A most kirobbant orosz-amerikai kémüggyel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy milyen szinten kell kétnyelvűnek lenniük a beépített ügynököknek, hogy ne bukjanak le nyelvtudásuk, nyelvhasználatuk miatt. A kérdésre az angol Guardian írása válaszol részletesen.

A hatékony titkosügynökök nyelvtudása a „különleges kétnyelvűség” kategóriájába tartozik. A kétnyelvű emberek túlnyomó többsége nem egyforma szinten használja a két különböző nyelvet, és nem ugyanazokban az életszituációkban. A sikeres titkosügynököknek azonban a második nyelvet is az anyanyelv legmagasabb szintjén kell használniuk. Ez pedig sokkal többet kíván, mint csupán az idegen akcentus teljes kiküszöbölését. Az orosz kém angol nyelvtudásának az élet minden területén meg kell állnia a helyét, a hétköznapi nyelvtől kezdve, a sport nyelvén át a gyermekmondókákig.

A második nyelv legmagasabb szintű elsajátítása általában korai gyermekkori nyelvtanulást is igényel. A tikosügynököknek ráadásul semmilyen szituációban sem szabad átváltaniuk egy másik nyelvre, például hirtelen felkiáltások esetén sem.

Reagen egy orosz kettős ügynökkel
(Forrás: wikimedia commons)

A teljes észrevétlenség ezenkívül teljes kulturális azonosulást is kíván. Egy beépített ügynöknek különböző személyiségek tartoznak az általa beszélt különböző nyelvekhez. Amerikában a baseballhoz kell érteniük úgy, ahogy oroszul a vodkához, és a kettő között tetszés szerint kell tudniuk váltani is. Ez megint csak nem jellemző a „közönséges” kétnyelvű emberek többségére, hiszen náluk a két beszélt nyelv viszonyára általában fix hierarchia jellemző.

A kétnyelvűség legmagasabb szintjének a hátulütője, hogy a kulturális azonosulás elérheti azt a szintet is, amikor a célország már nem csak információszerzési feladatként szolgál, hanem azonos vagy magasabb értékrendet képvisel, mint az eredeti hon. Így lehet a beépített ügynökből kettős ügynök, de ez már egy másik téma.