Álljunk meg egy szóra! Álljunk meg, és gondoljunk vissza általános iskolai vagy középiskolai nyelvtanóráinkra. Mi jut eszünkbe először? Vagy inkább másodszor, mert elsőre nyilván a helyesírás, a tollbamondások előtt érzett furcsa borzongás, és az utánuk érzett tettetett szégyen, ami azért ritkán palástolhatta a dühöt, hogy itt most szívatva vagyunk, de kőkeményen. Nem valószínű, hogy az iskolai nyelvtan sokak kedvence lett volna. Kérdés, hogy a gyerekeink számára mit jelent? Mit tanulnak ők ma nyelvtanból?

Hogy ennek a kérdésnek utánajárjunk, áttekintettünk több általános és középiskolai nyelvtankönyv-csomagot, jobban mondva: taneszközcsomagot. Ugyanis ezek a mai sorozatok sokszor már nemcsak tankönyvek, nyelvtani összefoglalók, hanem munkafüzetek, feladatgyűjtemények és interaktív táblára készült segédanyagok is. Ezek közül is az egyik legteljesebb, a tanárt és a diákot leginkább kiszolgáló az Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit által jegyzett Beszéd és írás című sorozat, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó ad ki 2008-tól kezdődően. Tankönyveket bemutató sorozatunk első két részében ennek a taneszközcsaládnak az általános iskola ötödiktől nyolcadik osztályáig terjedő köteteivel foglalkozunk.

Az Antalné–Raátz-féle taneszközcsomagot bemutató kritikánk első részében általánosságban járjuk körül azt a kérdést, hogy a szerzők milyen pedagógiai célokat tűztek maguk elé, milyen alapelveket kívántak érvényesíteni új sorozatukban. A kritika második részében pedig azt fogjuk megvizsgálni, hogy a kész taneszközök mennyiben valósítják meg ezeket a célokat, mennyire követik az alapelveket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kötetek

Mivel a sorozat évfolyamonként négy kötetből és egy CD-ből áll, képtelenség mindegyikről külön-külön megemlékeznünk. Recenziónkban tehát a rendelkezésünkre bocsátott kötetek közül az ötödik évfolyamra vonatkozó teljes eszköztárat vettük alapul. Ezek a kötetek a következők:

• Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit – Zuborné Sallai Márta:Beszéd és írás 5. Tanári kézikönyv
• Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – tankönyv
• Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – munkafüzet
• Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – feladatlap

A Beszéd és írás című sorozat már első látásra is figyelemreméltóan sokrétű. Minden évfolyamra készült belőle tankönyv, a tankönyvhöz tartozó munkafüzet, a felmérőket, a nagyobb részek összefoglalóit tartalmazó feladatlap, egy úgynevezett interaktív flipbook, amely a tankönyv interaktív táblán használható változata és egy tanári kézikönyv, amely tartalmazza a taneszközcsomag koncepcióját, pedagógiai és módszertani alapjait, valamit az egyes feladatokhoz tartozó tudnivalókat, megoldásokat. A fizikai adathordozókon kívül még ígér a könyv egy internetes oldalt is, amelynek pontos címét nem adja meg, és mi sem bukkantunk rá az interneten, csak a kiadó oldalán a sorozat bemutatására. Ez az öt különböző funkciójú eszköz – ha jó – biztosíthatja azt, hogy a tanárok sikeresen, hatékonyan taníthassák a nyelvtant.

Milyen célok és alapelvek érvényesülnek a könyvekben?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, először is vizsgáljuk meg, hogy milyen célokat állít maga elé a program. Egyúttal vizsgáljuk meg azt is, hogy ezek a célok mennyiben válaszolnak a nyelvtantanítás ma már köztudott nehézségeire. Előrebocsátjuk: a sorozat által kijelölt alapelvek és célok mindegyike modern, és számol a mai iskola kihívásaival.

Az alapelveket a tanári kézikönyv általános, bevezető részeiben találhatjuk meg. E szerint fontos cél, hogy a tananyag – mind tartalmában, mind pedig módszertanában – igazodjon az életkori sajátosságokhoz.

Mit is jelent ez? Például azt, hogy a taneszközök nyelvezete megfelel-e a tanulók fejlettségi szintjének; vagy az ismeretanyagot bemutató mondatok hosszúsága (150 karakter szóközökkel) nem haladja meg az összes mondat 20 százalékát (5-6. osztályban); hogy a szakszavak, szakkifejezések mennyisége és nehézségi foka megfelel-e az adott évfolyam tanulási céljainak; hogy a képi elemek 25 százalékához közvetlenül kapcsolódnak-e kérdések, feladatok.

Feladattípusok

Rögzítést elősegítő feladatok: a tanultak felidézése, a tények és fogalmak rendszerezése, lényegkiemelés.

Elmélyítést elősegítő feladatok: analizálás, szintetizálás, konkretizálás, összehasonlítás, általánosítás, rendszerezés, következtetés, értékelés, összefüggés- és szabálykeresés.

Alkalmazást elősegítő feladatok: önálló munka, feladatmegoldás.

Problémamegoldást elősegítő feladatok: a probléma definiálása, a releváns információk kiválasztása, előzetes tudás szelektív felidézése, a megfelelő megoldás megtalálása, a megoldási mód végrehajtása, a megoldás ellenőrzése és értékelés.

Azt is, hogy a tankönyv kérdései és feladatai megfelelő feltételeket biztosítanak-e a tanulási célokban meghatározott ismeretszerző és ismeretalkalmazási készségek és képességek fejlesztésére; hogy a rögzítést elősegítő feladatokon kívül, az elmélyítést, alkalmazást és a problémamegoldást elősegítő feladatok együttes aránya eléri-e az összes kérdés és feladat 60 százalékát. És nem hanyagolható el az sem – éppen az előző évtizedek tapasztalatai alapján –, hogy a komoly absztrakciós készséget igénylő tevékenységek, a bonyolult nyelvtani fogalmak ne képezzék a tananyag részét 10-11 éves korban, csak később, inkább a 8. osztály környékén, esetleg csak középiskolában.

Lépcsőzetesség
(Forrás: Wikimedia Commons / Joanbanjo / CC-BY SA 3.0)

Nem mondhatjuk, hogy a korábbi nyelvtankönyvek erre különösebben nagy hangsúlyt fektettek volna. Ugyanis hagyományosan az alsóbb nyelvi szintektől (hangok, morfémák, szavak) elindulva a nagyobbak felé (mondat, szöveg) haladt a tananyag. Ez pedig azt eredményezte, hogy a gyerekek éppen a tanulás korai fázisában találkoztak olyan fogalmakkal, amelyek számukra nem ismert dolgokat írnak le, és csak később találkoztak a nyelv jobban érzékelhető, könnyebben felfogható, értelmes részeivel (a mondatokkal, a szövegekkel). Így rendelődtek alá az életkori sajátosságok a hagyományos nyelvtan belső logikájának.

A sorozat – a koncepció szerint – nyelvhasználat-központú, sokféle, változatos szöveggel dolgozik, és párhuzamosan érvényesíti a szóbeli és az írásbeli kommunikáció fejlesztését.

Azt, hogy a tanuló-központúság, a tanulók igényeinek a figyelembevétele felerősödött, az is bizonyítja, hogy a tanári kézikönyv deklarálja, hogy a konstruktivista pedagógia és a kognitív pszichológia tanításai mentén igyekszik szervezni a tanulási folyamatot. A konstruktivista pedagógia (ami a kognitív pszichológia bizonyos eredményein alapul) fő elve az, hogy a tanulás soha nem olyan környezetben történik, amiben a gyerek tiszta lappal indul. (Nincs tabula rasa!) A tanulók igenis rendelkeznek rengeteg megfogalmazott és meg nem fogalmazott tapasztalattal, tudással, sok előfeltevéssel, sztereotípiával – az iskolától függetlenül. Éppen ezért az iskolai munkának, tanulásnak erre kell épülnie. Azaz az órákról nem kizárni kell a diákok mindennapjait, hanem éppen ellenkezőleg: előhívni az előzetes tudást, a hétköznapi tapasztalatokat, és ezekhez kell kötni az újabb információkat. Máskülönben nem lehet sikeres a tanulás. Ebből következik a sorozat további alapelve, hogy minél sokrétűbb tanulói tevékenységet kínál.

Gondolkodástérkép
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)

A célkitűzések szerint a sorozat egyik legnagyobb és leginkább jelentős újítása, hogy a csoportos, együttműködésen alapuló tanulást állítja előtérbe. Miért fontos ez? – Számos tapasztalat és kísérlet bizonyítja, hogy a hagyományos tanítási helyzet, amelyben az előadást tartó tanár a főszereplő, az egyedüli információforrás, a diák pedig túlnyomórészt csak passzív befogadó: nem hatékony. Tegyük hozzá: ez egyre kevésbé hatékony és egyre kevésbé tolerálható, hiszen a diákok a mindennapokban azzal szembesülnek, hogy az információk a lehető legegyszerűbben, egy kattintással hozzáférhetők. Sokkal célravezetőbbnek tűnnek a tanulás és a tanítás kooperatív, együttműködésen alapuló formái; ezek keretében a diákok párban vagy kisebb csoportban dolgoznak úgy, hogy munkájuk közös eredményéhez mindenki hozzájárul. Ezek a munkaformák lehetővé teszik azt is, hogy a különböző képességű diákok különböző feladatokat végezzenek. (Ezt nevezi a pedagógia differenciálásnak.)

Közös tanulás
(Forrás: Wikimedia Commons / Nicki Dugan / CC-BY SA 2.0)

A sorozat koncepciója azt is hangsúlyozza, hogy ügyelnek a szakmai naprakészségre, ami azt jelenti, hogy a szerzők a tananyag kialakításakor figyelembe veszik mind a nyelvtudományi, mind pedig az anyanyelv-pedagógiai kutatások legújabb eredményeit. Öröm volt ezt olvasni a tanári kézikönyvben, azonban amikor kiderült, hogy a tankönyv nyelvészeti-nyelvtani anyagában a Magyar grammatikára (Keszler Borbála szerk., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000) épül, reményeink szertefoszlottak a tudományosság és naprakészség tekintetében. 

A taneszközsorozat által kitűzött utolsó cél, az irodalmi neveléssel való kapcsolat megteremtése a nyelvtantanításban. Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan ez is nagyon modern, előremutató elv. A nyelvtan és az irodalom összekapcsolása, integrálása, a tantárgyrészek közötti igen erőteljes határok lazítása, a nyelvtan szöveg- és szövegértés-központúvá tétele igen fontos törekvés – elsősorban a képességfejlesztés szolgálatában.

Megvalósítja-e a maga elé kitűzött célokat a taneszközcsomag?

Miután áttekintettük a koncepcióban kitűzött célokat, lássuk, mennyiben valósítják meg ezeket a különböző taneszközök: a tankönyv, a munkafüzet, a feladatlap és a flipbook. Ha csak a könyvek és a munkafüzetek tartalomjegyzékét tekintjük át, azt láthatjuk, hogy valóban nem a szokásos módon épül fel a tananyag. A korábbiakban egyértelműen a feldolgozandó nyelvtani témák és fogalmak szervezték a könyveket; és a fejezetcímek is e szerint alakultak: pl. Hangtan, Szófajtan, Mondattan vagy Helyesírásunk alapelvei. Ezek a címek valóban tükrözték a tartalmat, átláthatóvá tették a tananyag felépítését, azonban a diákok számára valójában nem mondtak semmit.

Ezzel a régi szokással szakított a Beszéd és írás az érdeklődést inkább felkeltő fejezetcímekkel. Az ötödikes anyag például így épül fel: A mi világunk, Mese és valóság, Képzeletbeli utazások, Versről versre, Regényes történetek, A nagy világ. A fejezeteken belül minden évfolyamon vannak visszatérő alcímek: pl. a Mit tudunk? Ismételjünk! – az év eleji ismétlést, a Mit tanultunk? – a témazáró összefoglalást, a Mit tanultunk ebben az esztendőben? – pedig az év végi ismétlést tartalmazza. Visszatérő fejezet A tanulás tanulása, ami tanulás-módszertani ismereteket nyújt, és magába foglal gyakorlatokat is; a Szövegről szövegre pedig szövegértési gyakorlatokat tartalmaz, és a szövegtípusokkal kapcsolatos ismereteket tanítja. Ezeken kívül pedig minden kötet végén találunk egy Fogalomtárat, amely az új fogalmak rövid magyarázatát adja meg. A Játéktár a feladatok megoldásához ajánlott eljárások leírását tartalmazza. A munkafüzet felépítése követi a tankönyvét, minden fejezethez találunk benne gyakorlófeladatokat.

Az ötödikes tankönyv
(Forrás: Nemzeti Tankönyvkiadó)

Ennek a felépítésnek egyértelmű előnye az, hogy a diákok számára nem olyan elidegenítő, mint a hagyományos könyvek szerkezete. Fontos az is, hogy mind a tanár, mind a szülő, mind pedig a tanuló számára egyértelmű, hogy a nyelvtanórai tevékenységek jóval változatosabbak, mint amiket korábban megszokhattunk. Külön érdemes itt kiemelni azt, hogy – a tartalomjegyzék alapján – rendszeresnek tűnnek a szövegértést és a szövegalkotás fejlesztő, illetve a tanulási képességeket fejlesztő gyakorlatok. Hátránya lehet azonban egy ilyen elrendezésnek az, hogy kevésbé átlátható, mint a hagyományos. Ugyanakkor az alfejezetek böngészésével természetesen könnyen megtalálhatóak a kifejezetten leíró nyelvtani ismeretek is. Ezeknek a felidézésében természetesen a fogalomtár is segítségére van mind a tanárnak, mind a diáknak. – Bár a fogalomtárakban nem feltétlenül szokásos, mégis hasznos lenne, ha a szerzők a tárgyszavak után közölnék azokat az oldalszámokat, amelyeken az adott fogalom előfordul.

Cikkünk első részében tehát eljutottunk odáig, ameddig egy igen körültekintő pedagógus eljuthat, ha bemegy egy könyvesboltba, és áttekinti a taneszközcsomagot: megvizsgáltuk az alapelveket és a könyvek nagyobb szerkezeti egységeit. A Beszéd és írás című taneszközcsomagot bemutató cikkünk következő részében már belenézünk magukba a diákoknak szóló anyagokba: az ötödik évfolyamra készített tankönyvekbe és a munkafüzetekbe is. Fő kérdésünk továbbra is az lesz, hogy mennyiben valósulnak meg a kitűzött célok.

Ha kíváncsi a válaszokra, olvassa el cikkünk második részét is!