nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
de gustibus
Jelek és esélyek

Olvasónknak nem tetszik egy új akadémiai projekt neve. Vajon házi szakértőnk megvédi az elnevezést, vagy igazat ad olvasónknak, és maga is rosszallását fejezik ki?

Kálmán László | 2014. április 17.
|  

Mint a Nyest is hírt adott róla, nagyon fontos munkálat indult meg JelEsély néven idén az MTA Nyelvtudományi intézetében. Egy névtelen olvasónknak azonban nem tetszik a program neve:

Olvastam a JelEsély programról. A beszélő nevek egyikének találom a projekt elnevezését, de nem a legszerencsésebbek. Ugyanis nekem jobban tetszene, ha Esély-Jel-nek nevezték el volna.

Az olvasó ízlésével természetesen nem tudok vitatkozni. Nekem egyik változat sem tetszik különösebben, de ennek sincs jelentősége. Az egyetlen érdekes kérdés, hogy vajon megfelel-e az általános névadási szokásoknak, és hogy a két verzió milyen tartalomra utal, és hogyan.

Mindkét változatot a jel és az esély szavak felhasználásával alkották meg, tehát feltételezem, fontos, hogy ezek szerepeljenek az elnevezésben. A jel a siketek jelnyelvében használt jelekre utal, az esély pedig arra, hogy a célkitűzés a siket közösséghez tartozók esélyeinek javítása a jelnyelv leírása, szabványosítása, megújítása, terjesztése révén. Ha ennek a két szónak a felhasználása követelmény, akkor kétféle megoldást tartanék elképzelhetőnek: az egyik, hogy egy nagyobb szerkezetbe, esetleg mondatba foglaljuk őket, és azt használjuk névként. Munkálatok, mozgalmak esetében ez egyáltalán nem lenne példátlan. Ilyenekre gondolok, mint Esélyt a jelnek/jeleknek, A jel az esély, Esély a jellel stb. Én biztosan ezt a módszert választottam volna, mert kifejezőbb, természetesebb eredményhez vezethet, mint az idézett változatok.

Esélyt a jelnek!
Esélyt a jelnek!
(Forrás: iStockphoto)

A munkálat kezdeményezői és olvasónk is egy másik eljárást követ: a két felhasználandó szó összeépítését. Egy-egy új összetett szót alkotnak a két szóból. Ez sem lenne példátlan módja a névadásnak, de ahhoz, hogy sikeres legyen, bizonyos feltételeknek teljesülniük kellene. Például nem találom sikeresnek azt a fajta egybeépítést, amikor egy-két hang átfedés van az összerakott szavak között, és ezt az alkotói humorforrásnak képzelik (ilyen lenne, ha valaki lámparadicsom-nak hívna egy lakásvilágítási szaküzletet). Sajnos rengeteg ilyet látunk. Soha senki el se mosolyodott az ilyen névadáson, de még leleményesnek se tarthatjuk. Az egybeépítésen alapuló névadás akkor sikeres, ha már létező összetett szavakra emlékeztet. Az ugyanis figyelemfelkeltő jellegű, és jól megjegyezhetővé teszi a nevet, ha a beszélők felismerik a hasonlóságot, és ugyanakkor az összetétel újszerűségét, egyediségét is.

Vannak olyan esetek, amikor az ilyen szóalkotás még szellemes is. Ez akkor fordul elő, ha a korábbról ismert összetett szavakhoz való hasonlóság megtévesztő, majdnem teljes, félrevezető – a viccnek mindig a félrevezetés a titka, illetve az, hogy az ember gyorsan felismeri, hogy félre lett vezetve. Gondolom, hogy a JelEsélyhez hasonló munkálatoknál az ilyesfajta szellemeskedés nem cél, de két másik példát megemlítek, amelyekre ráillik, amit erről mondok: a Telehold nevű szatellites műsorújság nevét (a tele- a televízióra utal, a -hold a műholdra, az egész alkotás pedig a megtévesztésig hasonlít a telihold szóra), valamint a Totalcar magazin címét (a ’teljes’ jelentésű angol total és a szintén angol car ’autó’ szavakból alkotott cím a megtévesztésig hasonlít a szintén autókhoz kapcsolódó totálkár szóra).

A másik lehetőség, ami ebben az esetben kívánatosabb lenne, hogy a megalkotott összetett szó a szerkezetében emlékeztessen már létező összetett szavakra, beleértve az alkotóelemek funkcióját is. Így nem hat az elnevezés szellemeskedésnek, mégis „fülbemászó” tud lenni, mert a beszélők felismerik, hogy milyen mintára készült az új összetétel, az értelmezésében is segít ez nekik, de egyúttal az újdonságát, újszerűségét is felismerik, és a két hatás együttese, a kettő közötti feszültség mégiscsak okoz egyfajta élvezetet. De sajnos éppen a jel és az esély felhasználásával ilyet nehéz lenne alkotni.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 MolnarErik 2014. április 17. 21:28

A nyelvtanáci azért elég elterjedt a nyelvtannáci helyett. (mondjuk nem szótag, csak 1 betű).

3 Sultanus Constantinus 2014. április 17. 10:42

@kalman: Egyébként megkockáztatom, hogy ("Sajnos rengeteg ilyet látunk") ez a divat talán az angol nyelv hatása lehet, mert ott nagyon "menő" az ilyen szóösszevonások alkotása. Ugyanis megpróbálnak minden hosszú (hosszabb) kifejezést úgy leegyszerűsíteni, lerövidíteni, hogy egy rövid hétköznapi szóra emlékeztessen kiolvasva.

2 kalman 2014. április 17. 10:32

@Sultanus Constantinus: Igen, helyesebb lett volna úgy fogalmaznom, hogy "én még csak el se mosolyodok" az ilyen névadáson. Valószínűleg két okból nem találom az ilyet szellemesnek: (1) mert nem igényel különösebb leleményt, nagyon könnyű ilyet alkotni, vagyis "olcsó"; (2) mert egy-két hang átfedése nem fed fel semmi olyan rejtett összefüggést, amilyenen amúgy minden "szellemesnek" minősülő kifejezés alapul.

De lehet, hogy nekem sajátos a humorérzékem.

1 Sultanus Constantinus 2014. április 17. 09:19

Hát, bármennyire is tisztelem a szerzőt, itt nem teljesen értek egyet a véleményével (a kérdést nem én tettem fel).

Én például nagyon szellemesnek tartom az ilyen összetételeket, mint a "Lámparadicsom" lenne --- persze valószínűleg az én ízlésem kivételes, a szerző minden bizonnyal végzett egy kutatást, ami alapján állítja, hogy az emberek általában nem tartják ezeket viccesnek. Szerintem azért is szerencsések az efféle összevonások, mert könnyű őket megjegyezni.

A konkrét témában a kérdezővel értek egyet. A JelEsély számomra is meglehetősen hülyén hangzik és nem mond semmit. Az Esély-Jel (vagy EsélyJel) szerintem is sokkal fantáziadúsabb, és kifejezőbb is, magyarázni sem kell, miért, önmagáért beszél.

Információ
X