Haifában 34 önkéntes részvételével folytattak le egy vizsgálatot a helyi egyetemen - számol be a dailynews.co.za.

Az alanyokat megkérték, hogy írjanak le egy velük megtörtént valós, illetve egy kitalált történetet. A szokásos kísérletektől eltérően, amikor általában az agyfunkciókat, verejtékezést, bőrpírt, pulzusszámot, testhőmérsékletet, esetleg a pupillák tágulását és szűkülését – vagyis a nyilvánvaló fizikai tüneteket – vizsgálják, és bonyolult műszereket szerelnek a szerencsétlen önkéntesek testére, itt mindössze egy tollat nyomtak a kezükbe.

Igaz: nem akármilyet. Az íróeszköz egy vezeték nélküli, nyomásérzékeny hegyű elektronikus toll volt; a papírlapot pedig, amire a történeteket rótták, érintésérzékeny felületre helyezték, és egy számítógépre olvasták be.

A kapott adatokat megvizsgálták és elemezték. A tanulság a következő: a nem valós történetek közben használt kézírás jelentősen eltért attól, amit a megtörtént események rögzítése során használtak. Bár szabad szemmel nem látszik, a hazudós író jobban megnyomja a tollat, emellett pedig nagyobb betűkkel és hosszabb vonásokkal ír.

A tudósok szerint ennek valószínűleg az az oka, hogy az agy a hazugságot kénytelen kreatívan, ott helyben megalkotni, és ez az intenzív munka, valamint az ezzel járó idegesség egyaránt nyomot hagy az egyik legfinomabb mikromozgáson: a kézíráson.

Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem pszichológus kutatója szerint a kísérlet ígéretes, de jóval nagyobb mintán is meg kell majd vizsgálni. „Közismert, hogy az emberek többet hezitálnak, amikor hazudnak, és ezt a tényt néhány vállalat már alkalmazza annak ellenőrzésekor, hogy egy adott online kérdőívet például mennyi idő alatt töltenek ki” – nyilatkozta Wiseman.

Az eljárást – ha beválik – a várakozások szerint pl. állásinterjúk, bankhitel-igénylések és a biztosítási kérelmek valóságtartamának ellenőrzése során alkalmaznák.

Szép új világ.