A tudósok már régóta próbálják megállapítani, hogy mikor alakult ki a jobbkezesség, a kormeghatározáshoz őskori szerszámokat, prehistorikus műalkotásokat, emberi csontokat vizsgáltak, ám e módszerek segítségével eddig nem sikerült eldönteni a kérdést – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.

Az amerikai, horvát, olasz és spanyol tudósokból álló kutatócsoport David Frayerrel, a Kansasi Egyetem antropológusprofesszorával az élen fosszílizálódott metszőfogakon lévő kopásokat, sérüléseket vizsgált, amelyek a jobb vagy a bal kézben fogott, falatozás közben használt kőpengéktől származnak.

„Ezek a sérülések, kopások akkor keletkeztek, amikor az egyén a kőeszközzel a fogai közé vett húsból vágott le egy falatnyit. Némely fogon látható sérülések oly mélyek, hogy egyértelműen látszik: az egyén élete során szerezte őket, s nem egyetlen vágási epizódról van szó” – magyarázta David Frayer.

A legrégebbi vizsgált fogak 500 ezer évesek, a neandervölgyi ember ősétől származnak, és az észak-spanyolországi Sima de los Huesos-i lelőhelyről kerültek elő. A többi vizsgált fog későbbi neandervölgyi populációktól, Európa különböző részeiből származik. A sérülések, kopások elhelyezkedése arról tanúskodik, hogy a fogak tulajdonosainak 93,1 százaléka jobbkezes volt.

Mint David Frayer rámutat, ezek az eredmények segítenek megérteni, hogy milyen lehetett az őskori népesség beszédkészsége. A beszédközpont ugyanis agyunk bal féltekéjében van, abban a féltekében, amely a jobb testfelünket idegzi be.

„Az egybeesés azt mutatja, hogy az emberi agy oldalisága 'modern' módon alakult ki minimum félmillió évvel ezelőtt és a rendszer azóta sem változott” – hangsúlyozta David Frayer.