Egy régi anekdota szerint, amikor Magyarország 1941-ben hadat üzent az Egyesült Államoknak, Washingtonban nemigen értették, mit is kezdjenek egy olyan ország hadüzenetével, ahol király nélküli királyság van, a tengerparttal nem rendelkező országot pedig egy ellentengernagy kormányozza. A Deutsche Welle spanyol nyelvű kiadása egy nem kevésbé érdekes hírről számol be: a tengeri kijárattal nem rendelkező Bolívia haditengerészetének működéséről az Andok hegyei közt 3800 méter magasan található Titicaca-tó vizein.

Az 1879–1883-as csendes-óceáni háború eredményeképpen a térségben bekövetkezett határmódosulások
(Forrás: Wikimedia Commons / Createaccount / CC BY-SA 3 0)

Egy konfliktus és a következményei

A spanyolul tudók számára álljon itt néhány remek dokumentumfilm a csendes-óceáni háborúról: egy bolíviai, egy chilei és egy perui. Ezek mellett a perui mozikban állítólag már idén bemutatják egy monumentális, három részes történelmi film első részét, Gloria del Pacífico címmel.

1879-ben az Atacama-sivatag erőforrásai körüli vita kapcsán fegyveres konfliktus alakul ki egyrészt Chile, másrészt Bolívia és Peru közt. Az 1879 és 1883 között csendes-óceáni háború (másképpen salétromháború) néven zajlott konfliktus a térségben található guano és a salétrom birtoklásáért folyt. A háború Peru és Chile közt már 1883-ban véget ért: Chile győzelme mellett azonban Bolíviára nézve egy további fájdalmas eredménnyel is zárult: elvesztette tengeri kijáratát. A háború Chilét és Bolíviát érintő része – a gyors chilei sikereket követően – formailag először egy 1884-es fegyverszünettel zárul, de a végleges békeszerződés megkötéséig még további húsz évre volt szükség.

Bolívia az 1904-es békeszerződésben 400 km partvidéket és mintegy 120 ezer km² területet vesztett.

A Chile és Bolívia közti 1904-es békeszerződés második cikkelye a Chile által elfoglalt bolíviai tengerparti területeket kizárólagosan és örökre chilei uralom alattinak mondja ki. A szerződés egyéb rendelkezései ugyanakkor lehetővé teszik a chilei kikötőkön át a Bolíviába irányuló és onnan érkező szabad áruforgalmat mindenféle vámok és egyéb terhek, korlátozások nélkül. Ám a saját tengeri (óceáni) kikötő gondolata azóta sem hagyja nyugodni Bolívia népét és kormányait...

Ahhoz a célhoz, hogy ismét kijárata legyen a tengerre, Bolívia talán az 1975-ös úgynevezett charañai egyezménnyel jutott. Ekkoriban jutott el a két ország a területcsere gondolatáig, ami lehetővé tette volna, hogy Bolívia ismét tengerparthoz jusson. Sajátos módon a lehetőség Peru ellenállásán bukott el: utóbbi a Peru és Chile közti 1929-es limai szerződésre hivatkozva nem járult hozzá a déli határai mentén tervezett területcseréhez.

A charañai egyezményt követően a chilei kormány által területcserére felkínált folyosó
(Forrás: Wikimedia Commons / B1mbo / CC BY-SA 3.0)

Egy évszázados probléma

Az 1970-es évek vezetőinek, a bolíviai Hugo Banzernek és a chilei Augusto Pinochetnek fenti sikertelen megállapodási kísérlete után Evo Morales bolíviai elnök a 21. század elején ismét felvetette a kérdést chilei kolléganője, Michelle Bachelet felé. Chile azonban úgy tűnik, már nem olyan nyitott a tárgyalásokra, mint a Pinochet-érában volt.

Bolívia úgy véli, hogy az 1904-es szerződés szabad (és díjaktól mentes) áruforgalmát érintő passzusai a chilei kikötők privatizációját követően immár nem teljesülnek. A szerződésben vállaltak nem teljesülése és a chilei fél hajthatatlansága miatt Bolívia így 2013-ban a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult. 2014 áprilisában a Nemzetközi Bírósághoz intézett beadványában Evo Morales azt kéri, hogy a bíróság kötelezze Chilét kétoldalú tárgyalások folytatására a bolíviai tengeri kijáratot illetően. Úgy tűnik tehát, hogy Bolívia nem konkrét területeket követel Chilétől, hanem egyáltalán a tárgyalások elkezdését.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Chile a maga részéről ugyanakkor semmilyen okát nem látja annak, hogy bármiről is tárgyalni kellene: egy nemrég a YouTube-on is közzétett chilei kormányzati álláspont szerint az 1904-es szerződés napjainkban is minden pontjában teljesül. Mivel a chilei álláspont szerint Bolívia a chilei kikötőkön és utakon keresztül maradéktalanul képes bonyolítani tengeren túli külkereskedelmét, a chilei videoüzenet talán legfrappánsabb mondata: végül is „Bolíviának van tengeri kijárata”.

S miközben a chileiek döntő többsége elutasít bárminemű területi engedményt Bolíviával szemben, a tenger nélküli bolíviai haditengerészet tovább gyakorlatozik a Titicaca-tavon, s készül arra, hogy visszatérhessen a Csendes-óceánra. S egy utolsó csepp az információk tengerében: a bolíviai haditengerészetnél szolgáló katonák többsége soha nem látta a tengert.

Felhasznált források

Bolivia: el sueño del mar

Chile afirma que dice la verdad en video que aborda demanda boliviana

Reitera Morales en La Haya „demanda irrenunciable” por salida al mar