Dr. Bruce Katz a philadelphiai Drexel Egyetem docense, a Sussexi Egyetem óraadója, rendszeresen publikál a vezető szaklapokban. Egy, a H+ magazine-nek adott interjújában az agykutatás utópisztikusnak tűnő jövőjéről és a lehetséges jogi következményekről beszélt.

Elmondása szerint a kognitív fejlesztésnek alapvetően két iránya van: az intelligencia, illetve a kreatív képességek fejlesztése. Noha mindkettőt misztikus tisztelet övezi, és utóbbit veleszületettnek tartják, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kreatív képességek könnyebben fejleszthetők, mint az intelligencia. Ennek az az oka, hogy az intelligencia inkább egy folyamathalmaz, a kreativitás pedig egy állandó állapothoz áll közel.

A kreativitást fejlesztő tudományos módszerek egyike az elme megnyugtatása, ami a hagyományos meditációs technikákkal, de durvább módszerekkel, pl. a koponyacsonton keresztül végzett mágneses stimulációval (TMS) is elérhető.  Az alacsony (1 Hz alatti) frekvenciájú impulzusok ugyanis oldják a gátló folyamatokat. Az eljárást több mentális probléma esetében alkalmazták már, de sikeressége nem egyértelmű. Ígéretes módszer a kevésbé kreatív bal agyfélteke stimulálása is.

Az agykutatók előtt azonban nem csupán a fenti lehetőségek állnak nyitva. Az agy „kialakítása” ugyanis korántsem tökéletes: korlátozza a rövid és hosszú távú memóriát, a feldolgozás sebességét, a racionalitást, a kreativitást és az egy idejű tudatos agyi műveletek számát is. Dr. Katz szerint ennek felszámolásához az agyat ki kell szabadítani a testből – végső soron digitálisan letölthetővé kell tenni. Noha elmondása szerint erre a következő évtizedekben még nem kerül sor, „ez a fejlesztés végső célja”.

A tudós természetesen tisztában van a fent elmondottak jogi, társadalmi és erkölcsi következményeivel is, éppen ezért a megelőzésre és az egyén szabad választására voksol: „a kiskorúak kivételével hagyni kell, hogy a tájékozott közvélemény maga dönthessen”. Véleménye szerint minden kormányszinten hozott jogszabály „tökéletlen”, mivel eltér az egyes állampolgárok szükségleteitől és vágyaitól. „Ideális esetben mindennek egy alaposan kidolgozott alkotmánymódosításban, nem pedig nehézkes jogszabályokban kellene szerepelnie, méghozzá minél előbb” – zárta le a gondolatmenetet.