-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A Somogy megyei Bodrog-Alsóbűn honfoglalás utáni vaskohók föltárása közben találtak egy írásjeleket tartalmazó apró cserépdarabot. A négy jel mindegyike megfeleltethető a székely írás egy-egy jelének. Valóban a székely írás emléke a cseréptöredék? Mi van ráírva? Egyáltalán: ismerjük a teljes feliratot?
Jelent már meg a nyesten írás azzal a címmel, hogy „a székely legkorábbi emlékei” – miért ajánlunk akkor most egy másik írást ugyanebben a tárgyban? A homokmégyi felirat kapcsán elmondott módszertani megfontolások miatt: mert van a homoródkarácsonyfalvi és a vargyasi feliratnál korábbi tárgyi emlék, amelyen a székely írás jelei ismerhetők föl – vagy legalábbis olyan jelek, amelyek a székely írás jelei is lehetnek –, egy vaskohó fúvókadarabján maradtak fenn. Ezt a korai emléket egyelőre mégis érdemes elválasztani a székelyföldi feliratoktól: azokat minden bizonnyal székelyek készítették, és magyar a szövegük, a fúvókadarabról egyelőre nem tudunk ilyen biztonsággal nyilatkozni. Ha szerencsénk van, előbb-utóbb megszűnik ez a bizonytalanság – amíg nem, addig érdemes óvatosan nyilatkozni e lelet ügyében.
Firkáló őskohász
A Somogyfajsztól néhány kilométerre fekvő Bodrog-Alsóbűn Gömöri János és Magyar Kálmán régi vaskohókat tártak föl – hasonlókat találtak Somogyfajszon is. Ezek a vaskohók sok hasonlóságot mutatnak a megelőző időszak avar olvasztóival, de a somogyfajszit és az alsóbűit is a honfoglalást követően építették, a 10., vagy a 11. században.
A somogyfajszi és alsóbűi kohók úgy készültek, hogy egy nagyobb, földbe ásott munkagödör oldalába olvasztókemenceként szolgáló üregeket vájtak. Ezeket aztán befalazták, az üreg falába pedig agyagból égetett fúvókát – egy rövid cső, az egyik oldalán kiszélesedő tölcsérben végződik – illesztettek, ehhez csatlakoztatták kívülről a fújtatót, amelynek segítségével a levegőt pumpálták a tűztérbe. Ahogy a kemencék elhasználódtak, fokozatosan bővítették a munkagödröt, a régit pedig az olvasztás melléktermékeivel temették be. A fúvókák igen nagy számban fordulnak elő ezeknek a régi vaskohóknak a törmelékanyagában, ebből a régészek arra következtetnek, hogy a kohókat minden vasolvasztás után föl kellett újítani. A kohókban egyébként 30-40 százalékos fémtartalmú gyepvasat dolgoztak föl, ez mocsarakban, állóvízben keletkező, agyaggal kevert barnavasérc.
(Forrás: mek.oszk.hu / Gömöri János, A 9-10. századi vaskohászat. In: A honfoglalásról sok szemmel I.)
Az 1999. március 24-én előkerült leletek tisztogatása közben vették észre, hogy az egyik fúvókatöredéken írásjelek (és egyéb karcolások) vannak. A jeleket a fúvóka kiszélesedő részének peremébe vájták, még az agyag kiégetése előtt. Négy írásjel ismerhető föl, elhelyezkedésükből nem állapítható meg egészen biztosan, hogy a teljes felirat ránk maradt-e, vagy csak egy töredék: az első betű előtt biztosan nem volt jel, de a fúvóka törésvonala nem zárja ki, hogy a jelsor folytatódott – mások szerint az utolsó betű elérte a peremet, tehát teljes szöveggel van dolgunk. A fúvóka mindössze 5,5-7 cm nagyságú, így a betűk aprók, egy centiméter körüliek, de vonalaik többsége jól kivehető, mindössze az első betű középső része mosódott el. Mind a négy betűt jól ismerjük a székely írás emlékeiből – a bodrog-alsóbűi fúvóka tehát a legkorábbi olyan emlék, amelynek egyértelműen köze van a ma ismert székely ábécéhez. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessük: a székely írás legkorábbi emlékéről van szó – mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy a betűk hangértéke is megegyezik a megfelelő székely jelek hangértékével.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
„Fújjuk, fújjuk!” – vagy mégsem? Forró talaj, tüzes vita
Négybetűs felirat megfejtése akkor sem mindig egyértelmű, ha az összes betű hangértékét ismerjük – különösen, ha magánhangzókat is többféleképp olvashatunk a leírt jelek közé. A rövidke fúvókafeliratnak több megfejtése született, ezek egy része komolytalan. A vaskohót föltáró Gömöri János első javaslata szerint a fúvókára azt írták, hogy „Anyának”, később ő maga sem látta igazolhatónak ezt a próbálkozást, és inkább Vékony Gábor megfejtését fogadta el.
Vékony a székely ábécé jeleinek hangértékében olvassa a feliratot, így a következő jelsort kapjuk: fonak. Vagyis a négy betű egyike, a harmadik valójában ligatúra – két betű összevonása –, így összesen öt hangot tudunk biztosan azonosítani a feliratban. Vékony szerint azonban az o betű ebben az időben még az [ú] hangot jelölte, s a később ismert, a v jellel szoros rokonságban álló u betű később alakult ki. Az értelmezésre Vékony különböző írásaiban több megoldást is javasolt, végül a fúnák olvasat mellett döntött. A szöveg értelme pedig ’fúnék’ – ez egyfajta „serkentő varázsige”, s a munka elősegítésére szolgált: valójában csak alakilag feltételes mód, funkciója szerint óhajtó mód. (Ma a felszólító móddal fejeznénk ezt ki: olyasmi, mint Erdélyben a „menjek már”, vagy a „dolgozzunk”.) Mivel a vasat régi szóhasználat szerint fújták, a felirat jelentése olyasmi lehet, hogy ’olvasszuk!’.
Vékony nem állt meg a jelek megfejtésénél, további következtetéseket vont le a rövidke szövegből. Arra építve, hogy a na ligatúra ilyen jelzése a Bolognai Rovásnaptárból ismeretes, igazolva látta, hogy a naptár előzménye már a 10. században meglehetett. Szerinte a fúvóka megerősíti saját föltételezését, hogy a székely írás a Kárpát-medence nyugati részén alakult ki a 9. században, 864 és 873 között. Mindezt kiegészítette még azzal, hogy a lelőhelyen talált cserepek és kerámiák díszítése, illetve a vasolvasztás módja a korábbi helyi anyagi kultúra folytatása, azaz a vaskohók a korábbi lakosok emlékei – s mivel a fúvóka felirata magyarul van, nyilvánvaló, hogy a korábbi lakosok nyelve is a magyar volt, tehát magyarul nem a 9. század végétől, a honfoglalástól beszéltek a Kárpát-medencében, hanem már előtte is. Ezzel Vékony vissza is tér az általa máshol is védelmezett kettős honfoglalás elméletéhez.
Vékony Gábor megfejtési kísérletét Fodor István régész bírálta élesen. Fodor szerint „teljességgel valószínűtlen”, hogy a fúvóka és felirata a 10. századból származik – más régészek szerint viszont egyáltalán nem az, bár vannak, akik szerint inkább 11. századi. (Ez egyébként az olvasat szempontjából lényegében mindegy.) Fodor szerint Vékony szövegéből az olvasható ki, hogy szerinte a felirat készítője „jártas volt a glagolita, görög, avar és cirill írásban” – Vékony azonban ezt sehol nem mondta (írásait ismerve tudhatjuk, hogy nem is mondhatott ilyet). Vékony Gábor azt állította, hogy a székely írás az avar írásból alakult ki, és kölcsönzött betűt a cirill ábécéből. Itt történetesen az f jelről beszélt, és megjegyezte, hogy az a cirill mintájául szolgáló görögben a [θ] ([th]) jele volt. Azt, hogy a székely és az avar írás(ok?) között mi volt a kapcsolat, egyelőre pontosan nem tudjuk, egyáltalán nem biztos, hogy közvetlen leszármazásról beszélhetünk. Azt azonban nem csak Vékony gondolja, amit az f jeléről ír, többen ugyanígy vélik.
Fodor azt is fölrója Vékonynak, hogy módszertanilag helytelen a bűi felirat egyik betűjét „a szarvasi avar felirat, a másikat a görög és glagolita, a harmadikat pedig az 1690-es székely rovásemlék betűivel egybevetni”. Csakhogy Vékony nem ezt tette, hiszen valamennyi betűt a székely ábécé megfelelő jelével azonosította. Vékony a fúvókán látható székely jelek eredetéről, kapcsolatairól beszélt: hogy a székely ábécé f jele a cirill írásból származik, az n jelét megtaláljuk a szarvasi és a nagyszentmiklósi avar feliratokon (ez is így van), valamint hogy a na ligatúrát ismerjük a Bolognai Rovásemlékből. Ez szintén igaz. Tegyük azt is hozzá: jóllehet a bolognai naptár fennmaradt kézirata valóban 1690-ből való, mint Fodor megjegyzi, a lemásolt anyag viszont jóval (legkevesebb kétszáz évvel) korábbi, és semmi okunk föltételezni, hogy a ligatúrát csak a másolatot készítő Marsigli gróf kreálta volna, aki a székely írást egyébként nem ismerte. (A Bolognai Rovásemlék részletes ismertetésére hamarosan visszatérünk majd.)
Lassan járjunk, tovább érünk
Abban viszont igaza van Fodor Istvánnak, hogy a fúvóka nem igazolja, hogy a székelyek – vagy más magyarok – a honfoglalást megelőzően már régebben megtelepedtek a Kárpát-medencében. Vékony érvelésének a végső következtetései a tőle más alkalommal is látott hipotézishalmozással születtek. Nézzük még egyszer ezt a láncot: a lelőhelyen talált tárgyak folytonosságot mutatnak a korábbi helyi kultúrával, azaz a vaskohók a korábbi lakosok emlékei – ez már önmagában sem igazolható, hiszen a helyiek ugyan továbbra is ott maradtak egy másik etnikum betelepedése után, de az újonnan érkezettek át is vehetnek eljárási módokat és technikát. A 10. vagy 11. századi vaskohók értelemszerűen a 10. (vagy 11.) századi emberek emlékei – akik között lehettek korábban ott élők, csak újonnan érkezettek, és a két népesség keveredhetett is. Vékony szerint abból, hogy a fúvóka szövege magyar, az következik, hogy a korábbi lakosok nyelve is magyar volt. Ez azonban legfeljebb akkor volna igaz, ha az előző állítás védhető lenne, de még akkor is elég erős fenntartásokkal, merthogy a nyelvcsere igen jól ismert jelenség. Ha a kohókat az egykori avarok 10. századi utódai építették volna, abból sem következne, hogy ezek az utódok nem cserélhettek nyelvet a honfoglalás után. Sőt: egészen pontosan tudjuk, hogy előbb-utóbb valamennyi, a magyarokat megelőzően itt élt népesség nyelvet cserélt.
(Forrás: Picasa / TTSE közös képtár)
Mi az tehát, amit biztosan tudunk a jelenlegi adatok alapján az alsóbűi fúvóka feliratáról? A régészek szerint 10. vagy 11. századi. Világosan olvasható rajta négy jel, mindegyik azonosítható a székely írás valamelyik betűjével. Vékony olvasata, ami az egyes betűk hangértékének megadását illeti, alapvetően helyes – de az na ligatúraként értelmezett jelről érdemes azért elmondani, hogy az egy egyszerű a betű is lehet, mert a fúvóka görbülete is okozhatja a megszokott a-tól való eltérést, azaz hogy a betű függőleges szára némiképpen ívelt. Egyelőre nincs más adatunk arra sem, hogy az o jel az u hang jelölésére is szolgált, de éppenséggel nem elképzelhetetlen, hiszen több írásrendszerben is találkozunk ezzel a gyakorlattal, többek között a keleti türk írásban is. Nem lehetünk biztosak benne, hogy a jelsor nem folytatódott, azaz hogy a fennmaradt szöveg nem töredék.
Nagyon bizonytalan, hogy elfogadható-e Vékony értelmezése és a felirat funkciójának azonosítása (azaz hogy mágikus munkasegítő szöveg): ezt a hipotézist nem lehet minden kétséget kizáróan igazolni, de teljesen elvetni sem. Minthogy nagyon kevés jelet látunk a fúvókán, és nem tudhatjuk, hogy ez teljes szöveg-e vagy töredék, sőt még a betűk hangértékének meghatározása sem teljesen egyértelmű, jobb ilyenkor megállni, és elfogadni, hogy nincs még elég adatunk a továbblépéshez.
Úgy tűnik, abban igaza van Vékony Gábornak, hogy voltak olyan korai székely szállásterületek, amelyek nem estek messze a lelőhelytől. Igaz, a Dél-Dunántúlon inkább Baranya területére szokás székely szállásokat lokalizálni – de Somogyban (és Tolnában) szintén vannak nyomai szórványos székely telepeknek, ilyen lehetett például Segesd – Somogyfajsztól légvonalban úgy 30 kilométerre. A fúvóka felirata persze nem jelenti azt, hogy Somogyfajszon székely telep volt – de ha nem tekintjük lehetetlennek azt a föltevést, hogy a homokmégyi honfoglaló sírban esetleg kabar származású harcos török nyelvű feliratára bukkantunk, akkor azt sem zárhatjuk ki, hogy Alsóbű vidékére akár Segesd környékéről, akár Baranyából, Tolnából, de akár a távolabbi Szerémségből vagy a nyugati őrhelyekről odavetődött egy olyan székely „lövő”, aki ismerte a székely írás korai változatát. Az alsóbűi fúvóka feliratának megnyugtató megfejtésére még várnunk kell, de hogy köze van a székely íráshoz, azt csaknem biztosra vehetjük.
Irodalom
Fodor István: Vélemény a bodrog-bűi rovásírásleletről. História. 21/8. 1999.
Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. 2004