nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fura állatok?
A restnök, a szaladár és a tevepárduc

Restnök, szaladár, ugrány és ahány állat csak az állatkertben van: a nyelvújítás korában mindnek új nevet akartak adni. A cikk „a boncolt humorványok közül fejti ki a piros világosságot”, vagyis a nyelvújítás korának vicces teremtményeit gyűjti csokorba.

Simon Eszter | 2010. december 1.
|  

A nyelvújításról mindenkinek Kazinczy és a 19. század eleje jut eszébe, de már hamarabb, a 17-18. században is született egy halom új szavunk, melyeket írók, költők hoztak létre, és amelyeknek egy része azóta is él. A magyar nyelv ügyére igazán a felvilágosodás eszméinek a terjedése irányította rá a figyelmet a 18. század végén. A szellemi és egyáltalán a művelt polgári lét alapja, hogy az emberek anyanyelvükön is tudjanak társalogni egymással a közélet ügyeiről, hogy anyanyelvükön tudjanak napi híreket, folyóiratokat, tudományos műveket olvasni. Ez még mind nem volt elérhető és kivitelezhető a 18. század végén, amikor a latin mellett II. József a németet is hivatalos nyelvvé tette (ezt utóbb egyébként visszavonta). 1792-ben vezették csak be a magyar nyelvet mint kötelező tantárgyat a közép- és felsőoktatásban, de az egyetemi képzés nagy része latinul és németül zajlott. A magyar országgyűlés hivatalos nyelve csak 1844-től a magyar, ugyanis egyszerűen hiányzott a magyarból az a szókészlet, amivel közügyekről formális keretek között beszélni lehet.

A Mondolat címlapja
A Mondolat címlapja

A magyar felvilágosodást és az újmagyar kor kezdetét is Bessenyei György Ágis tragédiája című műve megjelenésének dátumához (1772) kötik, de Bessenyei legalább még egy dologról híres: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – írta 1778-ban a Magyarság című cikkében. Ekkoriban jelent meg Herder írása is, amelyben arról huhogott, hogy a magyar nyelv száz éven belül el fog tűnni a süllyesztőben. Mindezek hatására egyre erősödött a nyelvújítás igénye, ekkor indult meg a magyar nyelvű hírlap- és folyóirat-irodalom, írók, költők, tudósok sora csatlakozott a mozgalomhoz, a frissen alakult Akadémián nagy nyelvészeti vitákat folytattak.

Odamondolat

Ahogy az a magyaroknál már csak lenni szokott: anyanyelvünk kérdésében is rövid időn belül két táborra szakadtak a kor tudósai. Az iskolában úgy tanították, hogy az ortológusok a csúnya rossz maradi vaskalapos bácsik, a neológusok pedig a trendi és jófej újítók. A valóság azért persze nem ennyire egyszerű. A Mondolatot, ami az ortológusok kiáltványának nevezhető, eredetileg Kazinczy egy barátja fogalmazta, és a túlzó nyelvújítást állítja pellengérre. A két tábor résztvevői az alapokban nagyjából egyetértettek: a magyar nyelvnek szüksége van új szavakra, újításokra, de az elfogadhatóság határát máshol húzták volna meg.

Felelet a mondolatra
Felelet a mondolatra

Az új szavak kezdetben csak a magas irodalom művelőinek berkeiben terjedtek, de hamarosan az úri középosztály és a polgárság társalgási nyelvében is meghonosodtak. A nyelvújítók ténykedésének hatására olyan mértékben bővült a magyar nyelv szókészlete, és annyi kifejezés terjedt el, hogy ezek nélkül – kis túlzással – ma meg sem tudnánk szólalni. Rengeteg új szóval gyarapították a nyelvünket a művészetek, a politika, a kereskedelem, az ipar, a tudományok és a mindennapi élet sok területén.

Szócsinálmányok

A nyelvújítás módszerei közül a szóalkotás bizonyult a leglátványosabbnak. Szótárnyi új szót alkottak; ezek egy része azóta is megvan, vagy elavult, de sok olyan is van, ami egyáltalán nem terjedt el. Hogy mi terjedt el, és miért, annak több oka is lehet. A legtöbbet a szükség tartotta életben: ha arra a dologra vagy fogalomra azelőtt nem volt elfogadható magyar szó, az nagy eséllyel megmaradt. Ha túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek vagy nagyon „megcsináltnak” tűnt, az nem került be a köztudatba. Persze szubjektív tényezők is szerepet játszottak: Kazinczy például a pillangót ízléstelennek találta, helyette a lepe szót ajánlotta – nem jött be. Egy-egy fogalomra több egymással versengő megnevezés is született, de végül csak egy maradhat, ugye. Íme néhány példa:

Meg-lepe-tés!!!
Meg-lepe-tés!!!
(Forrás: Wikimedia commons)

Bankár: bankúr, pénzcsűrnök, pénzkereskedő.

Lényeg: mivolt, létalap, léteg, léteny, létedelem.

Téglalap: hosszas négyszegelet, lapegyközény, egyközű négyszög, közarány.

Rögtönző: improvizátor, hevenyező, rögtön verselő, gyors költész, rögtönész.

Tegez (ige): téget, tégez, teget, teeget, teegez, teez, téz.

A megmaradt szavak között olyan is akad, amelyiknek az eredeti jelentése más volt, mint manapság, például a pályázatnak eredetileg 'pályafutás' értelme is volt, a merénylő eredetileg 'vállalkozó'-t jelentett, a busásan 'durván', az előzmény pedig 'tárgy' jelentéssel bírt.

Módok és szerek

A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés volt. A nyelvújítók a nyelvben eleve meglevő szavakra tettek rá produktív vagy már akkor sem élő képzőket, sőt újakat is létrehoztak. A -kedik, -kodik visszahatónak a -g gyakorító képzővel való felcserélése, és ezáltal az ige lerövidítése ebben a korban vált rendszeressé: szoronkodik = szorong, kételkedik = kételg. Az egyik leggyakoribb névszóképző az igéből névszót alkotó -mány, -mény (állítmány, csalomány 'rászedés'), valamint a -vány, -vény (növény, ragyogvány 'fény'). Fogarasi János, több korabeli szótár kiadója szigorúan elkülöníti ezt a két képzőt: a -vány cselekvő jelentésű (maradvány, ami marad, törvény, ami megtöri a természeti szabadságot), a -mány pedig szenvedő (adomány, amit adnak, vetemény, amit vetnek). Ennek értelmében tehát az ásvány helyett ásmányt, az alapítvány helyett alapítmányt, az eredmény helyett pedig eredvényt kellene használnunk. További népszerű névszóképzők voltak még: -adalom, -edelem (társadalom, mindeményedelem 'egyetem'); -nok, -nök (elnök, restnök 'lajhár'); -ár, -ér (idomár, szaladár 'strucc'); -ony, -öny (öltöny, mozgony 'gép'); -ék (járulék, unadék 'unalom'); -ány, -ény (erény, ugrány 'kenguru'); -lat, -let (értekezlet, útnaklat 'küldetés'); -ász, -ész (nyelvész, hasonszenvész 'homeopata'); -any, -eny (alany, éleny 'oxigén'); -ály, -ély (szabály, csepegély 'cseppkő'); -ékeny, -ékony (kártékony, esékeny 'esendő'), -tyú, -tyű (billentyű, makktyú 'fityma').

Az új képzők úgy keletkeztek, hogy egyes szavak végéről leválasztották a képzőnek vélt tagokat, amelyeket más szavakra ragasztva képzőként alkalmaztak. Ilyen például a -da, -de (cukrászda, üdvlelde 'mennyország') és az -nc (kéjenc, költönc 'költő').

Kazinczy Ferenc. Ma már nem elsősorban kéjencként tartjuk számon.
Kazinczy Ferenc. Ma már nem elsősorban kéjencként tartjuk számon.
(Forrás: Wikimedia commons)

A képzéssel éppen ellentétes jelenség a szóelvonás, amelynek során a szó végén található képzőt vagy annak vélt tagot leválasztották, és a maradékot új tőnek tekintették, amely további képzés vagy összetétel bemeneteként szolgálhatott. Ilyen például a gyú-, amely a gyújt igének a lerövidítésével jött létre, és több olyan összetétel előtagja, amelyek már eltűntek a magyarból: gyúpont, gyúszer, gyúlámpa, gyúpor. De egy rendkívül gyakori mai szavunk előtagja is: gyúfa --> gyufa.

Egy másik termékeny szóalkotási mód a szóösszetétel volt. A magyarra ma is jellemző alárendelő összetételek mellett megszaporodtak az addig ritka alkotásmódú összetett szavak, például amikor puszta igetőhöz járul egy főnév (láthatár, vélvetély 'elgondolás'). Az akkor furcsának tűnő szavak közül sok elterjedt, és ma már egyáltalán nem érezzük se furcsának, se összetett szónak őket: csőr (cső+orr), delej (dél+éj), higany (híg+anyag). De persze keletkezett egy csomó olyan szó is, amelyek nem állták ki az idő próbáját: tevepárduc (zsiráf), dalabáj zenér (fülemüle), szarvorrú (orrszarvú), popont (kettőspont), emember (művelt ember), kirányú (centrifugális), énnenség (egoizmus).

Források

Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára 1-2. Hornyánszky, Budapest, 1902-1908
Kiefer Ferenc (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 2003.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
87 szigetva 2020. május 28. 22:27

@durek: A Fejes?

86 durek 2020. május 28. 21:39

@szigetva: És nincs véletlenül egy etimológus ismerősöd, aki esetleg megválaszolná? :) Nekem sajnos egy sincs.

85 szigetva 2020. május 28. 21:30

@mederi: Az a baj, hogy vagy mondoga nem érti, miről beszélünk, vagy én azt, hogy mondoga mit akar mondani.

Természetesen lehet elfogatható mondatokat kreálni mindegyik főnévi csoporttal. Viszont még se te, se ő nem tudott egy olyan, egy mai beszélő szájából elfogadhatónak hangzó mondattal szolgálni, amelyikben az egyes számú "a német", "az athéni", "a spártai" egy csoport németre, athénire vagy spártaira vonatkozna.

84 mederi 2020. május 28. 20:58

@szigetva: 81

Amiket írtam, abból kiderül, hogy véleményem szerint a határozatlan mondatok "helyessége" (egyértelműsége) szituáció függő.

@Mondoga: 55 nagyon jól összefoglalta, amivel teljesen egyet értek én is.

83 szigetva 2020. május 28. 17:18

@durek: Nekem hiába mondod, nem vagyok etimológus.

82 durek 2020. május 28. 16:03

@szigetva: Örömmel olvasnék egy szakszerű magyarázatot arról, hogy pl. a "kutya" esetén a magyar, szláv, szanszkrit (proto-indo-iráni) szófejtések miként jutottak arra az eredményre, hogy ez a szó hangutánzó/hangfestő eredetű.

Mi az a kutyára vagy annak viselkedésére jellemző hang, amit utánoz a "ku-" vagy "kut-" vagy "kucs-" szókezdő hangsor?

Megjegyzem, az "ugat" szó is hangutánzó (a "vau"-ról nem is beszélve), mégis elég eltérő hangzású kifejezéseket alkottak a különböző nyelvek.

81 szigetva 2020. május 28. 13:29

@mederi: A "helyes" itt nem releváns kategória. A kérdés az, hogy egy mai nyelvhasználó mondaná-e így. Nem. A vita onnan indult, hogy ezt tagadtad.

80 mederi 2020. május 28. 11:33

@aphelion: 79

Az idézett mondat helyes, csak nagyon (sport) riport szerű.. (Minden szituációt bele préselt egy mondatba ami egyértelműsíti.)

Zrínyiék "megénekelték", szintén riport szerűen a korabeli eseményeket.. Nem volt szükség a helyzet leírására, azt mindenki jól ismerte..

Amúgy teljesen igazad van a precízebb fogalmazást illetően.. :)

79 aphelion 2020. május 27. 19:01

@mederi: Nézzük ezt: "Bár a második világháborúban a szovjet és az amerikai még szövetségben állt a japán ellen, utána hidegháború alakult ki a szovjet és az amerikai között, és itt a japán már az amerikaival állt egy oldalon."

Nyilván úgy lenne a legprecízebb, hogy "a Szovjetunió", "az Egyesült Államok" stb, de az is bevett megoldás, hogy "a szovjetek" (vagy akár "az oroszok"), "az amerikaiak" stb. Azt viszont nem szokás mondani, hogy "a szovjet" vagy "az amerikai" olyan értelemben mint ahogy Zrínyi idején mondták, hogy "a török" meg "a német".

78 mederi 2020. május 27. 17:24

@szigetva: 77

A mai nyelvben sem lehet a szituációtól elvonatkoztatni.

- Egyrészt a mondat "igaz/ hamis" tartalmát mindig ellenőrizni kell "rákérdezések" segítségével. Arra kell törekedni szerintem ma is, hogy minél egyértelműbb, az adott szituációnak megfelelő mondatot alkossunk..

Mint említettem, "Marathónnál nem választottak ki egyik oldalról sem egy-egy megvívó "hőst", hogy képviseljék a két ellenséges csapat harcosait..", tehát a példa mondat helytelen volt.

- Másrészt, a melléknév mint alany, akkor jöhet szóba, ha a szituációból kiderül, hogy pontosan kiről, vagy kikről volt/ van szó, akiket vagy akit egy tulajdonságával elég jelezni, és alanyként mondatba tenni..

Erről már korábban írtam..

-Pl.azt mondom: "A piros nyert."

Egyértelmű, hogy kártyáról vagy, valamilyen hasonló játékról van szó, nyilván előző mondatokból, vagy adott helyzetből, mindenki számára egyértelmű volt a szituáció. PL. ekkor lehet egyes szám, de előzmények nélküli helyzetben kétséges, ezért a válaszom a "görög"-re most is "nem"..

77 szigetva 2020. május 27. 16:30

@mederi: Tehát akkor végre belátod, hogy "a görög" a mai nyelvben nemigen jelenthet 'a görögök'-et?

76 mederi 2020. május 27. 14:39

@aphelion:

A példa mondat amit hoztál, félre vezető.

Helyesen:

"Marathónnál a görögök legyőzték a perzsákat."

Azért, mert mint már írtam, "..tényleg előfordult, hogy hadvezérek, vagy a legerősebb harcosok álltak ki egymás ellen, ami akár el is dönthette egy csata kimenetelét.."

Marathónnál nem választottak ki egyik oldalról sem egy-egy megvívó "hőst", hogy képviseljék a két ellenséges csapat harcosait..

75 aphelion 2020. május 27. 11:57

@mederi: És akkor mondjuk ehhez? "Marathónnál a görög legyőzte a perzsát."

74 Cypriánus 2020. május 27. 11:57

@mederi:

A szanszkrit nem eredeti indiai nyelv. Erre ékes bizonyíték az iráni és nurisztáni nyelvek mellett a hurri vezetőréteg árja, de dravida szubsztrátumtól mentes nyelve. Valamint a védikus civilizáció világos párhuzama a Dél- Urál környékén 3900 éve volt Szintasta Civilizációval.

Az hogy a jelenlegi hindu vallási- politikai ideológia tolja a tisztán nativista sódert, ez nem válik tudományos ténnyé. Akkor sem ha Marácz László beszáll a visszataszító gyilkos hindu ideológia itteni társutasának. Miközben keresztény falvak égnek Orisszában.

Az más kérdés, hogy az indiai civilizáció gyökerei iszonyat régiek. Ez tény. De nem indoárja nyelvűek voltak. Sőt a dravida előtt is volt valami (Munda? Kihalt nyelvcsaládok? Ki tudja)

73 mederi 2020. május 27. 11:19

@mederi: kiegészítés a Wikipédiából:

A Védák..

.."Keletkezésének időpontja vitatott, a hagyomány az őskor kezdetére teszi (i.e. 30 000), néhány kutató[3] szerint i. e. 3. évezredi. A mai kutatók többsége szerint i. e. 2. évezredi keletkezésű; i. e. 1500 és i. e. 1200 között,[4][5][6] míg mások szerint az i. e. 1. évezred elején keletkezett."

Szerintem a hindu ősi táncok, ahol mimikával, mozdulatokkal mítoszaikat mutatják be (beszéd és ének nélkül!!), és a tény, hogy sokáig nem is írták le ezeket a mítoszokat, csak szájhagyomány útján és táncaikkal őrizték meg, utal arra, hogy a történetek, amik később védikus írásokban megjelennek, lehetnek akár 30 ezer évesek. Beszélt, addig le nem írt nyelven (szanszkrit) íródott le először vitatott ie.-i időpontban..

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X