„Istöllést nyargally a' Szomszédhoz annak Ebéért, mert az Udvarba jöve a' Nyuszt! Avagy a' Nyest, ama küsded Gerény” (tüstént szaladj a szomszédba a kutyáért, mert bejött az udvarra a nyuszt. Vagy a nyest, az a kis görény) – Paulus Ladislaus Haluska korabeli története szerint így kiáltott Máncsanaky Top Menyhért gazda, szabolcsveresmarti őstermelő a feleségéhez 1783. június 17-én esthajnalkor, és köpött egyet a góré felé.

Kikandikáló nyest
(Forrás: sxc.hu/Kacper Slotwinski)

„A kalendárium azt mondja, a kutya segít. Esetleg az imádság” – tette hozzá, majd legyintett, és elment káposztás paszulyt vacsorálni. Hogy mi lett a történet vége, a dolgozatból nem derül ki, az viszont világos, hogy a nyest évszázadok óta az ember szomszédságában él. Kezdetben – mint azt a szabolcsveresmarti példa is mutatja – csak a falvak udvaraiba tévedt be, később azonban a városokban is megjelent.

No de ki az a nyest?

A nyest amolyan menyétféle-forma állat. A kijelentés rendszertanilag is megállja a helyét, ugyanis a ragadozók rendjének menyétfélék családjába, azon belül pedig a menyétformák alcsaládjába sorolták. Illusztris társaság: a rokonságba vidrák, borzok, a rozsomák, a taira, a coboly, a nyérc, a görény, a hermelin, a menyét és a nyuszt tartoznak. Utóbbival a nevükön túl is hasonlítanak egymásra, amiből, mint látni fogjuk, szerencsés félreértések adódhatnak.

A nyest a tudományos keresztségben a Martes foina nevet kapta. Az eurázsiai régió egyik legnagyobb területen előforduló ragadozója, Európa atlanti partvidékétől Oroszországon és Közép-Ázsián át Mongóliáig és Indiáig megtalálható. Sir Alexander Marten angol zoológus és amatőr lélekbúvár A bennünk lakó nyest című, nem publikált visszaemlékezéseiben arról ír, hogy a walesi kisváros, Betws-y-Coed egyik bankárának feleségéhez tett ábrándos szürkületi sétáin több nyestcsaládot is megfigyelt, de azóta kiderült, hogy ez nem igaz: a bankár agglegény volt, a nyest pedig hiányzik a brit szigetekről.

Az ELTE-TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének leírása szerint e kisemlős testhossza 40–50 centiméter, farka 20–25 cm. A hímek 1,7–2,3 kilogrammot nyomnak, a nőstények jóval kisebbek. Első és hátsó lábain is öt-öt ujj van. Mivel talppárnái csupaszok, lábnyoma jól kirajzolódik hóban, porban, sárban egyaránt. Nyomait azért nehéz összetéveszteni a macskáéval, mert utóbbinak a hátsó lábain csak négy-négy lábujja van. Így ideális körülmények között az is elég, ha a nyestvadász tizennyolcig el tud számolni. Ha a kapott eredmény a már értelmezhetetlen tartományba esik, érdemes folytatni a hajszát – ha viszont kevesebb, mint tizennyolc, ott valami baj van.

Marx, Engels, Nyest

Karl Marx és Friedrich Engels vélhetően nem kedvelték a nyesteket, viszont – részben nyilván ezért – őket sem az utókor. Egész mozgalmi életükben az opportunizmus ellen küzdöttek, márpedig a nyest – legalábbis a természettudományos terminológia szerint – opportunista kisragadozó. Nem megy el a marxista kategóriákig: megelégszik azzal, hogy a számára megfelelő élelemforrások közül mindig a lehető legkisebb energiabefektetéssel megszerezhető, a legnagyobb energiasűrűségben előforduló táplálékot használja fel, legyen az tojás, gyümölcs, kisállat. Valószínűleg ez a tulajdonsága csábította a lombhullató erdőségek, vízfolyások menti társulások, sík- és dombvidékek vadászmezőiről az ember közelébe. Hacsak nem a gyorséttermek.

Nyest menni Pest

1896 jeles esztendő Magyarország történetében. Hajós Alfréd Athénban, az első újkori olimpián aranyérmet szerez 100 és 1200 méteres gyorsúszásban; Ferenc József megnyitja a Városligetben az ezredévi kiállítást; lejátsszák az első, hivatalosan megrendezett magyar labdarúgó-mérkőzést – a nyest pedig papíron is beköltözik Budapestre. Biztos, hogy korábban is itt volt, de megjelenését ebben az évben jegyzik fel.

A városszéli kertek felől jött, ahol a gyümölcsöt és a rosszul bezárt tyúkokat dézsmálta, aztán idővel mind beljebb merészkedett. Könnyű dolga volt, mert bámulatos konstrukció: ahová karcsú feje befér, oda a teste is; jól mászik, így aztán vígan él az ember által teljesen megközelíthetetlennek vélt helyeken, köztük a gondosan lezárt padlásokon. A lakók nem tudják mire vélni a helyzetet, nemrégiben szigeteltették a tetőt, egy sovány hangya sem férne be a réseken, erre valakik horrorfilmeket idéző sikolyokkal randalíroznak a kacatok között. Mintha macska nyávogna kaffogó űrlényekre, véregerek cincogása mellett, miközben felborítja a nagymamától örökölt stelázsit. A bulik hangulata a párzási időszakban hág a tetőfokára, a júliusi-augusztusi nász idején a rivalizáló hímek és a párok kergetőzésének zajára a legmegrögzöttebb éjszakai zugivók is elköteleződnek a józan élet mellett. Vagy bevesznek egy altatót.

A menyétfélék családjába tartozó állatok és a vadmacska párzását a tudálékosabb biológusok a „pacsmagolás” szakkifejezéssel illetik. A hancúrozások gyümölcsei – általában 3-4 kölyök – a következő tavasszal látják meg a padlástetőt. Azután a csonka család (a büszke atya a pacsmagolás után angolosan távozik) májustól együtt folytatja azt, amit az élveteg szülők az utolsó bulin abbahagytak: az anya a kölykeivel cincog, sikít, nyávog, kaffog és borogat a padláson. A hajdan boldog zugivót ekkor már nagy valószínűséggel politoxikomániával kezelik valamelyik addiktológiai intézetben.

Utcai harcos

Ha megunta a randalírozást, a nyest szívesen tesz egy sétát. Természetes élőhelyén akár többszáz hektáros territóriuma is lehet, de lakott területen is bejár néhány kilométert egy-egy portya alkalmával. Utcán nyestet látni több okból is nehéz. Egyrészt – mint az már Paulus Ladislaus Haluska idézett feljegyzéséből is kitűnik – az esthajnal közeledtével lesz aktív, olyankor meg sötét van, másrészt túl sok kémfilmet nézett a tévében: tereptárgytól tereptárgyig, lehetőleg a falhoz simulva szalad. Az autók alatt, garázsok oldalában elsuhanó árnyat amúgy sem könnyű azonosítani: lehet macska, görény, mókus, de akár észak-koreai ügynök is.

A nyest védjegye a mellén látható fehér, villásan elágazó folt. Legközelebbi, Magyarországon is élő rokona a nyuszt: hasonló méretű és színű állat, neki viszont nem fehér, hanem sárgás a mellfoltja. Vannak még apróbb különbségek, például az orr színe, ami a nyusztnál fekete, a nyestnél pedig hússzínű, de ezt még a saját édesanyjuk sem venné észre. Csak a biológusok. A nyuszt ráadásul védett állat, ezért a vadászok nem merik lelőni, hiszen az engedélyük bánhatja, ha tüzet nyitnak rá. A nyest meg röhög a markába: ő is biztonságban van. Néhány szélsőséges esettől eltekintve különben sem lövöldözünk lakott területen.

Sárkány ellen sárkányfű

A nyest szomszédjának lenni nem jó dolog. Viszi a tojást, a kölyöknyulat, a csirkét, és ha a kedve úgy hozza, akkor akár egy kövér tyúkot is átszuszakol a kerítésen. Van, hogy áldozatának csak a vérét szívja ki, és/vagy a fejét rágja le – igazi horror. Fosztogatja a mókusok, énekesmadarak fészkét, leszüreteli a málnát, cseresznyét, ráadásul a szükségletein felül is öl, lop. Nyilván csal és hazudik is. Ezen kívül betegségeket terjeszt, kibontja a tetőt, és valami rejtélyes perverzitás okán megrágja az autók elektromos kábeleit – annak ellenére, hogy nem rágcsáló, tehát a papírforma szerint nem kéne csak úgy rágnia.

Mindezek után nem lehet véletlen, hogy egész mozgalmak alakultak az elűzésére. A témával foglalkozó szakirodalom tanácsait a következőképpen lehet összefoglalni: vágjuk ki a ház körüli fákat, a létrát daraboljuk össze, vagy adjuk kölcsön a szomszédnak! Tömjük be a padlás összes réseit, a legapróbbakat is! Vegyünk méregdrága mozgásérzékelős riasztót, attól majd jól megijed. (A seprűnyéllel kopogás jóval olcsóbb, de hatástalan módszer. Ugyanígy fölösleges rádiót bömböltetni: a nyest igazi kultúrlény, hamar megszokja az állandó hangzavart, legföljebb a Vadász magazin vagy a Kutyások öt perce miatt ingatja a fejét.) A padlásra tegyünk terpentinnel, gázolajjal átitatott rongyokat, és cseréljük őket minél gyakrabban! Legföljebb leég a tető, de úgyis fel kell újítani.

A legjobb megoldás állítólag a kutyagumi, -vizelet vagy -szőr kihelyezése, mert a nyest tart az ebektől, a szaguktól is irtózik. Még jobb, ha veszünk a sarki kisboltban egy kutyafalkát. A nagyobb példányok mehetnek a padlásra, a csivavákat dugjuk az autó villanypásztorral felszerelt motorterébe, amit előtte alaposan befújtunk nyestriasztó aeroszollal. A kocsit tegyük garázsba, a garázst gondosan lakatoljuk le, és ne feledjük az alapműveletet: a résmentesítést! Ha végeztünk, dőljünk hátra egy percre, és kezdjük az egészet elölről. Lehetőleg váltogassuk a módszereket. Esetleg igyunk valami erőset, vegyünk be egy nyugtatót, majd keressük ki a legközelebbi májklinika és pszichiátriai rendelő számát a telefonkönyvből! Állítólag a lipótmezei országos tébolydának volt egy lakója, aki tudta a végső megoldást, de túl későn jött rá, ezért csak betegtársainak mondogathatta: költözzetek el!

A kérdéskörrel a mindig derűs Sir Marten is foglalkozott. Meglátása szerint elnézőbbnek kéne lennünk a nyestekkel. Örüljünk annak, hogy vannak még állatok, amelyek beköltöznek a városokba, és szomszédnak választanak bennünket – írja, majd hozzáteszi: azon az alapkérdésen is ideje lenne elgondolkodni, vajon ki a betolakodó a másik élőhelyén? Az ősz tudós végül a következőket fűzi örökérvényű gondolataihoz: ha a nyestek ilyen jól alkalmazkodtak a városi léthez, esetleg nekünk is meg kellene próbálkoznunk vele.