Az albánok története és nyelvük kialakulása meglehetősen titokzatos. Sok részletet én sem tudok róla, de Róbert nevű olvasónk alábbi kérdésére viszonylag egyszerű a válasz:

Mi a különbség a geg (északi) és toszk (déli) nyelvjárás között? A magyar wikin csak pár szót lehet látni, amelyek hasonlítanak egymáshoz.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Valóban, a két nyelvjárás nagyjából az albán nyelvterület északi és déli régiójának felel meg (a kelet-nyugati irányba futó Shkumbin folyót szokták nyelvjárási határvonalnak tekinteni). A Koszovóban, Montenegróban stb. beszélt albán nyelvjárások is az északi, gég nyelvjáráshoz állnak közel, míg a Görögországban, Olaszországban, Bulgáriában stb. található albán nyelvi szigetek a déli, toszk változathoz. (Az északi nyelvjárás nevét én még gég-nek tanultam, de látom, hogy ma sokan geg-nek írják.)

Az albán nyelvjárások (kék: geg, zöld és sárga: toszk, narancs: átmeneti)
(Forrás: Wikimedia Commons / Jorgji Gjinari, Balkanian`s word, Azalea_pom)

Mielőtt rátérnék arra, hogy mi a különbség a két nyelvjárás között, néhány szót szólok azért az albán nyelvről, hátha nem minden olvasónk tudja, mi fán terem.

Az albán az indoeurópai nyelvcsalád önálló ágának egyetlen képviselője (a nyelvcsalád némelyik ágához rengeteg nyelv tartozik, például sok indoiráni, germán vagy szláv nyelv van, míg más ágait esetleg csak egy-két nyelv képviseli: ilyenek például a görög, az örmény vagy az albán). Az irodalmi albán nyelv a toszk nyelvváltozatokon alapul, a gég nyelvváltozatokat régebben kicsit lenézték, csak a II. világháború után indult mozgalom a gég fennmaradásáért és egyes szavainak az irodalmi nyelvbe való beemeléséért.

Az 1908-as monastiti konferencia résztvevői. Ők alapozták meg a mai albán irodalmi nyelvet és ábécét
(Forrás: Wikimedia Commons / Kel Marubi)

Az albánok és az albán nyelv történetének szinte minden részlete vitatott. Bár az első nyelvemlék csak a 15. századból való, abban mindenki egyetért, hogy igen régen élnek albánok a Balkán-félszigeten, legalább az időszámítás utáni első századok óta. De vannak olyanok is, akik egyes régi görög forrásokat úgy értelmeznek, hogy már jóval az időszámítás előtt, esetleg már a görög törzsek érkezését megelőzően ott élhettek. Sokan úgy vélik, hogy az albánok az illírek, egy ókori balkáni nép leszármazottai, de ezt sem lehetett még bizonyítani. Annyi bizonyos, és a korai albán jelenlét mellett szól, hogy a szakemberek szerint az albán nyelvben megtalálhatók a nyomai annak, hogy szinte minden valaha a félszigeten beszélt nyelvvel érintkezett.

Sugárút Tiranában. Toszk terület
(Forrás: Wikimedia Commons / Terfili)

A gég és a toszk nyelvjárás szétválása is igen korai folyamat volt, amit az is mutat, hogy azok az albán nyelvi szigetek, amelyek igen régen, a 13–15. században történt nagy elvándorlások révén keletkeztek, őrzik a két nyelvváltozat jellegzetes különbségeit. A szakemberek szerint a gég-toszk különválás a szlávoknak a Balkán-félszigetre érkezését is megelőzte.

Nos, melyek a két nyelvváltozat eltérő jegyei? Sajnos mind a gég, mind a toszk további legalább 4-5 nyelvjárásra oszlik, és nehéz olyan egyetlen sajátosságot mondani, amely minden gég nyelvjárásban közös, de különbözik minden toszk nyelvváltozattól, vagy megfordítva. Sokszor nem olyan feltűnőek az eltérések, de a sok kis eltérés végül eléggé különbözővé teszi a két nagy nyelvjárást. A bevezető nyelvészeti könyvek mindig hangsúlyozzák, hogy meglehetősen önkényes, mikor tekintünk két nyelvváltozatot önálló nyelveknek. Indiában például sok olyan nyelvet tartanak számon, amelyek a szomszédos nyelvektől inkább csak olyan eltéréseket mutatnak, amelyeket mi nyelvjárásinak tekintenénk. Tulajdonképpen a géget és a toszkot is tekinthetnénk két különböző nyelvnek, hiszen körülbelül annyira különböznek egymástól, mint például a cseh és a szlovák.

Shkodrai utca. Gég vidék
(Forrás: Wikimedia Commons / Aktron)

Leggyakrabban néhány hangtani eltérést szoktak említeni (bár sok alaktani és szókészletbeli különbség is van), ezeket mondom el én is. Az egyik feltűnő különbség az, hogy a gég megőrizte a magánhangzók közötti -n- mássalhangzót, amely a toszkban -r-ré változott. Például a 'bor' jelentésű szó gégül venë, míg toszkul verë. Onnan gondoljuk, hogy az -n-es alak a régebbi, hogy ez a szó az ős-indoeurópai *wóihnom (vö. latin vīnum) tőből származik. (Az írásmódról annyit, hogy az ë betű az angolból, franciából, németből ismerhető középső nyelvállású és középen képzett ún. svá (schwa) hang jele.)

A másik feltűnő hangtani különbség az, hogy a gégben léteznek nazális (orrhangú) magánhangzók (olyanok, mint pl. a franciában). Például a 'kilenc' jelentésű szó (az ős-indoeurópai *hnewn tőből) gégül nãdë, míg toszkul nëntë. (Könnyű kitalálni, hogy az orrhangúságot a betűre tett hullámvonal jelöli.)

Az 1872-ben Isztambulban kiadott albán Újszövetség címlapja
(Forrás: Wikimedia Commons)

Talán a legegyszerűbb, ha idemásolom a Mi atyánk kezdetű ima szövegét a két nyelvváltozatban (a forrásom az Omniglot nevű nyelvi lexikon volt). Ezekből nagyjából látható, hogy mennyi különbség van a használt szótövekben, a ragozásban és a beszédhangokban. További segítség az olvasáshoz: a magánhangzók közül a már említett ë-n (svá) kívül még az y kiejtése szokatlan, ezt [ü]-nek olvassuk. A különlegesen írt mássalhangzók: az s, sh és th az angol helyesíráshoz hasonlóan sz, s és „pösze sz” ejtésűek; a ç a törökhöz hasonlóan [cs] ejtésű; a dh az angol „pösze z”-nek felel meg; a gj-t [gy]-nek, a nj-t pedig [ny]-nek ejtik. Végül a legkülönösebb mássalhangzójelek ezek: q (ejtése: [ty]); x ([dz]); xh ([dzs]); és zh ([zs]).

Toszk

Ati ynë që je në qiell, u shënjtëroftë emri yt.
Arthtë mbretëria jote; u bëftë dëshira jote,
si në qiell, edhe mbi dhe.
Bukën tonë të përditëshme jepna neve sot;
edhe falna fajet tona,
sikundër edhe ne ua falim fajtorëvet tanë;
edhe mos na shtjerë në ngasje, po shpëtona nga i ligu;
sepse jotja është mbretëria e fuqia e lavdia në jetët të jetëvet.

Gég

Ati ynë që je në qiell, shejtnue kjoftë emni yt.
Ardhtë mbretnia jote; u baftë vullnesa jote,
si në qiell ashtu në dhe.
Bukën tonë të përditshme epna ne sot;
e ndiejna ne fajet e mëkatet tona,
si i ndiejmë na fajtorët tanë;
e mos na len me ra në keq, por largona prej gjith së keq;
sepse joteja âsht rregjinija e fuqia e lafti në jetët të jetëvet.