nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Csecsemőket megtévesztő robotok

Mitől lesz valami közösségi egy csecsemő számára? Nemcsak attól, hogy hogyan néz ki, hanem attól is, hogyan mozog és lép interakcióba másokkal.

Ágens blog | 2010. október 26.
|  

A csecsemők szinte mindent utánoznak, mindenre kíváncsiak, amit a környezetükben lévő felnőttek tesznek. Tanulásukat is a kíváncsiság vezérli; új „objektumok”-ról hamar eldöntik, hogy értelmes lények vagy csupán élettelen tárgyak.

Pszichológiai ágensek

A Seattle-i Washington Egyetem kutatói azt vizsgálják, hogy 18 hónapos gyerekek mi alapján, milyen entitásokat tartanak gondolkodó és érző „pszichológiai ágens”-nek – például egy robotot annak látnak, vagy sem. Észrevételeiket a Neural Networks október/novemberi számában publikálták.

A babák főként közösségi interakciók közben tanulnak” – nyilatkozta a kutatást vezető Andrew Meltzoff. – „De mitől lesz valami közösségi egy csecsemő számára? Nemcsak attól, hogy hogyan néz ki, hanem attól is, hogyan mozog és lép interakcióba másokkal.”

A robotokat illetően abból az előfeltevésből indultak ki, hogy ha a felnőttek barátságosan kommunikálnak velük, a csecsemők valószínűleg pszichológiai ágensnek látják majd őket. Itt kapcsolódik be az utánzás: ugyanúgy próbálnak tenni, mint az idősebbek, a tőlük látott interakciókból (is) tanulnak.

Morphy és a csecsemők

A felmérésben 64 18 hónapos babát teszteltek; több csoportra osztották őket. Rajtuk kívül Rechele Brooks kutatónő és Morphy, egy pici fémszürke humanoid vett részt benne. A trükk abból állt, hogy a babák számára láthatatlan személy által irányított kockafejű robot szemébe kamerákat építettek, az irányító azokkal látta környezetét.

A képre kattintva az Ágens blog honlapjára juthatunk.
A képre kattintva az Ágens blog honlapjára juthatunk.

Brooks megkérdezte Morphy-t, „hol a hasad”, „hol a fejed”, mire a robot rámutatott a megfelelő testrészre. A bevezetőt követően Brooks karmozdulatokat tett, Morphy utánozta. A kutatónő elmondása szerint a babák úgy tekintgettek kettejükre, mintha pingpong-meccset néztek volna.

Egy idő után Brooks elhagyta a helyiséget, a robot viszont ott maradt. A kettejük interakcióját figyelemmel követő 16 csecsemőből 13 ugyanúgy figyelte, tekintetét ugyanúgy követte, mint korábban. Egy másik, szintén 16 fős csoport viszont nagyon eltérő módon reagált rá: ők is látták már a robotot, de Morphy és a kutatónő beszélgetésének, a kettejük közti interakcióknak egyikük sem volt szemtanúja. Csupán hárman próbálták utánozni a robotot, a többiek nem tekintették élő személynek.

Ősi kérdések, modern technológiák

Modern technológiával keresik az ősrégi kérdésre a választ – magyarázza Meltzoff. Nevezetesen arra, hogy mitől ember az ember. A csecsemők „üzenete”: a más személlyel folytatott kommunikáció alaptulajdonságaink, „megkülönböztető jegyeink” egyike.

A Morphy-hoz programokat fejlesztő (és a kutatásban szintén résztvevő) Rajesh Rao szerint tesztjük egyik fontos tanulsága, hogy ha társrobotot tervezünk, az emberszerű külső önmagában nem elég. Más is kell: a gép tudjon kommunikálni az emberrel, interakciót kialakítani humán környezetével.

Ugyan nem tartozik a kutatáshoz, de érdekes lenne hasonló felmérést készíteni a robotikai világhatalom Japánban és Dél-Koreában is: a hagyományos nyugati gondolkodás, vallási hagyomány éles különbséget tesz élő és élettelen között, a sintoista-buddhista gondolkodáson alapuló japánoknál viszont tárgyakat is felruháznak személyekre jellemző attribútumokkal. Ezzel is magyarázható, hogy a Távol-Keleten sokkal kevesebb a robotokkal szembeni előítélet, lényegesen több a humanoid, a társadalom jobban el- és befogadja őket.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X