nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kétértelmű szövegek

Mitől lesz kétértelmű a szöveg? Megfér-e egymás mellett két értelme ugyanazon soroknak? Mielőtt bemutatnánk, hogy miként működik ez az igazán mesteri szövegekben, arra mutatunk példákat, hogy mi mindenen bukhat meg egy ilyen kísérlet.

Fejes László | 2013. január 8.
|  

Sorozatunk korábbi részeiben a szövegek rejtett értelmével foglalkoztunk. Először arra mutattunk példákat, hogy a szöveg nem feltétlenül arról szól, amit a benne levő mondatok mondanak. Ez a lehetőség azonban arra csábíthat, hogy bármilyen szövegnek bármilyen értelmet tulajdonítsunk: a következő részben arról szóltunk, mik ennek a korlátai. Az ezt követő részben pedig arra mutattunk rá, hogy a szöveg mögöttes értelmét elsősorban akkor keressük, amikor a szöveg felszíni értelme nem tűnik tartalmasnak. Ebben és a következő részben arra mutatunk példát, hogy a szövegnek kettős értelme is lehet, azaz a szó szerinti és a mögöttes értelem egyszerre is jelen lehet, vagy nem eldönthető, hogy „melyik az igazi”, illetve a két értelmezés valamiféle sajátos feszültséget teremthet, és ez adja a szöveg izgalmát.

A kétértelműség nagyon sokféleképpen jelenhet meg a szövegben. Ebben a részben néhány kevésbé, vagy csak részben sikerült példát mutatunk be.

Egysíkú kikacsintós

Kétértelmű – sikamlós, politikai utalásokat tartalmazó – dalszövegek bizonyára mindig léteztek. A maival szervesen folytonos – akkor még beatnek hívott – magyar popzenében először talán egy Illés-számban bukkan fel a kétértelműség – legalábbis annak egyértelmű szándéka. (Fiatalabb olvasóinkat szeretnénk figyelmeztetni, hogy az 1972-es felvételen nem a Pandacsöki Boborjánt játszó Dolák-Saly Róbertet, hanem Bródy Jánost látják gitározni.)

Megtaláltam a szerelmet
sok-sok év után
Tanárnő a szerelmem
egy csodálatos leány

A tanárnőt sokan ismerik
s én nem csodálkozom
Rokonszenves jelenség
és megértő nagyon

Én vagyok az egyetlen
kit ingyen is tanít
Elárulom, hogy a szerelmem
csak értem dolgozik

A tanítványai tisztelik
mert jó a módszere
A tandíjat sem sokallják
bár drága az ideje

Én vagyok az egyetlen
kit ingyen is tanít
Hisz mondtam már, hogy a szerelmem
csak értem dolgozik

Azt mondják a barátaim
akikre hallgatok
Hogy messze legjobban ő tanít
s én igazán büszke vagyok

Mert én vagyok az egyetlen
kit ingyen is tanít
De legjobb mikor a szerelmem
velem dolgozik

Azt hiszem, hogy egy szép napon
feleségül veszem
Ha lesz majd egy-két gyerekünk
dolgozni nem engedem

Bár én vagyok az egyetlen
kit ingyen is tanít
Az igazság az, hogy nem szeretem
ha annyit dolgozik

A szövegben látszólag nincs semmi különös: a lírai én arról számol be, hogy a szerelme egy tanárnő, aki igen jól végzi a munkáját, de őt, és csakis őt, ingyen tanítja. Az talán furcsa, hogy a szerelme csak érte dolgozik, de egyébként minden kijelentés a helyén van, hiszen ki ne lenne büszke arra, ha társa a munkában is jól helytáll. Ugyanakkor teljesen érthető, ha valaki nem szereti, ha szerelme a munka miatt túl sokat van tőle távol – viszont igazi élmény számára, amikor vele foglalkozik. Az, hogy gyerekvállalás után „nem engedi” (!) dolgozni, mai szemmel talán furcsának tűnhet, de az efféle patriarchális szemlélet a hetvenes években annyira még nem volt távoli, mint ma. A szöveg még akkor sem tűnik kétértelműnek, ha figyelembe vesszük, hogy a

Rokonszenves jelenség
és megértő nagyon

sorpár helyén eredetileg a

Francia nyelvből ad órákat
S ez jó tantárgy nagyon

sorpár állt. A francia nyelvre való utalás ugyan mindig magában hordozza a szexualitásra, konkrétabban az orális szexre való utalás lehetőségét, de ebben az esetben még ez sem érvényesül: a szöveg teljesen megállja a helyét eredeti, felszíni olvasatában is.

Valahol azonban nyilvánvaló a kikacsintás: a tanárnő valójában nem tanárnő, hanem prostituált, aki a lírai ént kitartja. Ez azonban a szövegben semmilyen szinten nem jelenik meg: a kikacsintás lényegében a sulykolásból, ismétlésekből áll: az „én vagyok az egyetlen / kit ingyen is tanít” négyszer is elhangzik, mintegy sugallva, hogy gondoljuk újra a szavak értelmét: hátha nem minden az, aminek tűnik. Az új feltételezéssel természetesen az egyes részletek is új értelmet nyernek, a szöveg mégsem mondható igazán sikeresnek, hiszen hiányzik a kifejezések olyan játékossága, mint amilyet például a Maci esetében tapasztalhattunk.

Valójában erre a szövegre nem is igazán mondhatjuk, hogy kétértelmű. Az egyedüli kétértelműség az benne, hogy a szóban forgó nő tanárnő vagy prostituált, illetve ezzel összefüggésben mi is a munkája. Ez azonban a szöveg semmilyen más pontját nem érinti.

Töredékes

Bródy természetesen továbbra sem hagyott fel a kétértelműnek szánt szövegek írásával. A következő bemutatott szövegben azonban nem a szexualitásról, hanem a politikáról esik szó.

Már csak néhány csillag él
újságpapírt hord a szél
Felébred az állomás
és vár, újra vár

Dülöngél egy nagykabát
álmosan néz rá a lány
Szemében még különös
álma jár

Az első villamos már elindult felénk
csilingel, amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár

Hosszú volt az éjszaka
égen-földön folyt a tánc
A korlát láncainak dől
a csillagász

Az első villamos már elindult felénk
csilingel, amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár

A szöveg a felszínen nem szól másról, mint egy hajnali jelenetről, amikor megindul a forgalom, az emberek munkába indulnak – vagy éppen egy mulatságból hazafelé. Igazán csak két sor az, ami gyanút kelt:

A korlát láncainak dől
a csillagász

Ez a két sornak minden eleme kétértelmű, és egyértelműen politikai utalást sejtet. A korlát ugyan utalhat arra a biztonságot szolgáló eszközre, amely a villamosmegállóknál gyakran használatos, de a szónak van más jelentése is: valami, ami az embert a szabadságában korlátozza. A lánc szintén utalhat a biztonság érdekében használt eszközre, de még erősebben utal a rabságra. Dőlni is legalább kétféleképpen lehet: akár pihenés céljából megtámaszkodni, akár elmozdítás céljából nekifeszülni valaminek. A csillagász egyfelől egy foglalkozás – ráadásul a csillagászok (legalábbis a róluk alkotott sztereotíp kép szerint) éjjel dolgoznak – , de népszerű jelmezként is: ha az éjszakai tánccal próbáljuk összefüggésbe hozni, arra kell gondolnunk, hogy az egyik utas csillagászjelmezben tér haza a mulatságból; másfelől viszont a csillagász figurája az illúziókkal teli, a földi valóságtól elrugaszkodott ember figurája is lehet. A két sor tehát értelmezhető egy csillagászjelmezben támaszkodó figuraként is, de valamilyen naiv, idealista szembenállás képeként is.

Egy első villamos?
Egy első villamos?
(Forrás: Wikimedia Commons / Smiley.toerist / GNU-FDL 1.2)

Azt, hogy inkább az utóbbira gondoljunk, nagyban támogatja, hogy a szövegben a csillagász figurája váratlanul bukkan fel, keressük a megoldást, hogy mit is jelent. Ha a politikai odaszólogatás vonalán indulunk el, elszórva találunk néhány elemet, amely megerősíteni látszik elképzelésünket. Rögtön az első sor a csillagot említi, amit felfoghatunk a vörös csillagra való utalásként: mivel a sor a csillagok eltűnéséről szól, kézenfekvőnek tűnik, hogy a szöveg a „kommunista rendszer” bukását jósolja (és kívánja). Ilyen alapon a villamosra is mint valamilyen változás eljövetelére gondolhatunk, és a hosszú éjszakát is esetleg „a rendszerrel” azonosíthatjuk. Azonban ezzel az olvasattal mégis baj van: az elemek nem állnak össze olyan allegorikus (vagy más) rendszerré, mint például a Különvonatok esetében. A szöveg tehát igyekszik elrugaszkodni az elsődleges értelmétől, de nem tud ja tartani a távolságot, visszazuhan. Éppen ezért viszont abban sem lehetünk biztosak, hogy maga az elrugaszkodás megtörtént-e, a másodlagos jelentés tényleg ott van-e a szövegben, vagy sem.

Egy jó pillanat

Az előző példában a mögöttes értelem annyira töredékesen jelenik meg, hogy abban sem lehetünk biztosak, hogy a szerző valóban szánt-e ilyet a szövegnek. Az utolsó példánkban csak egy helyen bukkan fel kétértelműség, ennek szándékosságához azonban nem férhet kétség, hiszen a szó szerinti értelem tökéletesen illeszkedik a szöveg fennmaradó részéhez.

A dal szövege meglehetősen és öncélúan provokatív, sokakban  visszatetszést kelthet, és nem is alaptalanul. Amiért mégis meg kell említenünk, az, hogy a szöveg egyetlen pontján, ha meglehetősen visszás tartalommal is, de költői magasságokba emelkedik, és a kettős olvasat nagyon szép példáját szolgáltatja. A Prosectura együttes Egymilliomos liliomos című számáról van szó. A szövegben a lírai én egy pedofil, aki egy hódításáról számol be. (Természetesen nem azonosítható az előadóval, előadókkal, ez a szövegben megfigyelhető iróniának köszönhetően is egyértelmű.)

Perverz álmom tettre váltom
A szomszéd kislányt rég csodálom
8 éves ez a legszebb kor
Várom a suli előtt fél egykor

Megmutatom a videómat
Hurrá, hurrá, jaj de jó
Lehúzzuk a Liberódat
Legyen majd a Micimackó

Süvegcukor, egy zacskó frutti
Olcsóbb így a dugi-bugi
Helló, helló kis liliomszál
Nézd meg ezt, ne hervadozzál

Állat, vadbarom –
Jól csinálod te kis majom
Lesz majd ugye a Micimackó
Hurrá, hurrá, jaj de jó

Hajlok a ferde hajlamra
Alsós kell a paplanra
Köztiszteletben állok
Eszem vesztem ha kislányt látok

Mercedesem hazarepül
Fiatal még így hátraül
Beugrunk egy cukrászdába
Habot verek a fagylaltjára

Megmutatom a videómat
Hurrá, hurrá, jaj de jó
Lehúzzuk a Liberódat
Legyen majd a Micimackó

Pornót lökök a videóba
Szarok a Micimackóra
Ici-pici szádat nyisd ki nagyra
Beszélj a zacskós mikrofonba

Állat, vadbarom –
Jól csinálod, te kis majom
De lesz majd ugye a Micimackó?
Hurrá, hurrá, jaj de jó

Hajlok a ferde hajlamra...

A szöveg nagy része meglehetősen nyers, erőszakos, csak nyomokban mutatható ki benne a játékosság (minta refrén első sorában felbukkanó szójáték). Figyelemre méltó azonban az alábbi két sor:

Beugrunk egy cukrászdába
Habot verek a fagylaltjára

A sorok egyenesen pornografikus tartalma a meglehetősen explicit szövegkörnyezetnek köszönhetően nem különösen rejtett. (Explicitnek kell tekintenünk az olyan, a szlengben általánosan használt metaforákat is, mint a zacskós mikrofon.) Arra, hogy ne szó szerint olvassuk, a szövegkörnyezetből való kilógása is késztet: a cukrászdába való betérés ugyan jól illik a dal szüzséjébe, de az meglehetősen szokatlan, hogy a  habot a vendég verje a fagylaltra.

Hab fagylalton
Hab fagylalton
(Forrás: Wikimedia Commons / Lotus Head / GNU-FDL 1.2)

A komplex képben kulcsszerepet játszik a ver ige, melynek elsődleges jelentése nem is játszik szerepet: a habot ver kifejezésként rögzült, az önkielégítéssel kapcsolatos jelentése (vö. veri a farkát) pedig szintén igencsak specializált. A hab és a fagylalt viszont inkább vizionális szerepet játszik. A tejszínhab és a férfimag között színben és állagban fedezhető fel bizonyos hasonlóság (még ha ez nem is mehet el a megtévesztésig), a fagylaltgombócok pedig formájukban, íveltségükben emlékeztethetnek a szeméremdombra. Az utóbbi esetben funkcionális párhuzamot (nyelvvel való manipulálhatóság) is felfedezhetünk. Remekül megformált pornografikus költői képpel van dolgunk – visszatetszést nem is a pornografikus jelleg szülhet, hanem az, hogy a szövegben gyermeklányról van szó.

A kép remek felépítettségét mutatja, hogy a szövegrész mindkét olvasata egyszerre lehet jelen – nem is kell eldöntenünk, melyik az érvényes. Ugyanannak a sornak a két lehetséges, egymástól radikálisan eltérő olvasata nem kerül konfliktusba egymással. Poétikai szempontból inkább azt sajnálhatjuk, hogy a szöveg többi sora nem ér fel ezzel a képpel, túl közvetlen.

Sorozatunk következő részében olyan dalokat mutatunk be, amelyekben a két lehetséges olvasat hasonlóképpen egyszerre van jelen, ám a két elfogadható értelmezés végigvonul a teljes dalon. Az egyik esetben valódi mesterműről van szó, egy jól ismert sztár tollából.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 14:59

@gull 1: Nos, ez majdnem bekerült a cikkbe. :)

3 gull 1 2013. január 11. 18:17

A kádban fröcsölsz és eljátszod,

A tenger a partot hogyan veri.

:)

2 Fejes László (nyest.hu) 2013. január 9. 09:35

@öreg sztranyo: A szöveg jelentése nem feltétlenül az, amit a szerző szán neki. :) De ebben az esetben én is ezt írom: „Az előző példában a mögöttes értelem annyira töredékesen jelenik meg, hogy abban sem lehetünk biztosak, hogy a szerző valóban szánt-e ilyet a szövegnek.”

Az azonban bőven belefér Bródy munkásságába, hogy szánjon neki ilyen értelmet. És az is tagadhatatlan, hogy a korlátnak támaszkodó csillagász képe nem annyira magától értetődő a hajnali tájképben, hogy ne keressünk benne valamilyen utalást...

1 öreg sztranyo 2013. január 9. 09:05

Nem tudom, hogy Az első villamos szövege valóban tartalmaz-e ilyen áthallásokat. Talán meg kellene kérdezni erről Bródy Jánost is, nem?

Információ
X