A tudományos élet egyik fontos mérőszáma, hogy a kutató tudományos folyóiratokban megjelent munkáit hányszor idézik más kutatók. Nem meglepő tehát, hogy sokan vizsgálják, mi tesz egy-egy cikket gyakrabban, szélesebb körben idézetté. 

A nagyon hosszú címek nem tartják kívül a barbárokat
(Forrás: Wikimedia Commons / Public Domain)

A tudományos munkák címadását ebből a szempontból többen is vizsgálták már – azonban mindeddig nem találtak komolyabb összefüggést a munka címének hossza és az iromány sikere (értsd: idézettsége) között. Sőt, egyes kutatók korábban úgy találták, talán az sem kizárt, hogy a hosszabb tanulmánycímeket gyakrabban idézik.

Egy, a Warwick Business School kutatói által frissen publikált kutatás azonban most pontot tett a címkérdés végére: minden eddiginél több tudományos munkát vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy kár a gőzért és a barokkos túlzásokért. A 140 ezer vizsgált tanulmány idézettségét áttekintve arra jutottak a kutatók, hogy mégis a rövid címek a favoritok.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szinte jelentéktelenül rövid címmel illetett tanulmány, a Rövid tanulmánycímek előnyei szerint ugyanis a 20 ezer leginkább idézett tanulmány vizsgálata során egyértelműen kiderült, hogy a rövid címeket többen idézik. Biztos, ami biztos: a folyóiratok ranglistáját is vizsgálták (hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy melyik tudományos lapban idézik az embert), bár így kicsit bonyolultabb lett a helyzet – már csak azért is, mert az ezekben megjelenő tanulmányokat nyilván sokkal többen idézik, mint a kevésbé tekintélyes lapokban megjelenteket. Az így módosított vizsgálatokból annyi derül csak ki egyértelműen, hogy a 2007 és 2010 között megjelent rövidebb címekre érvényes, hogy kimutatható összefüggés a magas idézettségszámmal.

Mindenesetre a kutatók szerint az eredmények jól mutatták, hogy a rövidebb címet adó cikkeknek több esélyük van magasabb idézettséget elérni. Szóval, tessék rövid címeket adni, és kész.

Többek szerint az alábbi tudományos közlemény viseli a leghosszabb angol nyelvű címet – fordításokat és magyar nyelvű versenytársakat kommentekben várjuk: 

The nucleotide sequence of a 3.2 kb segment of mitochondrial maxicircle DNA from Crithidia fasciculata containing the gene for cytochrome oxidase subunit III, the N-terminal part of the apocytochrome b gene and a possible frameshift gene; further evidence for the use of unusual initiator triplets in trypanosome mitochondria