nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelvrokonsági bokszmeccs
Kiütéssel győzhet a finnugor nyelvrokonság?

A magyar nyelv eredete körüli viták – a könyvkiadásnak és az internetnek is köszönhetően – egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak, és egyre agresszívabbá válnak. Lassan bokszmeccsre emlékeztet az őstörténeti és nyelvrokonsági nézetek konfliktusa: ringbe száll a tudomány és az ezoterikusnak is nevezett elméletek képviselői, követői.

Déva, Németh Nikolett | 2010. június 8.
|  

A magyar nyelv finnugor nyelvrokonságának elméletét már a megszületésekor is érték támadások, és összehasonlító nyelvészet ide vagy oda, ezek a mai napig nem szűntek meg. Sőt. Legyen az akár okleveles kutató, „dilettáns nyelvészkedő” vagy laikus, mindenki úgy érzi, joga van kétségbe vonni (ha nem is tudományos tényekkel megcáfolni) azt, amit nyelvészek közérthető, tudományos és cáfolhatatlan érvekkel kőbe véstek előttük.

Feltehetőleg ők sem magyarul beszéltek...
Feltehetőleg ők sem magyarul beszéltek...
(Forrás: Wikimedia Commons)

Most két olyan könyvet tartunk a kezünkben, amik a nyelvészeti, pontosabban a nyelvrokonság-kutatással kapcsolatos nem tudományos nézetek felszámolását, leleplezését tűzték ki célul: az először 1998-ban napvilágot látott Őstörténetünk kérdései – A nyelvészeti dilettantizmus kritikája című könyv Rédei Károlytól és a néhány hete megjelent, Honti László által szerkesztett A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című tanulmánykötet.

A finnugor-elmélet elleni ágálás a 21. században sem szűnik, sorra újulnak meg a romantikus eredetelméletek a sumer rokonságtól az eszkimóig; apró erecskékként hálózzák be az internetet, s újabb és újabb követőket szereznek. Valószínűleg nem is lenne ez baj, ha az ezoterikus nyelvrokonítás követői – minden médiahírverés és bulvárkodás ellenére – inkább kritikus érdeklődőként viselkednének, s ha az egész nyelvrokonságvita nem fajult volna hangos sárdobálásig egyes tudósok részéről is.

Igazából teljesen mindegy, hogy ki kezdte agresszívabban támadni a másikat, valahol nagyon el lett rontva a dolog.

Rédei Károly

Rédei Károly nyelvész, aki a Nyelvtudományi Társaság elnöke, majd a Tudományos Akadémia külső tagja is volt, 1998-ban írta meg Őstörténetünk kérdései címmel azt a könyvet, aminek bevezetőjében leszögezi programját, vagyis, szándéka a könyv megírásával kettős volt; egyrészt számot adni a finnugrisztika néhány alapkérdéséről, másrészt pedig kritizálni a “tudományalatti dilettáns nyelvészetet.”

Bárki írhat bármit?

Könyvet jóformán bárki megjelentethet, és abba bármit beleírhat. A baj az, hogy hajlamosak vagyunk elhinni a könyvben olvasottakat, csak azért, mert nyomtatott formában van a kezünkben. Így történhetett meg, hogy olyan művek is napvilágot láthattak és népszerűségre tehettek szert, amik a tudományosságot részben vagy teljesen nélkülözik. A bevezetőben Rédei azzal a nyilvánvaló példával él, hogy minden szakma – legyen az akár lakatos, orvos vagy mérnök – műveléséhez szakmai ismeretek kellenek. Miért lenne ez másképp a tudományokkal, esetünkben a nyelvtudománnyal is?

Bárki, aki nyelvrokonság-bizonyításhoz kezd, nem kerülheti meg a tudományos összehasonlító módszereket, és azt a néhány alapigazságot, amit már általános iskolában is tudni (tanítani!) kell(ene). Például azt, hogy „a nyelvek rokonsága nem jelent egyúttal antropológiai, genetikai rokonságot” – szögezi le Rédei könyvében.

Honti László

Honti László nyelvész (szakterülete az uráli nyelvészet), tudományos tanácsadó, tanszékvezető egyetemi tanár (Károlyi Gáspár Református Egyetem); a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának levelező tagja 2004-től, rendes tagja 2010-től.

Hitetlenkedő laikusok

Gyakori kérdés a laikusok szájából, hogy akkor miért nem értjük állítólagos nyelvrokonaink beszédét, vagy legalábbis miért nem fedezhető fel egyértelmű hasonlóság a magyar és a finn, udmurt, osztják stb. nyelvek között? Érdemes elgondolkodni azon, hogy az az állapot, amikor ezek a népek együtt éltek és az ősnyelvet beszélték, feltételezések szerint körülbelül ötezer évvel ezelőtt történt, azóta mindegyik nyelv külön fejlődött tovább, rengeteg hatás érte más nyelvektől (például török-magyar kontaktus), ráadásul a legtöbb nép olyan messzire került finnugor rokonaitól, hogy esélyük sem volt megőrizni egyértelmű hasonlóságaikat. Nézzük meg például a magyar nyelvet! A szakirodalom is gyakran említi, hogy mi, magyarok jártunk nyelvi szempontból a legszerencsétlenebbül itt a Kárpát-medencében, hiszen egyetlen finnugor nép sem él a közelünkben, sőt nyelvileg legközelebbi rokonaink, az obi-ugorok (a hantik és a manysik) is az Ob-folyó környékén, Nyugat-Szibériában laknak.

A nyelvészeti dilettantizmus kritikája

Mi lehet az oka az agresszív támadásoknak és miért nehéz – ha csak nem lehetetlen – olyan írást találni a témában, ami objektíven és higgadtan, az ellenvéleményen lévők jogtalan porba döngölése nélkül vázolja saját elméletét? A válasz a kérdés kényes voltában rejlik: abban, amit már 1770-ben Sajnovics János a magyar és a lapp nyelv rokonságáról szóló könyvének megjelenése okozott; a szégyenérzetben. A 19. századi közvélemény nem fogadta szívesen a „halzsíros atyafiság” elméletét, hiszen úgy tartották, a magyar nép ereje hajdan a kardforgatásban rejlett, és a magyar vitéz, a finn pedig gyáva nép. Sokkal inkább támogatták a Vámbéry Ármin, híres turkológus által is felkarolt magyar-török rokonsági elméletet. Ezzel kezdetét is vette az a hosszas és olykor tudósokhoz méltatlan „csatározás”, amit úgy hívunk, ugor-török háború.

Az ugor-török háború óta a legelterjedtebb ellen-elmélet a magyar-török nyelvrokonságé. Rédei leszögezi, hogy a magyar és a török nyelvet valós kapcsolatok fűzik egymáshoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy közös a (nyelvi) származásuk. A magyarság az ugor egységből való kiválása óta folyamatos érintkezésben volt török népekkel. Ennek következményei a török jövevényszavak. Ha fogalmilag megvizsgáljuk ezeket a szavakat, jól leszűrhető belőlük a hatás, amit  a törökség a honfoglalás előtti magyarságra gyakorolt. Az állattartás, a földművelés, a szállásterület, a mesterségnevek, a társadalmi, erkölcsi, vallási élet, a testrészek nevei mind török hatás eredményei. Honfoglalás előtti török jövevényszavaink száma háromszázra tehető. Hasonlóság még a török nyelvek és a magyar között agglutináló (ragozó) voltuk; nem véletlen, hogy ezen felbuzdulva rengeteg kísérlet született a magyar-török nyelvrokonság bizonyítására.

Miért cáfolható mégis ez az elmélet? Fontos szempont a nyelvek rokonságának megállapításakor az alapszókincs számbavétele, márpedig az uráli (finnugor) és a török nyelvek alapszókincse gyökeresen eltér egymástól. Döntő fontosságú az a tény, hogy a grammatikai elemek, tehát az esetragok, számjelek, mód- és időjelek, birtokos személyjelek és az igeragozás területén „anyagi egyezések nem állapíthatók meg”. Ezzel le is zárhatjuk a magyar-török elmélet vizsgálatát, melynek az a végső következtetése, hogy a földrajzi közelség, együttélés miatt kialakult hasonlóságok és az azonos tipológiai kategóriába tartozás nem jelent nyelvrokonságot.

Komi lányok - ők viszont valóban nyelvrokonaink
Komi lányok - ők viszont valóban nyelvrokonaink
(Forrás: Irina Kazanszkaja/Wikipedia)

Még vadabb elméletek

Ahogy említettük, szinte nincs olyan nyelv, amivel a magyart ne próbálták volna meg rokonságba hozni. Közkedvelt például a törökön kívül a magyar-sumer rokonság feltételezése is, amit Rédei szintén dilettánsnak minősít. Aztán itt van a magyar-japán elmélet, amit mindössze két grammatikai egyezésre alapoznak, vagy a görög származtatás, melynek vezéralakja Aczél József, aki nem tagadja a finnugor rokonságot, de állítja: „Mi elsősorban görögök vagyunk”.

Baráth Tibor szerint a magyar nép Egyiptomból származik. Rédei is idézi a következő részletet a szerző 1973-ban megjelent füzetéből: „Európa tájaira a keleti magyar nyelvű népek zöme nem Mezopotámiából, hanem a közelebb eső egyiptomi kultúrkörből érkezett. Ezek a Régi Kelet nyugati feléből kiinduló és Európába dél felől behatoló magyar néprészek alkották a kontinens első állandó jelleggel letelepedett lakosságát, a magas kultúra meghonosítóit, ők lettek Európa feltárói, az első hiteles európaiak.” Tehát Európa nem kevesebb, mint a magyarok alkotása.

Csicsáky Jenő úgy tartja, a magyarok egy a Csendes-óceánban elsüllyedt földrész lakóinak leszármazottai; Kovács János pedig Fülöp-szigeti nyelvnek tartja a magyart, tudniillik visayan származású felesége egyszer így szólt hozzá: Baktass! A szó jelentése ugyanaz, mint a magyarban: ’lassú járás’, így Kovács János kutatni kezdte a fent említett rokonságot.

Talán a „legdélibábosabb” elmélet az, ami szerint a magyar nyelv az űrből érkezett a Földre –de akad olyan is, ami egyenesen azt mondja, hogy már Ádám és Éva is magyarul beszélt a Paradicsomban. Ez a megállapítás a múlt századi történésztől, Horváth Ivántól származik. Ha nem vettük volna észre, a Szentírás tele van mindenféle magyar nevekkel (Mózes, Simon, Áron stb.) és földrajzi nevekkel, mint például a híres Babilon=Bábolna megfeleltetés, de Stockholm is magyar város, eredeti nevén Istókhalma. Még sorolhatnánk az ehhez hasonló, hajmeresztő ötleteket, hiszen szép, terjedelmes irodalmuk van.

Lehetséges a semlegesség?

Semlegesen írni nyelvrokonsági kérdésben szinte lehetetlen, hiszen ha valaki az egyik oldalra áll, már elfogultnak van kikiáltva. Holott mivel a nyelvrokonsági kérdés tudományos és nem ideológiai természetű, a bizonyításnak is tudományosnak és objektívnek kell lennie. Legfeljebb azok állnak semlegesen a dologhoz, akiket nem érdekel a nyelvrokonság kérdése, úgymond „nem oszt, nem szoroz nekik”, hogy mi az igazság, és nem is értik, mit kell ezen ennyit vitatkozni.

Idő kérdése az egész?

Honti László tanulmányaiban és az általa szerkesztett kötetben többször, több szerzőnél is felmerül a hasznos időtöltés szempontja. Érdemes-e ennyi értékes időt, munkát szánni a téves és több szempontból káros elméletek cáfolására, mint amennyi idő, munka már elment erre a közel 70 éve tartó és sorra ugyanoda kilyukadó vitában: az összehasonlító nyelvészek tartják az álláspontjukat, a tudományosan nem bizonyított és nem bizonyítható elméletek művelői pedig ugyanúgy nem hiszik el (!) a finnugor rokonságot, és ugyanúgy hajtogatják a maguk igazát. A kutatásra szánt idő és pénz megy, de semmi nem változik.

Kinek kellene itt változni? Valószínűleg mindkét oldalnak. A téves elméletek követőinek, akik meghallgatni sem kívánják a finnugristákat, és rendíthetetlennek érzik saját(os) bizonyításaikat. De a nyelvészek is megtehet(né)nek annyit, hogy nem röhögik ki olyan hangosan a romantikus elméleteket. Kérdés: javítana-e a kétkedők hozzáállásán egy nyitottabb összehasonlító nyelvészeti műhely, ahol a finnugor rokonságot látványosan lehetne bizonyítani a kétkedőknek, a kétkedők elméleteiben pedig pontosan meg lehetne jelölni az „elcsúszás” helyét. Agresszió, sárdobálás, kiröhögés, sértődés és szurkálódás nélkül, tárgyilagos hozzáállással le tudnának-e ülni egy asztalhoz? Ebben az esetben a kompromisszumok nem jelentenek megoldást, hiszen nem lehet ilyesféle megoldásokat keresni a nyelvrokonság-kutatásban. A „megegyezést” csak úgy lehet elképzelni, hogy a kétkedők belátással elfogadják a finnugor rokonságot.

Egy ilyen nyitott műhely adna valami újat mindenkinek? Tudósoknak és nem tudósoknak egyaránt? Vagy ennyi publikáció után már teljesen értelmetlen, mert aki ennyiből nem ért, másból sem fog?

Persze, még mindig kérdés, hogy az egyértelműre érdemes-e ennyi időt, energiát és pénzt pazarolni. Főleg úgy, hogy „[…]a közelmúltban két olyan magyar származású külföldinek adtak magas állami kitüntetést a magyar nemzeti kulturális örökség ápolásáért, akik a magyar nyelv eredetével kapcsolatban bohózatba illő „teóriákat” adtak elő[…]” – olvashatjuk Honti László Anyanyelvünk rokonságáról című tanulmányában, amely szintén az említett kötetben található meg –, azaz úgy tűnik, magasabb szinteken is kevés foganatja van a tudományos magyarázatnak.

Meg hát kérdés az is, hogy kell-e itt még egy újabb forradalom. Az Európai Unió korában kell itt még eszményi őstörténet-kutatás? Hőbb lenne-e a nemzeti érzés, ha bebizonyosodna (persze nem valószínű, hogy fog) egy másik nyelvrokonság? Pozitívabb lenne-e a magyarok nemzetközi megítélése?

A cikk, de nem a történet, lezárásaként ugyanazt mondanánk el, amit Rédei Károly is megjegyez könyve utolsó bekezdésében: a bírálat a tudománytalan nézeteknek szól, a helyes tudományos ismeretterjesztés jegyében tisztába kell tenni a dolgokat, mielőtt a téveszmék elterjednek és veszélyeztetik a magyar azonosságtudatot. A méltánytalanul gyávának mondott finn nép megkövetése is jogos, szégyelljük-e most a (nyelvi) rokonságot az Európai Unió egyik gazdaságilag is legfejlettebb, kultúrájában sokszínű, oktatásában példaértékű országával?

Források:

Honti László (szerk.): A nyelvrokonságról. Az török sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010.

Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Balassi Kiadó, Budapest, 1998.

Róna-Tas András: A nyelvrokonság. Gondolat, Budapest, 1978.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
16 Sootie 2016. november 14. 10:00

@Sootie: Bocsánat, látom más is észrevette, sőt igaza van a családnév korrekciójában is ... tehát Horvát István, korának kiváló úttörő történésze, történész-generációk felnevelője az, akiről szó van, és akinek fura őstörténeti nézeteit a következő generációk már csak a mester iránti tiszteletből is nem szokták emlegetni ...

Nem lehetne a szövegben javítani a nevet?

15 Sootie 2016. november 14. 09:54

Azoknak, akik a (valamikori, sokezer évvel ezelőtti) közös (genetikai) származás ellen tiltakoznak, két dolgot ajánlanék a figyelmébe ...

(1) A legtöbb olyan köznapi szavunk, amellyel a szexuális aktusra és az abban szereplő testrészekre utalunk, mintha jórészt minimum ugor eredetű lenne ...

(2) A történelem során azt, hogy ki adta tovább a génjeit, számos körülmény befolyásolta -- például a kardja hossza. Teljesen mindegy azonban, ki a genetikai apa, hiszen a kulturális kontinuitás legfőbb hordozója a nyelv.

14 Sootie 2016. november 14. 09:47

Horváth István lesz az a Horváth Iván, ha jól sejtem .... :-)

13 Sarkel 2016. április 11. 20:49

Ó már megint! És még mindig... ez annyira szörnyű:

www.mindenmagyar.com/dns-vizsgalat-eredm...k-hanem-haza-jottek/

12 Sarkel 2016. április 11. 16:32

Ez egy nagyon jó, nagyon is fontos cikk, szükséges az alterekkel való vitákhoz.

11 baloch 2016. április 5. 15:17

A "finnugorság"-ról való véleményem egy lépéssel közelebb jutott a meggyőzetettség felé. Egy kedves rokonom genetikai eredménye megegyezik a Cserkaszkul-kultúrából kifejlődött Mezsovszkaja kultúra egyik genetikai mintájával, aki kb 3000 éve hunyt el. Két helyre tudom tehát kapcsolni az R1a haplocsoportjának YP340-es SNP-jét: a Dél-Urálhoz, és a Kárpát-medencéhez. Van azonban egy bökkenő: Ez a csoport az "Ó-Kárpáti" kategórianevet hordozza, ami azt jelenti, hogy már régóta megérkezett ide, az első szkíták közt, talán a bronzkori-koravaskori alföldi kurgánokban is már az ő csontjaik (őseink csontjai!) porladnak...

Proto-magyar, szkíta, Mezsovszkaja-beli és "finnugor" egyszerre, R1a és R1b haplocsoportokkal.

Ha a magyarság őstörténelmét hihetőbben akarják tanítani, szerepet kell, hogy kapjon a kontinuitás és a többszörös honfoglalás ténye egyszerre. Talán a magyar nyelv létrejötte is jobban magyarázható majd így.

en.wikipedia.org/wiki/Mezhovskaya_culture

10 szeverna 2014. november 12. 20:48

Viszont a tanárt ki okítja arról,hogy mit mondjon a gyerekeknek a nyelvrokonságról?...az általános iskolai tankönyvünkben csak egy aprócska fejezet szólt az uráli rokonokról,de a családfa már akkor felkeltette az érdeklődésem.középiskolában is hasonló volt : ott is csak átfutottunk az anyagon,rajzoltunk családfát a füzetbe... Mikor kiselőadást kellett tartani,még mielőtt tanultunk volna a finnugor nyelvrokonságról,ebből tartottam a magamét. Utána jártam az interneten,ekkor ismertem meg a Rénhírek-et,a Nyest-et és sok olyasmit ami ehhez a témához kötődik. Orosz vagy akár finnugor nyelvű,de cirill-betűs oldalakat látogattam ha csak a képek miatt is...ezek hatására "megtanultam" az orosz ábécét,döcögve olvasok is,bár nem értem...talán egyszer.később a munka mellett eljártam könyvtárba,ekkor olvastam el a Vízimadarak népé-t és más könyveket is. Olyan világra bukkantam ami lenyűgözött.

A lényeg az lenne : ha mások a sumér nyelvrokonságban hisznek ám legyen, úgyis a tudományos magyarázat lesz a mérvadó,de ha ez neki boldogságot ad,miért vennénk el tőle? Nem a sárdobálással kell foglalkozni,hanem azzal hogy minél szélesebb réteghez eljusson az uráli nyelvrokonság ténye...ennek ellentéte zajlik manapság amikor a média is török-magyar nyelvrokonságról beszél,bezárják az Észt Nagykövetséget,mongol,török,azeri,kazah gazdasági és kulturális kapcsolatokról hallani. Hol marad a finnekkel a hasonló? Vagy már meg van csak nem értesülünk róla?

9 Roland2 2011. február 14. 21:36

@bibi: "A finnugor nyelvrokonság megértetése és elfogadtatása szvsz általános iskolai feladat lenne. Valószínúleg az iskolai oktatás képtelen megoldani ezt az amúgy nem bonyolult feladatot. "

Hmm..ez összetettebb dolog annál:

1: Függ a tanár hozzáállásától is: 9.-ben,mikor a magyarság eredetét tanultuk,a töritanárom azt mondta,"hogy ez most a hivatalos álláspont,lehet hogy pár év múlva már mást tanítanak majd",a nyelvünkkel kapcsolatban pedig azt mondta,hogy "sok a tisztázatlan kérdés",az obi-ugorokat meg "udvariasan" "nevesincs népeknek" nevezte.Ebből kiindulva nem lehetett oda a finnugor "rokonságért"...

A tanároktól nem sokat tudtunk meg a finnugor népekről,csak azt,ami a könyvben le volt írva.

2:Függ a tanuló egyéni hozzáállásától is: érdekli-e egyáltalán ez a "rokonságos" téma vagy maga a történelem vagy a nyelvészet.És ha igen,kinek fog jobban hinni: az alternatív elméleteknek (a tetszetősebb hun,sumér,szittya,atlantiszi,ősnyelv,stb. ábrándozásoknak) vagy a tankönyveknek ? (sőt kis részben még a családi háttér is belejátszik,ezt nem részletezem)

3:Mindig is lesznek olyanok,akiket sehogy nem lehet meggyőzni,és mindig lesznek olyan sarlatánok,akik kihasználják az átlag ember (jóhiszemű) naivságát.Ellenük lehet harcolni,de végképp eltüntetni őket nem lehet.

De igazad van,többet kéne nem csak a diákoknak,de a hétköznapi átlag magyar embereknek is hallaniuk és tudniuk az uráli népekről.

(Emellett az is érdekes téma lenne,hogy mondjuk a finn vagy észt tankönyvek mennyit írnak rólunk és a többi nyelvrokon népről)

"Megfelelő pedagógiával a finnugor nyelvrokonság pozitív oldalait - melyek vannak (!) - ki lehetne domborítani, és az érzelmi kötődést ki lehetne alakítani"

Ez az érzelmi kötődés is vitás dolog:az apám akkor is apám marad,ha utálom,ez biológiai tény,nem érzelem kérdése.A nyelvrokonság is ilyen dolog,attól mert valaki elfogadja vagy megérti a finnugor nyelvrokonságot,még nem feltétlenül kell elvárnunk tőle,hogy rajongjon a finnekért vagy a mordvinokért.

Persze ha valaki érdeklődik a finnugor népek iránt és rokonszenvet,barátságot érez irántuk,az szép,örvendetes dolog,de ez elsősorban saját elhatározás vagy szemlélet kérdése.

A finnugor népek között nem csak nyelvi,de történelmi hasonlóság is van:sokszor voltak idegen uralom alatt,a kommunista rendszerek őket is sanyargatták,a finneket és az észteket ugyanúgy germán és (balti-)szláv népek veszik körül,mint minket,az oroszországi kis népekre (marikra,mordvinokra) szintén hatással volt a törökségi nyelv és kultúra, ill. hangsúlyozhatjuk velük a mostanság divatos "európaiságot",stb.

(Csak zárójelben jegyzem meg,hogy a török népekkel kapcsolatban is hasonló a helyzet,pedig hozzájuk is sok szál fúz minket)

8 Fejes László (nyest.hu) 2011. február 14. 20:28

@bibi: Hát ugye hallunk olyat is, hogy maga a tanár mondja, h a finnugor rokonság, hülyeség, elavult, a Habsburgok találták ki stb...

7 bibi 2011. február 14. 18:40

A finnugor nyelvrokonság megértetése és elfogadtatása szvsz általános iskolai feladat lenne. Valószínúleg az iskolai oktatás képtelen megoldani ezt az amúgy nem bonyolult feladatot. A finnugorral szembeni egyéb (kitalált) rokonságok tekintetében is az általános iskolában kellene felvértezni a gyerekeket, elmagyarázván, hogy a nyelvrokonság és a kulturális- ill. életemódbeli rokonságokat nem szabad összekeverni, azok szépen illeszthetők egymáshoz, és hogy egyáltalán, mi alapján rokon genetikusan két nyelv. Megfelelő pedagógiával a finnugor nyelvrokonság pozitív oldalait - melyek vannak (!) - ki lehetne domborítani, és az érzelmi kötődést ki lehetne alakítani. Később az ilyesmi már sokkal nehezebben megy.

6 Noori Sato 2010. november 8. 20:44

A múlt (=20.) századi Horváth Iván ( www.mindentudas.hu/horvathivan/index.html ) az más, mint akire ti gondoltatok. Ez utóbbi múlt század előtti, Horvát és István: mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/163.html

5 CastorTheBrave 2010. november 8. 16:57

Ha egyszer valaki lefényképezné vagy beszkennelné azt a hiteles forrást, ahol ezt Trefort kerek perec kijelenti, sokat jutnánk előre. Már-már olyan, mint a jeti, mindenki hallott már olyan emberről, aki ismerte azt, aki látta eredetiben, tehát hiteles.

4 geri 2010. november 5. 15:56

Szerintem a magyar nyelv egy/az ősnyelv leszármazottja, és a mai magyar nyelv őrizte meg a leghűbben az ősnyelv belső logikáját és törvényszerűségeit az összes ma élő nyelvek közül. Ha azt nézzük, hogy a világot mennyire a linearitás (fizikai síkúság) felé haladtatják, nem csoda, hogy egy, ebből kifelé mutató rendszert támadnak.

Én úgy tudom (lehet, hogy közhely), hogy a finnugor nyelvrokonság elfogadottságát politikailag döntötték el. "Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban -, mint miniszternek - az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát"

3 peripetia 2010. október 3. 10:26

Én finnugrista vagyok. Ezt azért bocsátom előre, mert bátran kijelenthetem, hogy a török rokonságtól sem verném a fenekemet a földhöz örömömben. Sem nyelvi, sem genetikai szempontból. Oszt jó napot.

2 stanley 2010. július 1. 22:58

Lord: Önnek teljesen igaza van. Éppen az a baj, hogy a Rédei által leírtak (a nyelvrokonság nem jelent föltétlen genetikai rokonságot is) csak a legutóbbi időkben kerültek be a közbeszédbe. Az azt megelőző százvalahány évben minden tankönyv úgy szólt, hogy a magyarok ősei a finnugor őshazában éltek az Ural déli részén i.e. 3000-ig. Ezután a finnek északra mentek, a szamojédek szibériába, a magyarok ősei (obi ugorok) meg a Közép-Ázsiai Pusztába. Az obi ugorokból kiváltak a magyarok, és Baskíriába költöztek, onnan Levédia, Etelköz, majd Kárpát medence stb. Ez a történet a mai napig is szerepel a tankönyvekben, ez alapján nem csak nyelvrokonság van a finnekkel, manysikkal stb, hanem genetikai is, hiszen nem a magyar NYELV kialakulásának időbeli-földrajzi vonatkozásait taglalja, hanem a magyarok őseinek (ha úgy tetszik magyar génállománynak) származását, FIZIKÁLIS vándorlását. Tehát a nyelvrokonságot a genetikai rokonságtól pont hogy nem a dilettáns, tv-szerelőből lett "sumerológus"-ok, hanem éppenhogy a hivatásos történészek keverték össze. Ez pedig valóban olyan szintű butaság, hogy nem csoda, hogy unatkozó dilettánsok kezdték el "kutatni" az őstörténetet.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X