségesnek vélt forralatlan tejet ivott. Kiadóival rámenősen tárgyalt, és Brodnak két végrendeletet hagyott. Az egyikben arra kérte ugyan, hogy semmisítse meg a műveit, a másikban viszont felsorolta, hogy melyeket mentse meg.

Stefan Hudzik szlovák képzőművész Franz Kafka című alkotása a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) Éremművészet a Duna, Moldva, Visztula mentén VIII. című kiállításán a szövetség Andrássy úti galériájában, 2009. május 27-én.
(Forrás: MTI/Czimbal Gyula)

Kafka playboy volt, egy bordély mellett elhaladni számára olyan érzésnek számított, mint amikor „a szerelmes férfi a szerelme háza mellett halad el”. Szüksége volt a „piszkos szexre” a társadalmilag alatta álló személyekkel, amit az a szado-mazochista képgyűjteménye is bizonyít, amelyet Hawes megtalált a British Libraryben, és csatolt is könyvéhez.

Az író a monarchia lojális polgára volt, megtalálta a helyét benne. Ausztria és Németország győzelmét akarta az első világháborúban, még kórházat is alapított a bombázások által megsebesült katonáknak – de csak azoknak, akik németül beszéltek. Apja, Hermann az akkori időkhöz mérten kifejezetten liberális gondolkodónak számított.

Kafkát írói tevékenységében támogatta a Brod által vezényelt kritika, csodálói közé tartozott többek között Rainer Maria Rilke is. Négy könyvet jelentetett meg a Woolfnál, a legnagyobb berlini kiadónál.

1917–18-ban azonban rosszra fordult a sorsa. Ekkor diagnosztizálták nála a tüdőbajt, és mint osztrák zsidónak, más légkörben kellett élnie az újonnan létrejött Csehszlovákiában. Mindezt tükrözték újabb könyvei, amelyek az áhított és a való élet közötti mély szakadékot ábrázolták – az utókor viszont éppen ezeket a késői műveket ismeri a legjobban. A per, A kastély és az Amerika 1924-ben bekövetkezett halála után látott napvilágot.