Hasonló korlátozás nincs például Berlinben, az ottani Humboldt Egyetemen mégis 12 hallgató jut egy professzorra, oktatóra. Míg hasonló limitet a finnek, az észtek, a norvégok, a britek, a bécsiek és a berliniek sem vezettek be, az egyes országok igen eltérő megoldásokat dolgoztak ki a hallgatói képviseletre, illetve a vizsgázási lehetőségekre, mely területeket szintén érinti az oktatási kormányzat koncepciója – olvasható az Aktív Szemeszter legfrissebb lapszámában.

Legújabb számában osztrák, német, észt, finn, brit és norvég példákon keresztül mutatja be az Aktív Szemeszter, miként kezelik külföldön azokat a területeket, melyekkel az új felsőoktatási törvénytervezet koncepciója is foglalkozik. A vizsgázási lehetőségeken túl az osztatlan képzésekkel, a hallgatói képviselettel, illetve az egyetemi oktatóra jutó hallgatói számmal kapcsolatos külföldi példákat mutatja be a lap.

Az Egyesült Királyságban nyomós indok kell a sikertelen vizsga megismétléséhez, Finnországban azonban a diákokra bízzák, hányszor ülnek be a vizsgáztató tanár elé azért, hogy számot adjanak tudásukról. Itthon néhány héttel ezelőtt még arról számolt be a sajtó, hogy az új felsőoktatási törvény legfeljebb négy ismétlővizsgát engedélyezne, akik pedig nem tudnak eleget tenni a követelményeknek, nem folytathatják tanulmányaikat. A novemberben nyilvánosságra hozott vitaanyag azonban már nem tartalmaz számszerű adatot, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár pedig csak annyit árult el a koncepció bemutatásakor, hogy gátat kívánnak szabni a diákok parttalan vizsgázási lehetőségeinek.

Kiderül, számos magyar intézmény gyakorlatával ellentétben korlátozta a vizsgázási lehetőségeket a Bécsi Egyetem, ahol egy sikertelen vizsgát három alkalommal ismételhetnek meg a hallgatók. A tanulmányi idő során, illetve még azt követően két félévig ilyen esetben vizsgadíjat sem kell fizetniük a diákoknak, a további csúszásokért azonban már igen: szemeszterenként 370 eurós díjat. Kétszer ismételhetik meg sikertelen vizsgáikat például az észt diákok, és a berlini Humboldt Egyetem hallgatói is. Utóbbiak kezét azonban a procedúra közben sem engedik el: a második vizsga előtt tanácsadáson kell részt venniük. Az Aktív Szemeszter által megvizsgált országok közül az Egyesült Királyságban állítják a hallgatók elé a legszigorúbb vizsgázási feltételeket, ott ugyanis csak kivételes és igazolt esetben, például betegség miatt engedik az ismétlést.

A vitaanyag nyomán fellazulna itthon az osztatlan képzések, illetve az alap- és mesterszintre tagolt kurzusok közötti átjárhatóság, a dokumentum ugyanis lehetőséget adna az egységes képzésekre való visszatérésre, melyhez csupán a szenátus engedélyére lenne szükség. Magyarországon jelenleg az orvostudományok, a jogtudományok, az állatorvosi, az erdész-, az építész-, a művészképzésben és bizonyos vallási kurzusokon indul osztatlan képzés. Ausztriában például csak a jogi, a gyógyszerész- és a katolikus teológus képzésben hagyták meg a korábbi képzési rendet, de rövid az osztatlan képzések listája Norvégiában és Észtországban is. Nem foglalkoznak azonban hasonló kérdésekkel Finnországban, ahol az alap- és mesterképzések bevezetése Európa számos országával szemben nem hozott jelentős változást, a hallgatók nagy része ugyanis az alapképzésen túl mesterdiplomát is szerez.

Új fogalomként jelenne meg továbbá itthon a vitaanyag szerint az egyetemi kar, melyen az egy minősített oktatóra jutó nappali tagozatos hallgatók száma nem haladhatná meg a 25 főt. Ismeretlen azonban a hasonló korlátozás az Egyesült Királyságban, Norvégiában, Észtországban, Ausztriában a Bécsi Egyetemen és a berlini Humboldton is, igaz, utóbbi hasonló feltételek nélkül is jobb eredményt mutat fel az itthon kijelölt célnál. A patinás egyetemen 12 diákra jut egy professzor vagy oktató.

Változtatna a törvény koncepciója a hallgatói képviselet súlyán is: a jelenlegi 25-33 százalékról tizenötre csökkenne a hallgatói érdekképviselet a szenátusokban. Nincs azonban központi szabályozás erre például Finnországban, ahol 2010 januárja óta egyetemenként és karonként eltérő rendszerek működhetnek. Vétójogot élveznek viszont a hallgatók például a berlini Humboldt Egyetemen a tanulmányi ügyekkel kapcsolatban: a Tanács hatodát jelentő hallgatói képviseletből legalább egy főnek ugyanis igent kell mondania a határozathozatalhoz.