/kéretlen reklám miatt moderálva/

@Krizsa: Azért álljunk már meg egy szóra. Senki nem beszélt arról, hogy nincs, nem létezik magyar nyelv, csak azt igyekeztünk megértetni, hogy nincs "A" magyar nyelv. Azaz nincs egy ideális, egységes, platonista magyar nyelv, ez - ahogy szigetva írta - kutatói absztrakció. Mi tekintünk magyar nyelvnek, mi számít bele, mi nem, és hogyan tudjuk mindezt leírni? Beleszámít-e a magyar nyelvbe a csöbre vagy a débol szó? Nálam igen, de gyanítom, hogy nálatok nem.

@mederi: " sokba kerülne az a bizonyos különleges (és nagy kiterjedésű) pl. "Mai tájnyelvek+köznyelv" című tankönyv.." Az irodalomkönyvben minden író és költő az összes művével együtt szerepel? A matematika feladatgyűjtemény minden egyenletet és matematikai problémát tartalmaz?

"Tudják ugyanakkor, hogy mikor és hol használják a saját tájnyelvüket" - Aha, hát persze. Főleg olyan tanári mondatok után, hogy "beszélj már magyarul" meg "csak a bunkók mondják így".

@szigetva: Nálad mosódtak összevissza a fogalmak és a határok. Próbálj meg csimpánzbébit létrehozni egy vonzó csimpánz hölggyel, és látni fogod, hogy nem megy. Mert mégiscsak vannak fajok. NYELVEK is vannak, főleg az anyanyelvünk.

Elég volt, szigetva. Ostobaság volt olyasmit védened, hogy "nincs is magyar nyelv." Erre semmilyen magyarázat, semmilyen körítéssel nem felel meg.

@Jánk István: 6-ra

A különbféle nyelvváltozatok száma nem kettő, főleg ha a szókincsüket is figyelembe vesszük, hanem sok, ezért bizony sokba kerülne az a bizonyos különleges (és nagy kiterjedésű) pl. "Mai tájnyelvek+köznyelv" című tankönyv..

A saját tájnyelvét egyébként is mindenki jól ismeri és használja, nem kell külön megtanítani.

Tudják ugyanakkor, hogy mikor és hol használják a saját tájnyelvüket, és mikor az iskolában elsajátított köznyelvet, úgyhogy szerintem nyitott kapukat döngetsz..

@Áron81: Ez nagyon hasonlít ahhoz a problémához, amivel a biológusok szembesülnek, amikor fajokról akarnak beszélni. Ettől még beszélnek róluk — ahogy a nyelvészek is folyamatosan beszélnek nyelvekről —, de közben tudják, hogy ezek csak absztrakciók.

Nincs határ, hogy mit lehet közzétenni?

@szigetva: "A „magyar nyelv” az egy absztrakció, a valóságban nem létezik. Tizenegynéhány millió ember elméjében létezik egy egymást többé-kevésbé átfedő, de korántsem azonos kódrendszer"

A kódrendszerek létezését ezek szerint te sem vitatod. A magyarul beszélők kódrendszerei - az általad is említett eltérések ellenére - óriási mértékben át kell, hogy fedjék egymást, mert óriási mennyiségű már ismerős illetve még soha nem hallott mondat megítélésében és elfogadásában egyetértenek.

Kérdés: ha egy nyelvész ezzel az átfedő résszel foglalkozik, akkor miért ne mondhatná teljes joggal, hogy ő a nem-absztrakt (hanem pszichológialiag valóságos) magyar nyelvet vizsgálja?

@szigetva: Azért, ha egymás mellé teszünk téged, engem, Csokonait és Arnold Schwarzeneggert, szerintem mi hárman Csokonaival nyugodtan vállalhatjuk, hogy egy nyelvet beszélünk, ha nem is ugyanúgy. :)

Értem, hogy miért mondják, hogy nincs 'a magyar nyelv' vagy 'az angol', de ennek az erősen tagolt nyelveknél van értelme, ahol nehéz eldönteni, hogy honnan beszélhetünk új nyelvről. Nem? Pl. a német nyelvjárásoknál, szerb-horvátnál, stb. Én ezt koncentrikus körökként képzelem el, középen a kiinduló változattal (ami maga sem egységes). Amíg az egyéni, nyelvjárási, rétegnyelvi, stb nyelvváltozatok nem távolodnak el annyira egymástól, ami már komolyan nehezíti a kölcsönös érthetőséget, én legalábbis egy nyelvről beszélek. Mint a fonémáknál. Mindenki egy kicsit máshogy ejti a hangokat, de mégis tudjuk, hogy 'r'-ről vagy már 'l'-ről van szó (kivéve a japánokat). Ha egy tartományon belül marad.

Más példával, én is csak egy absztrakció vagyok, egy rakás sejt, ami valamiért azt gondolja magáról, hogy a világtól elkülönült, autonóm lény (és ezt eddig a környezetemmel is sikerült elhitetnem), de én azért mégis valakiként gondolok magamra, aki valahol még azonos a 10 évvel ezelőtti magával, bár a sejtjeimet már lecseréltem. Ha ezt lefordítjuk a nyelvre, a nyelvváltozatok között (akár az emberek fejében lévők, akár a régebbi és az újabb nyelvváltozatok között) folytonosság van, bár nem azonosak (míg pl. az én általam beszélt nyelv és az angol között semmi folytonosság nincs, a belátható múltban). Számomra legalábbis ez elég alap, hogy egy jól elkülöníthető magyar nyelvről beszéljek.

@mederi: "az kerülne igazán sok pénzbe, ha minden nyelvjáráshoz külön tanárok és tankönyvek szükségeltetnének"

Éppen, hogy nem. Nagyon jól lehetne a különféle nyelvváltozatokat és a standardot együttesen tanulni, tanítani, egymás mellett szépen megfér a kettő egy tankönyvön belül is. A nyelvtanórának nem azt a feladatot kéne szánni, hogy ilyen-olyan tévhiteken alapuló szabályokkal tömjük tele a gyerek fejét, vagy hogy megtanítsuk neki "A" magyar nyelvet (a gyerek nagyon jól tud magyarul, legfeljebb nem azt a változatot beszéli, amit mi a magyar nyelvnek gondolunk). Annak van értelme és haszna, ha a standardot a gyerek saját identitását kifejező, otthoni nyelvváltozata mellé tanítjuk meg, nem pedig helyette. Annak van értelme, ha megtanítjuk, hogy különböző helyzetekben különböző funkciók kerülnek előtérbe, ezért más stílus, változat, szóhasználat stb. lesz a célravezető.

Az a baj, hogy a klasszikus, előíró, hibakereső nyelvművelés árt a gyerekeknek és az embereknek, mert elbizonytalanít, megbélyegez, ezáltal nem a gyermek érdekeit nézi. Az, hogy belesulykoljuk az emberekbe, hogy nem jól használják az anyanyelvüket, hogy kijavítjuk a beszédüket egy ideológia mentén semmiféle haszonnal nem jár. Persze erre szokták mondani, hogy de, mert egy állásinterjún jobb az esélye, nem nézik bunkónak stb. Csakhogy, ha azt tanítottuk volna meg, hogy állásinterjún a standard, otthon meg saját nyelvváltozat az okés, akkor is ugyanott lennénk.

Nekem is hamar megárt az alkohol, mert nem vagyok hozzászokva.

@mederi: A nyelvészek tényleg így gondolják. A „magyar nyelv” az egy absztrakció, a valóságban nem létezik. Tizenegynéhány millió ember elméjében létezik egy egymást többé-kevésbé átfedő, de korántsem azonos kódrendszer, ebből vonjuk el a „magyar nyelv” nevű tüneményt. Ez persze nem túl patetikus, de ez van. Ha az vígasztal, más nyelvek ugyanígy nincsenek.

@mederi:

Helyesen természetesen: "-Azt meg, hogy.. "

@cikk:

Te jó ég! Tényleg ezt gondolod?

"Ugyanis nem létezik a magyar nyelv, hanem több változat él egymás mellett, amelyek egyenértékűek."

Ja, hogy pénzbe kerül az oktatás, aminek része a köznyelv elsajátítása is? Szerintem az kerülne igazán sok pénzbe, ha minden nyelvjáráshoz külön tanárok és tankönyvek szükségeltetnének, hogy értse is a nebuló, hogy miről folyik a tanórákon a magyarázat..

-Az meg, hogy "nem létezik a magyar nyelv", semmilyen indokkal nem írhatod le, ha komolyan gondolkozol!!

Ezt a negatív cikkedet igyekszem elfelejteni!!_(

Nem tartom éppen korrektnek, hogy ha bárki mond valami megkérdőjelezhetőt a nyelvről, azt a nyelvművelők nyakába kell varrni.

Ez kicsit olyan mikor valaki minden beszélgetés során talál alkalmat, hogy elmondja a véleményét a politikáról, az őstörténetről, bármiről ami neki valamiért fáj. Vagy mikor az öreg bácsi hangosan elkezdi szidni az aktuális miniszterelnököt, ha késik a busz. Neki ő a gonosz megtestesítője, nyilván mindenről ő tehet.