Ismét a múltnak mélységesen mély kútjából rángatunk elő egy jó kis beküldést. Egyik legaktívabb levelezőnk, Csiki, akinek például nagyszerű Sherlock-sorozatunkat is köszönhettük, még 2011 novemberében küldte ezt a három találatot. Csak a harmadik valódi félrefordítás közülük, de az első kettő is határozottan érdekes. Nézzük őket sorjában.

Valamelyik éjjel ment a tévében az Egy makulátlan elme örök ragyogása. Sokszor láttam már a filmet angolul, de mivel magyarul még sose, gondoltam megnézem, max lesz egy kis gyűjteményem számotokra. Mivel sajnos csak kb a felétől sikerült bekapcsolódnom, nem láttam az egészet, de 1-2 érdekességet így is sikerült elkapnom.

Az első egy tipikus baromság volt. A filmben Jim Carrey karaktere (Joel) felébred az álomból, látjuk ahogy az ágyán fekszik, és pár másodpercre kinyitja a szemét. Azonban rögtön visszaugrunk az álomba, megrázza a fejét, és valami olyasmit mond, hogy "Jé, ez tényleg sikerült, bár csak egy percre". Hmmm. Az angolban természetesen "Just for a second" volt, amiből szerintem soha nem fogom megtudni, hogy miért lesz egyre gyakrabban "perc" az olyan jól hangzó "pillanat" helyett.

Én itt egy igen egyszerű magyarázatot tudok elképzelni. A perc az rövid, a pillanat meg legalább háromszor olyan hosszú. Mivel gyakorlati jelentősége ebben a kifejezésben voltaképpen nincsen, hogy egy másodperc telt el vagy hatvan, feltehetőleg azért választotta a fordító ezt a szót, mert egyszerűen így jött ki a szájmozgás.

Az örök kérdés: de hogy jön ez a poszthoz?
(Forrás: Freeimages.com/Jose Bernalte)

A másikat nem is tudom, mennyire mondanám félrefordításnak. Inkább nem-utánanézésnek. A főszereplő lányt Clementine-nak hívják, amire van szép magyar "megfelelő", a Klementina. Azt még megértem, hogy a nevet nem akarják lemagyarítani, hiszen én sem szeretem, ha az Arthurt Artúrnak mondják. (Csak hogy csúnyább példát ne említsek.) Sajnos ott kezdődik a gond, hogy a filmben többször elhangzik az a bizonyos Klementinás dal a Foxi Maxiból. Amire van már magyar fordítás, az "Ó te drága, Klementina, bár tudnám, hogy merre jársz" kezdettel. A filmben viszont a következő hangzik el: "Ó te drága, kis Clementine, bár tudnám, hogy merre jársz". Valahol értem, hogy a hülye nézőkben akarják tudatosítani, hogy a két név ugyanaz; biztos féltek attól, hogy ha meghagyják az eredeti Klementinát, akkor az idióta a képernyő előtt nem fog rájönni, hogy ja hát Clementine=Klementina. Szőrszálhasogatás? Nem tudom, de nekem hiányzott az eredeti szöveg.

Ez egyébként már volt régestelen-régen, akkor Jakab Csikivel ellentétben azon a véleményen volt, hogy a fordító jól döntött, amikor átírta a nevet. Én meg egy baromi megengedő csávó vagyok, szerintem itt abszolút védhető mindkét megoldás. Az is, hogy a fordító érintetlenül hagyta az angol nevet – ügyelve rá, hogy a Foxi Maxi dalszövege így is felismerhető maradjon –, de az is, ha valaki úgy érzi, hogy szívesebben hallaná a jó öreg Klementinát inkább.

Ha közbeszúrhatok valami személyeset, valamikor a blog megszületése előtt, amikor talán még Zaporozsecek járták a földet, fordítottam egy könyvet, amiben egy huncut sorozatgyilkos egy szeminárium növendékei közül szedte az áldozatait, és mindegyikkel nagyjából-egészéből úgy végzett, ahogy a névadó szentjét is megölték. Ott sok esélyem nem volt tökéletesen összehangolni a dolgokat, mert az amerikai szereplőket nemigen nevezhettem át példának okáért Jánosnak meg Györgynek, a szentekből pedig nemigen lehetett Szent John meg Szent George. Végül a kiadóval közösen úgy döntöttünk, hogy az áldozat marad John, a szent marad János, és azért annyit kinézünk az olvasókból, hogy össze tudják rakni a képet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

És végül a harmadik (a legjobb, amin besírtam, pedig ez sem új dolog): ehhez igazán háttérsztori se kell. Angol: "I couldn't wait to come to work." Magyar: "Nem akartam dolgozni menni". 100%, hogy volt már valami másban is, annyira obvious mistake, de hogy még mindig létezik olyan, aki nem ismeri ezt a kifejezést? Fáj.

Na ez viszont egy szép telivér félrefordítás, a tökéletes megoldás nyilván valami olyasmi lett volna, hogy „Alig vártam, hogy dolgozni mehessek". Mindazonáltal én meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a fordító ismerte a kifejezést, merthogy azért ezt már középfokon is régen illik. Inkább gyanakodnék arra, hogy egyszerű benézésről van szó, pillanatnyi bambulásszerűségről. Ilyesmi persze a legjobb helyen is előfordul – csak hát ideális esetben az ember átnézi a saját munkáját leadás előtt, aztán még jön a lektor.

Igazán szívesen írunk posztot sokkal frissebb beküldésekből is ám, szóval ha valaki remek félrefordításra lel, ne habozzék beküldeni a felrefordit@gmail.com-ra.

​