-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy kommentelő – szerencsére nem a mienk – a „lelő” és a „meglő” közötti különbséget kéri számon a magyar médián. Végül kiderül, hogy meg vagyunk lőve. Nem akarjuk előre lelőni a poént, de a végén meggratulálunk minden nyelvművelőt!
Nem szívesen lennénk a 444-es kollégák helyében, ugyanis nagyon kemények a kommentelőik. Egy múlt heti cikkükhöz az alábbi kommentet kapták:
örülnék, ha a magyar média megtanulná a k[...] különbséget a meglő és a lelő között (törlés tőlem – FL)
Mivel mi is a magyar média részét alkotjuk, elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi is a két szó „helyes” használata.Valójában persze tudjuk, hogy a helyes használat azt jelenti, hogy megegyezik a nyelvközösség használatával – ha tehát a kommentelő a magyar médiában többször is találkozott olyan használattal, amely nem felel meg a nyelvi intuíciójának, akkor valószínűleg egyszerűen arról van szó, hogy a két szót más-más nyelvhasználók más megosztásban használják. Az azonban elképzelhető, hogy olvasónk egyfajta (korábbi?) normatív használatot kér számon, melyet ma már a sajtó nem követ. Érdemes tehát megnéznünk, hogy ebben igaza van-e.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De lássuk először, mit írtak a kollégák (egészen pontosan Erdélyi Péter – bár lehet, hogy a szóhasználatot a hivatkozott MTI-hírből vette át):
[...] az MTI a Terrorelhárítási Központra hivatkozva azt írja, hogy az egyik kommandós lőtte le a másikat vél[e]telenül
egy sikeres elfogási akciót követően. (javítás tőlem – FL)
Mivel szemben lehet a kommentelőnek kifogása? Nyelvi intuíciónkra alapozva arra gyanakszunk, talán úgy véli: a lelő csak akkor használható, ha a lövés halálos (a hírben szereplő kommandós szerencsére életben maradt) – ha csak megsebesül az, akit a lövés ér, akkor a meglő használatos. Az utóbbiban talán egyet is értenénk vele, ám az előbbiben nem: mi akkor is bátran használnánk a le igekötőt, ha az illető súlyosan megsebesül, vagy akár könnyű sérülést szenved, de elesik vagy összeesik.
De ne hagyatkozzunk saját érzéseinkre, lássuk, mit ír a vonatkozó szakirodalom! A Magyar értelmező kéziszótár a lelőnek az alábbi jelentéseit adja meg:
1. Lövéssel úgy eltalál vkit, vmit, hogy az leesik a helyéről. ~ egy madarat a fáról.
2. Lövéssel megöl. A szökevényt ~tték.
3. biz <Viccet, csattanót> úgy mond el, hogy az hatástalanná lesz.
A 3. jelentés itt nem releváns. A 2. igazolja, hogy a halálos lövés esetében használható ez az ige. Az 1. kissé elbizonytalanít minket: az ugyan igaz, hogy használható-e a lelő akkor is, ha a lövés nem halálos, de az nem világos, hogy használható-e akkor is, ha valaki nem leesik, csak elesik – ráadásul nem tudhatjuk, hogy a szóban forgó kommandós leesett-e valahonnan (pl. az autó üléséről), amikor le/meglőtték. De a példamondat még azt is sugallhatja, hogy csak akkor használhatjuk így, ha a mondatban szerepel, hogy honnan esett le – ez esetben valóban nem felel meg a cikk szóhasználata a normának.
Az igazi meglepetést azonban számunkra a meglő szócikk rejti:
1. lövéssel megsebez v. megöl | biz: Meg vagyok lőve: nehézségek miatt nem tudok mit tenni.
2. durva <Férfi nőt> magáévá tesz
A 2. jelentés ismét érdektelen, az 1. azonban annál érdekesebb: eszerint a meglő is használható akkor, ha a lövés halálos. Valójában tehát a lő mindkét igekötővel használható, akár halálos a lövés, akár nem. Ha tehát ez lett volna az a különbség, amire a kommentelő gondolt, akkor nincs igaza. Más tippünk viszont nincs.
Utánanéztünk a Nyelvművelő kézikönyvben is, hogy esik-e szó a lelő és a meglő különbségéről. Sajnos erről semmit nem találtunk, ellenben rábukkantunk néhány olyan megállapításra, melyeket mindenképpen érdemes lesz megosztanunk olvasóinkkal. Ezekből ugyanis bárki megítélheti, mennyire kell komolyan venni a nyelvművelői tanácsokat.
A kézikönyv szerint sok igéhez feleslegesen tesszük hozzá az igekötőt. Ilyen például a (diák) lefelel, (katona) lejelentkezik, (sajtó cikket) leközöl, leszámláz, ledegradál, leredukál vagy lefogad (vmit – a fogad vmire, vmiben helyett). De még ennél is gyakoribb hiba, amikor a le igekötőt Úgy tűnik, az igekötő nem olyan, mint a mosópor: a hagyományos a jobb. használjuk „olykor németes, máskor analógiás hatásra [...] más, hagyományos igekötő helyett”: lead (tananyagot – helyesen: előad), leáll (motor. gyár, munka – helyesen: megáll), lebarnul (test, bőr – itt sajnos nem tudjuk meg, mi lenne a „hagyományos igekötő”: várjuk olvasóink segítségét!), lecukroz és lesóz (ha alkalmilag, és nem tartósítás végett – várjuk a megoldást, hogyan mondanák olvasóink azt, amire mi azt mondjuk: véletlenül lesóztam a nadrágomat), leég vagy lesül (étel – helyesen oda-), lesüt (húst előre, későbbi fogyasztásra), lefest vagy lemeszel (falat – helyesen: be-) lenyomoz (helyesen: ki-, végig-). De például helytelen az is, hogy (vkit) leír – ehelyett a semmibe vesz vagy a mellőz használandó, és lesántulni sem lehet (talán meg- a helyes?).
A meg esetében kevesebb a kifogás, a kézikönyv meg is jegyzi, hogy „helytelen, idegenszerű használatára kevesebb példa van, mint a többi igekötő esetében”. De ilyen például a megemel (fizetést – helyesen: fel-). Szól még olyan esetekről, amikor a „meg igekötő szokatlan vagy látszólag fölösleges” – nem világos, hogy ezek helytelenek-e vagy sem, mindenesetre olyan példák is szerepelnek, mint a megemleget, meggyengít, meghibásodik, meglép (nem világos, mely jelentésében), megolvas (pénzt), megtapasztal vagy a meghiszem azt! Az mindenesetre számunkra meglepő, hogy mindezek után helyesnek fogadja el a megérdeklődik, meghitelez, megpályázik, megtanácskozik, megválaszol (vmit) formákat, de az olyanokat is, mint a megfolyamodik (vmit – ’folyamodik vmiért’), meggratulál (vkit – ’gratulál vkinek’).