-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Devecseri Gábor óta tudjuk, hogy nem tudja a bálna, milyen jó a málna, pedig ha tudná, mindig azt zabálna. A szakemberek ezekről az óceánokban élő, a cetek rendjébe tartozó emlősállatokról sok minden mást is tudni vélnek, a legszerteágazóbb elméleteket azonban a kommunikációjukról alkották.
Bálnának és meg nem értett írónak lenni szívszorító dolog és hasonló sors is egyben: előbbieket ugyanis a vadászat-, utóbbiakat pedig az éhínség miatt veszélyezteti kipusztulás. A Nyest.hu nem akar bálnaként tengődni, sem élete végén New York-i vámhivatalnokként szomorkodni elfeledetten, mint Herman Melville, viszont nagyon érdekli, hogyan kommunikálnak ezek a hatalmas tengeri emlősök, ezért kétrészes sorozatunk első epizódjában közelebbről is körülússza a témát.
(Forrás: MTI/EPA/Alejandro Zepeda)
Kifinomult galamb
Ősi bélyegek
A Prof. Bernhard Grzimek szerkesztésében kiadott Emlősök Enciklopédiája szerint „ha az Archeoceti fajokat – a legősibb ismert bálnákat – is számításba vesszük, a cetek (Cetacea) ősi bélyegei a következőképpen alakultak: fogazatuk a magasabb rendű emlősök alapfogképlete, járomívük teljes (járomcsontjuk is van), heréik a hasüregben maradnak, mellső végtagjuk ötujjú. Másodlagos bélyegeik: a kulcscsontok és a hátsó végtagok hiánya, néhány ujjuk több ujjpercből áll, nincsenek karmaik és szőrzetük. Keresztcsonti csigolyáik nem forrtak össze, farokuszonyuk vízszintes, gyomruk többrétegű, agyuk fejlett, utódaik fejletten jönnek világra. A felsorolt tulajdonságok szinte kivétel nélkül a cetek tengeri életmódjából adódnak. A cetek feltehetően ősi patásoktól (Condylarthen) származtathatók.” A bálna elnevezés mindezeken túl nem rendszertani elnevezés. Szűkebb értelemben általában a szilásceteket hívják bálnának, tágabb értelemben azonban a delfinek kivételével a fogasceteket is bálnáknak nevezik nagy méretük alapján. Vannak még a Bálnamercik, könnyű belátni, hogy ezek is a rendszertanba illeszthetőek, még akkor is, ha tulajdonosaikhoz hasonlóan nekik is fejletlenek az ivarszerveik).
A bálnák hatalmas területeket járnak be a világtengerekben, nem árt tehát, ha értesíteni tudják egymást és a háztömbnél apróbb méretű szerzeteket az útvonalaikról. Nem árt tehát a kifinomultság. A hangok útján történő kommunikációhoz – ugye – kell egy halló- és egy hangkeltő szerv, de utóbbiból a bálnák elég rosszul állnak. Nincsenek ugyanis hangszalagjaik. Mindehhez mérten az énekük meglepően változatos (hangot neki , esetleg ennek).
Karóra és fénynyaláb
A cetek kommunikációjának megértéséhez nem szabad figyelmen kívül hagyni a környezetet, amelyben élnek: Nemo kapitányon kívül majd' mindenki tudja, hogy a tengerek mélyén nem a látás az érzékelés elsődleges formája, hiszen a fény csak kevéssel a vízfelszín alá jut el.
(Forrás: MTI/EPA/Dave Hunt)
Ahogy a víz alá merülünk, szép fokozatosan eltűnnek a színek a hullámhosszoknak megfelelően: előbb a vörös, úgy 10 méter mélyen, azután a sárga, a zöld, végül pedig a kék fény (Polgároknak: http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/Kekfeny.aspx Polgárőröknek: http://videa.hu/videok/vicces/markos-nadas-kekfeny.-humor-hulyules-kabare-EMBHrgeFOb3x7wnE ). Kétszáz méter mélységig már csak alig néhány – búvár nélküli vízálló karóra és – fénynyaláb jut el, nem véletlen, hogy a bálnáknak (ceteknek) olyan kicsi a szeme, amilyen, valamint, hogy inkább a hangok útján tájékozódnak. A nagy mélységeken kívül sekélyebb körülmények között is élnek ilyen emlősök, ott, ahol zavaros a víz, például a tölcsértorkolatoknál, vagy a planktonokban gazdag óceáni vizekben. A folyami delfinek látása például már csak arra jó, hogy elkülönítse egymástól a világos és sötét foltokat, amit úgy tíz sör-Unicum elfogyasztása után bárki megtapasztalhat.
(Forrás: MTI/Mikó László)
A tihanyi ekhóhoz
Az echolokáció (vagyis a tájékozódás visszavert hangok segítségével) nem csak a denevérek trükkje. Ezzel a kommunikációs módozattal, pontosabban az erre szakosodott, az orrjáratukban lévő echolokációs szervvel a cetek közép- vagy magas frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, majd észlelik a távolból visszaverődő hangokat, amelyek alapján meghatározzák az objektum (hajó, halraj, krillek, part, búvár, nyest, stb.) helyzetét, méretét, mozgását, és a többi. Jelen állás – pontosabban a Whale and Dolphin Conservation Society 169 oldalas tanulmánya – szerint erre a fortélyra a tengeri emlősök közül a fogas cetek (Odontoceti) alrendje képes. (A szilás- és fogascetekről). A dolog valahogy úgy néz ki, hogy az állatok orrjáratában lévő – phonic lipsnek, monkey lipsnek vagy monkey muzzle-nek (a vizuális típusú olvasók görgessenek az 5. pontig: http://www.spermwhale.org/SpermWhale/spermwhaleorgV1.html) – nevezett szűkület a levegő útjának periodikus elzárásával rövid, kattogó hangimpulzusokat kelt. Ezeket a hanghullámokat a cet homlokcsontja előtt elhelyezkedő, zsírszövetbe ágyazott szerv, a „dinnye” fókuszálja. Az echolokáció pontos és részletes információkkal szolgál a cetek környezetéről és lehetővé teszi számukra, hogy néhány centiméter pontossággal észleljék a tárgyakat-élőlényeket, meglehetősen nagy távolságokból. Az echolokációs hangok magas frekvenciájúak, 50 kilohertz-től (1 Hertz leegyszerűsítve az 1 másodperc alatti rezgésszám) 130 kHz-ig terjednek, míg egyes delfin fajok akár 110-150 kHz-es hangokat is kibocsáthatnak (Az ember hallástartománya: 20 Hz-től 20kHz-ig terjed, de főként csak elméletileg). Mindez életbevágóan fontos a fogasceteknek, ha ugyanis nem tudják kibocsátani, vagy észlelni ezeket a hangokat, akkor „megvakulnak” és rövid úton elpusztulnak.
Misztikus Mysticeti
A sziláscetek (Mysticeti) alacsony frekvenciájú hangokkal és phonic lips helyett larynx-szal (gégefővel) operálnak, ezek a hangok gyengébben szólnak, de nagyobb távolságokra is elhallatszanak. Becslések szerint a közönséges barázdásbálnák (Balaenoptera physalus) 20 Hz-es hívóhangját például több száz kilométerről is észlelni tudják a társaik. (Könnyű nekik, mert az emberekhez képest – akiknek a víz alatt a koponyacsont közvetítése miatt nem megy az „irányhallás” – az ő fülük rezgésmentesen beágyazott, így jól működik minden irányban.) Szakemberek úgy vélik, a szilás cetek az alacsony frekvenciájú hangokat ugyanúgy használják, mint fogas társaik az echolokációt. Jól jön ez a készség a hosszú vándorlások alkalmával, de a jéghegyek észlelésénél is. Sajnálatos módon az emberek által kibocsátott zajok nagy hányada éppen ezekbe az alacsony frekvenciájú hangtartományokba tartozik, ami azt eredményezi, hogy a sziláscetek képtelenek tájékozódni a vándorlás, vagy az egyszerű manőverezés közben, így viszont nagyban csökkennek túlélési esélyeik.
Vízpumpa és immunrendszer
A cetek saját fajon belül és más fajokkal folytatott érintkezéseikben, a párválasztásban, anyaállat-borjú viszonylatban, a csoporton belüli kapcsolatokban, a csapat tagjainak felismeréséhez, a veszélyes dolgok elkerüléséhez, egyszóval az élet csaknem minden mozzanatához használják a hangokat. A fogságban tartott ceteknél olyan, az életüket biztosító berendezések is zavart okozhatnak ebben, mint a vízpumpák, szűrő- és hűtőberendezések zajai, vagy a nyomásváltozások. És akkor nem beszéltünk még szabad társaikról, akik többek közt a tengerek zajszennyezettségétől, a hajók propellerei keltette zörejektől, a hanglokátorok okozta zavaroktól, a robbantások következményeitől szenvednek. Olykor nem látványosan, mert előfordul, hogy „csak” táplálkozási-, emésztőszervi- (például fekélyesedés), szaporodási funkcióik, az immunrendszerük, vagy az élettartamuk látja a kárát. Mindez szakértő körökben nyilvánvaló, mint a konyhakertész számára az, hogy a cékla répája nem a növény termése, de a jóllakott államok nagy részét hidegen hagyja.
Az állatok beszéde régóta foglalkoztatja az emberiséget: van, akit csak a tudásszomj vezérel, mások meggazdagodni akarnak. A fellelhető adatok szerint eddig csak egy szegény juhászlegénynek sikerült mindkettő egyszerre. Cikkünk következő részében felidézünk néhányat a bálnák kommunikációjáról szőtt elméletek közül, addig is itt van egy korábbi anyagunk a delfinekről.