nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egységesített nyelvváltozat
Marek Maďarič: a hazugság hazugság marad

A módosított szlovák nyelvtörvény végrehajtásával megbízott Marek Maďarič nem finomkodik: véleménye szerint a hazugság – még ha „akaratlan” is – hazugság marad. Mindemellett körömszakadtáig védi a tárcája által kidolgozott jogszabályt. A nyest.hu interjúja a szlovák kulturális miniszterrel.

Az elmúlt hónapok egyértelműen a szlovák nyelvtörvényről és annak hevesen vitatott módosításáról szóltak a honi külpolitikában. A törvényjavaslatot a szlovák kulturális tárca készítette elő és rá hárul az a feladat is, hogy a már elfogadott jogszabály végrehajtását ellenőrizze, a jogszabályhoz kapcsolódó végrehajtási utasítást elkészítse. A minisztérium az a szerv, amelyik felszólítja a jogszabályban foglaltaktól eltérően eljáró önkormányzatokat, költségvetési intézményeket a törvénysértő működés felfüggesztésére, s a tárca lesz az is, aki élhet a büntetések kiszabásának jogával.

Marek Maďarič kulturális miniszterre éppen ezért fontos szerep hárult. Nem csak a jogszabály létrehozásáért, de azért is felel, hogy annak érvényt szerezzen. A tárcavezető az utóbbi időben egyre szenvedélyesebb hangon, időnként a diplomáciában szokatlanul éles kifejezésektől sem tartózkodva védi álláspontját és a sok fórumon támadott jogszabályt. A minisztert szerkesztőségünk elsősorban arról kívánta megkérdezni, hogyan képzelték el a módosított törvény gyakorlati alkalmazását. Marek Maďarič kérdéseinkre emailben válaszolt.

Maďarič szerint a külföldnek csak homályos információi vannak a nyelvtörvényről – írja az Új Szó 2009. szeptember 7-én
Maďarič szerint a külföldnek csak homályos információi vannak a nyelvtörvényről – írja az Új Szó 2009. szeptember 7-én
(Forrás: Vladimir Šimíček/SME)

nyest.hu: Tisztelt Maďarič úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Önnek azért, hogy válaszol az államnyelvtörvénnyel és annak módosításával kapcsolatos kérdéseinkre. Nem tudjuk nem észrevenni, hogy Ön kissé csalódott a jogszabály fogadtatása miatt. Nem ilyen reakcióra számított?

Marek Maďarič: Igen, egyfelől megdöbbentettek bennünket a hazugságok, amelyeket a magyar politikusok terjesztettek az államnyelvtörvénnyel kapcsolatban. Példaként hadd idézzem Bajnai Gordon miniszterelnök úr nyilatkozatát, aki a következőket mondta (a magyar médiának 2009. szeptember 3-án): „mi értelme lehet annak, hogy a 21. századi Európában üldözik és büntetik a Szlovák Köztársaság polgárait, ha orvosukkal anyanyelvükön beszélnek, vagy magyarul szeretnének misét hallgatni? Hova vezet mindez?”. Az igazság azonban az, hogy az államnyelvtörvény nem szabályozza a nyelvhasználatot az egyházi szertartásokon; a liturgia nyelvét az egyházak és vallási közösségek saját rendeletei szabályozzák. Ami az orvos és a beteg közötti kommunikációt illeti: ezt nem ellenőrzik, és bírság sem szabható ki miatta. Sőt, ha olyan kórházi betegről vagy szociális intézményben tartózkodó személyről van szó, aki nem beszéli az államnyelvet, a törvény szerint azon a nyelven kell vele beszélni, amit megért.

Marek Maďarič

Született 1966-ban, Pozsonyban. Nős, film és televízió dramaturg, tanulmányait a pozsonyi Zene- és Színháztudományi Főiskolán végezte. Angol és francia nyelven beszél.

Pályafutását a Szlovák Televízió irodalmi szerkesztőségében kezdte, a televízió aztán – kis kitérőkkel – pályafutásának fontos helyszíne marad. A televíziót 1999-ben egy hirdetési ügynökségre cseréli, majd egy év múlva már a SMER baloldali párt média- és sajtóosztályának vezetője.

2002 és 2004 között a Szlovák Televízió elnökhelyettese. Ezt követően ismét pártmegbizatást vállal és visszaveszi a SMER sajtóosztályát.

Kulturális miniszteri kinevezését 2006 júniusában kapja meg. A nyelvtörvénynek köszönhetően valószínűleg a  nemzetközileg leginkább ismert szlovák politikusok közé tartozik.

Gál Kinga európai parlamenti képviselő és Bauer Edit, az Európai Parlament szlovák tagja az MKP (a Magyar Koalíció Pártja) részéről egy másik hazugságot terjesztettek európai parlamenti képviselőtársaiknak küldött elektronikus levelükben, amelyben a következőt írták: „szeretné Ön mint átlagpolgár, ha a saját országának hatóságai 5000 euróig terjedő pénzbüntetéssel sújtanák csupán azért, mert a közigazgatási szervekkel folytatott kommunikáció során a saját anyanyelvét használja? Mit szólna hozzá, ha az Ön hazájának kulturális minisztere cenzúrázná az emlékműveken szereplő feliratokat és az emléktáblák szövegeit?”. A törvény valójában nem szabályozza a természetes személyek – azaz az átlagemberek – kommunikációját; más szóval a polgárok nem büntethetők a nyelvhasználatuk miatt. A törvény szerint a kulturális miniszter nem cenzúrázza az emlékműveken és emléktáblákon található szövegeket, feliratokat. A minisztérium csupán iránymutatásokat ad ki arra vonatkozóan, hogy a felirat/szöveg megfelel-e a jogszabályban rögzített alaki követelményeknek a nyelvek sorrendje és a betűméret tekintetében.

Más példákat is említhetnék. Szeretném azonban kiemelni, hogy Knut Vollebaek, az EBESZ főbiztosa megerősítette álláspontunkat, miszerint az államnyelvtörvény módosítása törvényes célt követ, és megfelel a nemzetközi normáknak. A főbiztos egyértelműen jellemezte továbbá az államnyelvtörvény és a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó más törvények viszonyát. Kijelentette, hogy az államnyelvtörvény a nemzeti kisebbségek valamennyi jogát tiszteletben tartja, és nem jelent korlátozást a nemzeti kisebbségek tagjainak létező, jogszerűen használt nyelveire nézve.

Marek Maďarič
Marek Maďarič
(Forrás: Somogyi Tibor/Új Szó)
nyest.hu: Úgy látjuk, hogy mindkét oldal kemény kifejezéseket használva nyilvánult meg. Ön például a „hazugság” szót használta. Nem tartja lehetségesnek, hogy például Bajnai miniszterelnök úr tévedett, nem pedig szánt szándékkal hazudott, amikor a vallási szertartásokkal kapcsolatos szigorításról beszélt? Nem gondolja, ha egy kis engedményt teszünk azzal, hogy elfogadjuk, mindkét fél hibázhat, ez a vita retorikai párbajból valódi szakmai vitává válhat?

M.M.: A hazugság – akár szándékos, akár akaratlan – hazugság marad. Tekintettel arra, hogy a Szlovákiával kapcsolatos hazugságok a nyilvánosságot is megszólították, és nemzetközi intézményekhez is eljutottak, ideje, hogy tisztázzuk őket. A magyar politikusok részéről túl sok hazugság és valótlan állítás hangzott el a nyelvtörvénnyel kapcsolatban ahhoz, hogy legyintsünk rájuk, vagy retorikai vitának (sic!) tekintsük őket. Jelen pillanatban örömmel tölt el minket, hogy Bajnai miniszterelnök úr elismerte, hogy tévedett, ezt követően pedig elkezdett közreműködni a Szlovák Köztársaság nyelvtörvényében szereplő rendelkezések magyarázatában – úgy, hogy egy szakértői, elsősorban jogászokból és törvényhozókból álló csapatot delegált a Magyar–Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság találkozójára. Így az Ön javaslata, miszerint a megbeszélésekre professzionális szinten kerüljön sor, már megvalósult. A bizottság első szakértői gyűlésére 2009. szeptember 25-én, Pozsonyban került sor, és több órán át tartott.

nyest.hu: A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy mivel a szólásszabadság személyhez fűződő emberi jog, az állam csupán kollektív jogként szabályozhatja a nyelvhasználatot. Az állam tehát csak a saját, illetve intézményei körében kísérelheti meg a nyelvhasználat szabályozását. A módosított jogszabály azonban, ahogy erre a sokszor idézett EBESZ-ajánlások is rámutatnak, sokkal szélesebb körben próbálja szabályozni a nyelvhasználatot (jogi személyek, önálló vállalkozóként dolgozó természetes személyek és magánszemélyek – a módosított törvény 1.5. cikke). Miért próbálnak olyan területeket szabályozni, amelyek hagyományosan kívül esnek az állam hatáskörén?

A hivatkozott bírósági döntések

Bulgakov kontra Ukrajna, 2007. szeptember 11., folyamodvány száma: 59894/00, különösen a 43 (b) pontban foglaltak:

„A nyelv semmilyen értelemben nem absztrakt minőség. Semmiképp sem lehet eltekinteni attól, hogy valójában a beszélők használják. Ebből következik, hogy egy nemzeti nyelv felvétele során az állam elvben vállalja, hogy mind információátadási, mind információszerzési célból, korlátozás nélkül biztosítja az adott nyelv használatának jogát az állampolgárai számára, nemcsak a privát szférán belül, hanem a hivatalos szervekkel való ügyintézés során is. A bíróság megítélése szerint ebből a szempontból elsődleges és mindennél előbbre való, hogy fontolóra kell venni az adott nyelv védelmét célzó intézkedéseket. Más szóval egy hivatalos nyelv fogalmába egyes, az adott nyelv beszélőit megillető alanyi jogok megléte is beleértendő. Ebből következik, hogy az esetek nagy részében elfogadott, hogy egy, a nemzeti nyelv védelmét és támogatását célzó intézkedés összhangban legyen »mások jogaival és szabadságával«, a bíróság 8. cikke 2. pontjának értelmében. Ezenfelül a hivatalos szervek, különösen a nemzeti bíróságok általában jobb helyzetben vannak, mint egy nemzetközi bíróság bírója, amikor egy ilyen kényes kérdéssel kapcsolatban felmerülő problémáról kell véleményt nyilvánítania.”

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Mentzen kontra Lettország ügyben hozott ítéletében (2007. szeptember 11., folyamodvány száma: 59894/00) az alábbiakat jelentette ki:

„A bíróság továbbá megjegyzi, hogy a legtöbb, az egyezményt aláíró állam úgy döntött, hogy egy vagy több nyelvnek is hivatalos vagy nemzeti státuszt ad, és ezeket a saját alkotmányában is rögzítette. Mivel ez így van, a bíróság nyugtázza, hogy ezeken az államokon belül a hivatalos nyelv mint fogalom alapvető alkotmányos érték – akárcsak az ország saját területe, az állam szervezeti felépítése vagy a nemzeti lobogó.”

M.M.: Az állam kollektív joga arra, hogy biztosítsa a hivatalos nyelvet beszélő polgárok számára az információkat és azok elérését, nem csak az állami szférához tartozik, hanem a köz- és magánszféra teljes körére vonatkozik. Ez az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletéből is következik. Amikor az állam nyelvi követelmények megállapításával beavatkozik a magánélethez való jogba, annak jogszerűen indokolt célja van: mások jogainak védelme. Ugyanilyen okból jogos a beavatkozás a szólásszabadság esetében is, amit az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikke garantál. Így az államnyelv védelme a Szlovák Köztársaság esetében egy alkotmányos érték védelme (a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 6. cikke kimondja, hogy a szlovák nyelv a Szlovák Köztársaság államnyelve).

nyest.hu: A természetes nyelvek folyamatosan változnak, ezért egy nyelv változatait vagy dialektusait nem lehet tudományos kritériumok alapján pontosan meghatározni. Ha valamelyik dialektusra vonatkozóan létezik ilyen leírás, az bizonyosan nagyon kevés információt tartalmaz. A tudósok között általános egyetértés van abban, hogy egyetlen nyelv (jogszabályi) kodifikálása vagy szabályozása sem szükséges vagy lehetséges. A törvény szövegezése során Önök minden bizonnyal megalkottak egy olyan keretrendszert vagy elméleti struktúrát, amelyben meghatározták a szlovák nyelv standard (elfogadható) változatát. Felsorolná azokat a konkrét nyelvtani, lexikális, szociolingvisztikai vagy más főbb vonatkozásokat, amelyek meghatározzák az említett standard nyelvváltozatot?

M.M.: Az egységesített nyelvváltozat az ellenőrzés során kerül előtérbe; ez csupán az egyik kritérium a többi között a pénzbüntetés összegének meghatározásakor, de csak olyan mértékben, amennyire a jogsértő megsértette az egységesített nyelvváltozatot. Az egységesített nyelvváltozat az egyik bizonyíték a pénzbüntetés kiszabására irányuló közigazgatási eljárás keretén belül. A 11. cikk (1) bekezdése szerint ez azonban nem zárja ki újonnan meghatározott fogalmak használatát, valamint olyan új tények megnevezését más nyelven, amelyeknek államnyelvi megfelelője még nem alakult ki vagy vált szokásossá, továbbá a nem standard nyelvhasználatot, amennyiben az a funkcionális nyelvhasználathoz tartozik – különösen a művészet és az újságírás területén.

Marek Maďarič
Marek Maďarič
(Forrás: Somogyi Tibor/Új Szó)

nyest.hu: A fenti [kérdések] szerint önök a szlovák nyelv egy (két, három) változatát írják le, és óhatatlanul figyelmen kívül hagynak más nyelvi formákat, dialektusokat, új nyelvhasználati köröket stb. Sőt az oslói ajánlások és az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye szerint a kisebbségi nyelvek használatának körét fokozatosan bővíteni kell. A módosított törvény szövege szerint a szlovák állam nem csak megsérti az említett nemzetközi kötelezettségét, hanem egyben korlátozza is a szlovák nyelv egészséges fejlődését (legalábbis ami a hivatalos funkciót illeti a körülírt alkalmazási körben), és negatívan befolyásolhatja a jelenleg létező szlovák dialektusokat. Milyen ellenintézkedést terveznek a módosított törvény ilyen hatásának kivédésére – a dialektusok, illetve a szlovák nyelv más nyelvváltozatai, valamint a kisebbségi nyelvek szempontjából?

M.M.: Az államnyelvtörvény módosításának elfogadásával a Szlovák Köztársaság nem sérti meg nemzetközi kötelezettségeit. Ezt az EBESZ főbiztosának a nemzeti kisebbséggel kapcsolatos kérdésekről szóló, 2009. július 22-i elemzése is kijelenti; az elemzést a Külügyminisztérium saját honlapjára is feltette.

A standard szlovák nyelvváltozat fejlődésével kapcsolatos kérdései nincsenek összefüggésben a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényével, illetve annak módosításával, mert a témában érintett tudományos szervezetek a nyelv egységesítésének, fejlődésének, működésének kérdéseivel, valamint a nyelvben bekövetkező változásokkal foglalkoznak; más szóval egyetlen jogszabály sem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Bár kérdéseiből egyértelműen látható, hogy azokat nem szakmailag felkészült nyelvész fogalmazta, örömmel veszem érdeklődését a téma iránt, és szívesen válaszolok Önnek.

Ha az elfogadott tudományos megállapítások mentén haladunk, minden nyelv nyelvi formák összességén belül létezik; ezek a nyelvi formák a nyelv egészének alkotóelemei. A nyelv egységesített, dialektusok feletti formája, az egységes nemzeti, irodalmi nyelv is ilyen forma. Természetes, hogy egy adott nyelv minden formájának megvan a maga normarendszere, azaz a szabályai, törvényszerűségei, amelyek szerint a szóban forgó nyelv problémamentesen működik, különösen mint a társadalmi érintkezés egyik eszköze. Ugyanígy minden dialektusnak, amelyek használata területileg és funkcionálisan is behatárolt, megvan a maga normája vagy normarendszere. A standard nyelvváltozat – a nemzeti nyelv egyik formájának – használata sem területileg, sem funkcionálisan nem behatárolt ilyen módon, mivel ez a társadalom egésze által használt nemzeti nyelvi forma. Bár ez a nyelvi forma (irodalmi/standard nyelvváltozat) is valamelyik dialektuson alapul, egyik konkrét dialektussal sem azonos. Az egységesítés egységes nyelvi formát biztosít, amire a társadalom egésze által használt standard nyelvváltozat működéséhez van szükség. A nyelv egységesített formáját, az irodalmi nyelvet a dialektusban beszélők is elsajátítják iskolai tanulmányaik kezdetén. Ezt a formát minden iskolai nyelvtankönyv is leírja, amiből a tanulók megtanulják a kiejtési, helyesírási és nyelvtani szabályokat.

Igaz, hogy minden nyelvi forma – a standard nyelvi forma is – folyamatosan fejlődik, a standard nyelvváltozat azonban a természetes fejlődés ellenére is megőriz egyfajta szükséges stabilitást; itt a standard nyelvváltozat rugalmas stabilitására gondolunk. A szlovák nyelvet és a nyelv minden formájának történetét Szlovákiában is számos erre szakosodott kutatóközpontban tanulmányozzák. Az egységesített nyelvi forma módosításai is ezeken a kutatásokon alapulnak. A kutatást pedig semmiféle rendelet nem szabályozza.

A standard nyelvváltozatnak (azaz a nyelv egységesített formájának) az egész társadalomra vonatkozó feladatából következik, hogy a Szlovák Köztársaság egész területén alkalmazzák a nyilvános érintkezés során (ez a hivatalok, iskolák, jogszabályok, hivatalos értesítések és végzések, nemzetközi megállapodások stb. nyelve). Természetes, hogy az egyes dialektusoknak nem ez a rendeltetése. Az iskolai oktatás során a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó személyek elsajátítják – vagy a saját érdekükben el kellene sajátítaniuk – a szlovák nyelv egységesített formáját, amelyet zavartalanul alkalmazhatnak a nyilvános érintkezés során a Szlovák Köztársaság egész területén.

Nagyon kedves és megható, hogy aggódik a szlovák nyelv egészséges fejlődése és a szlovák dialektusokra gyakorolt esetleges negatív hatások miatt. Biztosíthatom Önt arról, hogy ezek a félelmek megalapozatlanok és teljesen szükségtelenek. Bár ennek semmi köze a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényéhez, a helyzet az, hogy nincs olyan állami vagy tudományos szervezet Szlovákiában, amely bárkit is akadályozna a nemzeti nyelv bármilyen formájának használatában – akár az irodalmi nyelvet (az egységesített formát) tekintve, amiben a nem standard formák gyakran jelentős és pótolhatatlan funkciót töltenek be. Továbbá fel szeretném hívni a figyelmét arra a tényre, miszerint egy neves szlovák író kizárólag dialektusban írt darabját a Szlovák Nemzeti Színházban játsszák, a Szlovák Televízióban művészi előadásokból vett teljes részleteket dialektusban sugároznak, illetve népi együttesek százai Szlovákia-szerte eredeti dialektusban mutatják be előadásukat.

nyest.hu: Magyarországról úgy tűnik, szlovák partnereink úgy döntenek, hogy a módosított törvény szövegezésekor figyelmen kívül hagyják az említett kérdéseket, ami nyilvánvalóan aggodalommal tölti el és nyugtalanítja a magyar felet. Erre a legjobb reakció Weiss nagykövet úrtól és Lajčák külügyminiszter úrtól érkezett, miszerint „majd meglátják, hogy a gyakorlatban semmi olyasmi nem fog történni, amitől annyira tartanak”. Ha ez a helyzet, miért nem adnak valamilyen jogi biztosítékot (például nemzetközi kötelezettségvállalás vagy a kisebbségek jogállásáról szóló jogalkotási intézkedés formájában) arra, hogy a sokat idézett súlyos következményekre, amelyektől a magyar fél tart, nem kerül sor? Nem gondolja, hogy az ilyen biztosíték a két oldal között és Szlovákián belül egyaránt enyhítené a feszültséget?

M.M.: A Kulturális Minisztérium folytonos megnyugtatással szolgál a magyar fél által kitalált következményekre. A kormány az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa ajánlásai alapján elfogadja például az államnyelvtörvény-értelmezés módszertanának elveit; az alapelvek kialakításában a magyar nemzeti kisebbség képviselői is részt vehetnek majd. Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa kijelentette, hogy ez a kérdés a Szlovák Köztársaság belügye, és a Magyar Köztársaságot nem kell bevonni a módszertan alapelveinek kidolgozásába, csupán tájékoztatni kell róla. Mindez valójában a magyar fél akaratán múlik, hiszen a Magyar Köztársaság miniszterelnöke megmutatta, hogy ha akar, meg tud egyezni az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa ajánlásainak betartásáról.

nyest.hu: Úgy érezzük, hogy a törvény gyakorlati alkalmazása során számos nehézség merül fel, amikor meghatározzák, mi minősül hivatalos funkciónak. Ha két személy között érintkezésre kerül sor, vajon az illetékes hatóság maga fogja meghatározni, hogy hivatalos érintkezés történik-e? Megtörténhet, hogy nem hivatalos érintkezésre kerül sor egy hivatalos helyen (például két orvos egyben egymás szomszédja is, és összetalálkoznak a rendelőben). Hogyan határozzák meg a „hivatalos funkció” fogalmát?

M.M.: Az orvosok közötti kommunikációt a törvény egyáltalán nem szabályozza. A törvény által szabályozott, illetve nem szabályozott nyelvhasználat elkülönítése vagy a hivatalos érintkezés kritériumával (állami közigazgatás, helyi közigazgatás, kormányzat, teljes egészében az állami költségvetésből finanszírozott és az állami költségvetésből támogatásban részesülő szervezetek, állami alapok – nem tartozik ide a tisztviselők közötti, illetve egy tisztviselő és egy magánszemély közötti nem hivatalos ügyek rendezése), vagy pedig a nyilvános érintkezés kritériumával történik (orvos és beteg közötti kommunikáció a beteg egészségi állapotának elemzése céljából; az ilyen típusú kommunikációért azonban nem lehet pénzbírságot kiszabni; a Kulturális Minisztérium nem is gyakorol felügyeletet e terület felett).

Ha a személy nem vesz részt hivatalos vagy nyilvános érintkezésben, az magánjellegű érintkezésnek minősül. A magánjellegű érintkezés olyan érintkezés, amelynek célja információk átadása személyek egy pontosan meghatározott körének anélkül, hogy a kommunikációba más személy is bekapcsolódhatna. Ha az információ átadása úgy történik, hogy az információhoz személyek pontosan meg nem jelölt köre is hozzáférhet, ez már nyilvános vagy hivatalos érintkezésnek minősül. Nem minden nyilvános érintkezést szabályoz azonban az államnyelvtörvény. A nyilvános összejövetelek nyelve például, amennyiben az összejövetel nem kulturális, nevelési és oktatási esemény, nem szabályozott. A nemzeti kisebbségeknek az adott nemzeti kisebbség nyelvén tartott kulturális, nevelési és oktatási rendezvényei szintén nem tartoznak a törvény hatálya alá. Az egyetlen kötelezettség az ilyen rendezvényeken az, hogy a programot az államnyelven is ismertetni kell.

nyest.hu: Szeretnénk tisztázni néhány, a magyar médiában gyakran elhangzó elméletet. Az egyik sokszor idézett példa az orvos és a beteg közötti kommunikáció a kisebbségi nyelven. Tegyük fel, hogy adott egy város, ahol a magyar kisebbség aránya 20% alatt van. Ha az orvos magyarul beszél egy magyar beteggel az egészségügyi intézményben (kórházban), az intézménynek kell-e büntetést fizetnie?

M.M.: Az egészségügyi intézményben dolgozó alkalmazottak és a beteg közötti kommunikáció nem tartozik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának felügyelete alá, ezért senkivel szemben sem lehet miatta pénzbüntetést kiszabni. Sőt, ha mindketten (az orvos és a beteg is) beszélik az államnyelvet, a törvény szövegében akkor is ott szerepel a „rendszerint” szó, vagyis a szó valódi értelmében még ez sem minősül jogsértésnek.

nyest.hu: A magyar médiában rendszeresen felbukkanó másik példa az iskolák kérdése. Az iskolai nyelvhasználat a törvény hatálya alá tartozik?

M.M.: Igen, de a nemzeti kisebbség nyelvén történő nevelés és oktatás kivételt képez a törvény hatálya alól.

nyest.hu: Mi a helyzet a tanár-szülő kapcsolattal? És a szülőnek írt vagy a folyosón kihelyezett, rendezvényekről hírt adó üzenetekkel?

M.M.: A tanár-szülő kapcsolat kizárólag a neveléssel és az oktatással van összefüggésben, ezért szintén kívül esik az államnyelvtörvény alkalmazási körén.

Mivel az [említett] közlések a neveléssel és az oktatással vannak összefüggésben, ugyanígy kívül esnek az államnyelvtörvény alkalmazási körén.

nyest.hu: Azt gyanítjuk, hogy az élőszó rugalmassága miatt a törvény végrehajtása során az objektivitás elve nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazható. Milyen eljárással bizonyítják, hogy egy figyelmeztetés vagy bírság alkalmazása szükséges, ha élőbeszéddel kapcsolatos helyzetről van szó? Telefonos ügyfélszolgálatot hoznak létre, ahol be lehet jelenteni a gyanús eseteket?

M.M.: Természetesen az ilyen esetek – pontos hangfelvétel hiányában – nagyon nehezen bizonyíthatók. Telefonos ügyfélszolgálatot nem hozunk létre.

nyest.hu: Ki és hogyan fogja vizsgálni ezeket az eseteket?

M.M.: A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának államnyelvtörvénnyel foglalkozó részlegén dolgozó tisztviselők, a felügyelet végzésének keretében, az ellenőrzésről szóló 10/1996. sz. törvénynek megfelelően.

nyest.hu: Megértjük, hogy a nevelés, az oktatás, valamint az egészségügy kívül esik a törvény hatályán. Azt is említette: „ha az információ átadása úgy történik, hogy az információhoz személyek pontosan meg nem jelölt köre is hozzáférhet, ez már nyilvános vagy hivatalos érintkezésnek minősül”. Mondana példát néhány olyan (szóbeli vagy írásbeli) helyzetre, amikor jellemzően büntetést szabnának ki?

M.M.: Meg lehet büntetni azt az állami szervet, amelyik nem hajtotta végre a jogorvoslatot a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kiadott figyelmeztetésben megszabott határidőn belül. Azaz, ha például egy állami szerv egyik alkalmazottja nem az államnyelven kommunikál egy, a hivatalos ügyeit az adott állami szervnél intéző személlyel, aki az államnyelven szeretne kommunikálni.

Ha egy önkormányzat tájékoztató táblákat helyez ki a saját területén belül, és a táblákon lévő felirat nem szerepel az államnyelven, majd a törvénysértő állapotot a Szlovák Kulturális Minisztérium figyelmeztetése után sem szüntetik meg, ebben az esetben az önkormányzatra is büntetés szabható ki.

nyest.hu: Végül arról szeretnénk kérdezni, hogy a törvény szövegének elkészítésekor tanulmányoztak-e nemzetközi példákat? Áttekintettek-e a kanadai vagy a finn példához hasonló eseteket?

M.M.: Számos példát tanulmányoztunk. Megvizsgáltuk a Kanadában működő kétnyelvűségi szövetségi modellt, ami nálunk nem alkalmazható, mivel a Szlovák Köztársaság nem szövetségi állam. Kanadában az angolon és a francián kívül nem beszélnek más nyelvet (az indián nyelvek anyanyelvi használata kizárólag a rezervátumokban engedélyezett), egész Québecben pedig csak a franciát használják. A finn kétnyelvűségi modell történeti okokra vezethető vissza, mivel a finnek a 19. század második feléig svédül írtak, saját irodalmuk szinte nem is volt. A finn rendszert ezenkívül a Finnországban élő kisebbségek egyenlőtlen megközelítése jellemzi.

Információ
X