Leérettségizel. Magyarul. Vannak terveid, gondolataid. Magyarul. Kiválasztasz egy egyetemi szakot. Magyarul. Jelentkezel, felvételizel, sikerül. Szokványos, ezerszámra ismétlődő folyamat. Csakhogy van, akinek ehhez nemcsak várost, de országot – és nem utolsósorban pénznemet kell váltania. Ez a teendőjük például a vajdasági diákoknak is, ha az anyanyelvükön szeretnének egyetemre járni, és nem magyar szakon vagy tanítóképzőn tervezik a diplomájukat megszerezni.

A Magyarországon diplomázó szerbiai fiatalok egy része persze itt marad. Van azonban egy olyan réteg, aki vagy eléggé elkötelezett a vajdasági magyar értelmiséggel szemben, vagy eléggé nehezen találta fel magát Magyarországon ahhoz, hogy az itt eltöltött öt év után a hazaköltözést és a diplomahonosítást válassza. Ez igencsak fennkölt választás lehet, gondolatban talán meg is veregetjük ezeknek a hősies fiataloknak a vállát, és hozzátesszük, ez aztán igen! És még integetünk is nekik. Csak éppen az nem merül fel sokunkban, hogy milyen mélyen kell a zsebébe nyúlnia annak a frissdiplomásnak, aki valamiért Szerbiában szeretné elismertetni a magyar oklevelét.

A vajdasági magyar fiatalok – és egyáltalán az újságolvasók – minden bizonnyal tudnának mesélni néhány a médiában napvilágot látott esetről, és arról, milyen akadályokkal kell számolnia annak, aki diplomahonosításra adja a fejét Szerbiában. Persze az adminisztrációs akadályok „legfeljebb” bosszúságot okoznának a (kezdetben) lelkes fiataloknak, a nagyobb gond inkább az, hogy bizony ez a procedúra aligha pénzelhető munkanélküliként.

Ezt a problémát igyekszik megoldani a Szekeres László Alapítvány az eljárási díjak, a hivatalos fordítások és persze az illetékek költségeinek a megtérítésével – számol be a Magyar Szó című vajdasági napilap. Idén 20 millió forintnyi összegből gazdálkodhat az alapítvány – ez a pénz nagyjából 200 fő honosítási kiadásait fedezheti. A pályázóknak persze így is előbb ki kell fizetniük ezeket a díjakat, és utólag kérhetik a térítést, ha be tudják mutatni a számlákat és igazolásokat.

A támogatás egyszeri és vissza nem térítendő. Ha persze a(z akár hónapokig eltartó) honosítási folyamat után sikerül munkát találnia a – netán kicsit megkopott szerbtudású – pályakezdőnek, ez az összeg még mindig nem segíti ki hosszú távon. De van egy nagyszerű tulajdonsága: a diplomáját kézhez kapó vajdasági fiatal úgy érezheti, tényleg kapott választási lehetőséget, hogy marad – vagy hazamegy.