nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az e-mail körülbelül annyira titkos, mint egy képeslap
Kell-e rettegnünk a nagy fehér gömböktől?

A NATO a hidegháború idején még arról is értesült, hogyan osztották a negyvenes évek végén Jakutföldön az állami ösztöndíjakat, vagy hogy Azerbajdzsánban túltermelés volt biciklikből. De mit tudhatnak ma? Mit jelent, ha nagy fehér gömbök jelennek meg a szomszédunkban? Öt angol nyelvű ország egyenesen globális lehallgatórendszer működtetésére fogott össze, és ez még csak nem is titkos, habár a részleteket homály fedi…

Takács Boglárka | 2011. május 4.
|  

Az internetes spam-körlevelek gyakran tartalmaznak efféle kitételt: „Minden továbbküldött levél után X forintot adakozunk/utalunk/stb.” Abba azonban általában nem gondolnak bele a továbbküldők, hogy ez technikailag csak akkor működhetne, ha a világ összes e-mailjét egyszerre nyomon lehetne követni. Jelenleg ilyesmi nem lehetséges, éppen ezért ölnek a világ országai hatalmas összegeket az internet lehallgatásába! Ebben a cikkben a talán leghírhedtebb elektronikus lehallgató rendszerről, az ECHELON-ról lesz szó.

A brit Királyi Légierő bázisa, Menwith Hill
A brit Királyi Légierő bázisa, Menwith Hill
(Forrás: Wikimedia commons)

Összeesküvés-elméletekkel valószínűleg már találkoztunk a témában: az ECHELON mindenre képes, a gondolatainkat is ismeri (sőt irányítja!), az amerikaiak minden levelünket elolvassák, minden telefonhívásunkat végighallgatják. De tényleg igaz lehet mindez?

Az EU-nak se tetszik

Az ECHELON-t azért írják végig nagybetűkkel, mert az Egyesült Államokban a katonai, titkosszolgálati stb. kódnevek esetében ez a bevett eljárás. A szó maga nehezen fordítható, jelenthet parancsnoki szintet (hasonló értelemben néha az angol köznyelvben is használatos, például egy csoport vezető rétegét nevezik upper echelons-nak), illetve egy harci alakzattípust, az ún. lépcső alakzatot is jelölheti.

Az ECHELON elméletileg szigorúan titkos, még a nevében sem lehetünk biztosak. Viszonylag sokat meg lehet azonban tudni róla, olykor egészen hivatalos forrásokból: például az Európai Parlament 2000-ben hozott létre egy ideiglenes vizsgálóbizottságot, hogy megállapíthassa, a rendszer működése nem ütközik-e a hatályos európai szabályzásba. A bizottság a rákövetkező évben össze is állított egy igen részletes, 194 oldalas jelentést, majd dolga végeztével feloszlott. A dokumentum megtalálható az EP hivatalos honlapján (sajnos magyar fordítás nincs, de 11 nyelvből választhatunk), és ha túl tudjuk tenni magunkat a masszív EU-zsargonon, meglehetősen érdekes részleteket tartalmaz. Lelkes eurokratáink megállapították például, hogy a többi EU-tagállam közül egyedül Franciaország lehetne képes arra, hogy globális lehallgatórendszert üzemeltessen (tengerentúli területeinek köszönhetően), vagy hogy az amerikaiak mellett az oroszoknak is valószínűleg van hasonló rendszere. De lássuk a medvét, mi derült ki az ECHELON-ról?

Keleti oldal, nyugati oldal

Az ECHELON-t még a hidegháborúban hozták létre nyugati országok, arra a célra, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban zajló kommunikációt lehallgathassák. A közhiedelemmel ellentétben nem csak az Egyesült Államok üzemelteti a rendszert, hanem részt vesz benne még az Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada is. Ezek az államok közvetlenül a második világháború után kötöttek egyezményt a hírszerzési információik megosztására; az egyezményhez először csak az USA és a britek csatlakoztak, majd a másik három angol nyelvű ország is belépett.

A Waihopai lehallgatóállomás Új-Zélandon
A Waihopai lehallgatóállomás Új-Zélandon
(Forrás: Wikimedia commons)

Sokáig még a megállapodás létét sem ismerték be, és csak tavaly kerültek fel a titkosság alól feloldott eredeti, 1946-os dokumentumok a brit Nemzeti Archívum weboldalára. Hogy az aktuális változat mit tartalmaz, arról csak találgathatunk. Angolul beszélőknek érdemes meglátogatni a weblapot, ugyanis illusztrációul néhány retró lehallgatási jegyzőkönyv is felkerült: ezekből kiderül például, hogy hogyan osztották a negyvenes évek végén Jakutföldön az állami ösztöndíjakat (pont úgy, ahogy képzeljük), vagy hogy Azerbajdzsánban túltermelés volt biciklikből. Az orosz Távol-Kelet munkatáboraiban pedig betiltották a Sztyepan Razin 17. századi parasztfelkelőről szóló népdalt:

A technológia azóta sokat fejlődött, és a műholdas kommunikáció elterjedésével ez az öt állam arra is összefogott, hogy lehallgató antennahálózatot építsen ki. Így jött létre az ECHELON – az elnevezést a médiában gyakran használják az egész rendszerre, de lehet, hogy igazából csak a konkrét elemzőszoftvert hívják így.

Mire képes az ECHELON és hogyan működik?

Az EP-jelentés szerint „a rendszer technikai képességei valószínűleg messze nem annyira széleskörűek, mint azt a média tudni véli”. Megjegyezzük, pontosan az EU-ban se tudták megállapítani, mit tud a technológia, pedig az Egyesült Királyság uniós tagország…

Az ECHELON úgy működik, hogy a műholdas kommunikációt fogja világszerte telepített lehallgatóállomások segítségével. Amilyen információ nem megy át a műholdakon, ahhoz ezzel a módszerrel nem lehet hozzáférni. Ha a földi kábeleken zajló forgalmat akarják megfigyelni, az csak az említett öt tagországban lehetséges (és ott is más technológiával). A tagállamoknak léteznek földi rádiójeleket figyelő kémműholdjaik is, amelyeknek az információit lehet, hogy szintén betáplálják az ECHELON-ba, de valószínűleg nem ezek az elsődleges adatforrások.

A lehallgatóállomásokon nagy antennákat láthatunk – vagy még gyakrabban nem láthatunk, hiszen a legtöbb esetben fehér műanyag gömbök takarják el őket. A gömbök anyaga nem árnyékolja le a műholdak jeleit, és megvédi az antennákat az időjárás viszontagságaitól. Esetünkben azonban van egy még hasznosabb funkciója is: elrejti a külső szemlélő elől azt, hogy pontosan hova mutat az antenna, így nem lehet megállapítani, melyik műholdat figyeli.

Misawa Air Base - egy japán területen fekvő amerikai támaszpont
Misawa Air Base - egy japán területen fekvő amerikai támaszpont
(Forrás: Wikimedia commons)

Új-Zélandon helyi békeaktivisták egyszerűen bemásztak a lehallgatóállomás kerítésén és kilyukasztották az egyik gömböt, hogy e módon tiltakozzanak az afganisztáni háború ellen. Így bebizonyosodott az, amit kiszivárgott információkból korábban is sejtett az új-zélandi média: az antenna az Intelsat nemzetközi kereskedelmi kommunikációs rendszer egyik műholdjára irányul, tehát valóban a civil távközlési forgalmat figyeli. (Nézhetnek rajta például vagy hatvan francia tévécsatornát, amelyeket a közeli Új-Kaledónia lakosainak sugároz a műhold; habár valószínűleg nem kimondottan ez érdekli a hírszerzőket…)

Az én üzeneteimet is olvassa?

Az amerikaiak szövetségeseiknek számos alkalommal panaszkodtak, hogy nem elegendő az ECHELON elemzőkapacitása ahhoz, hogy minden bejövő adatot feldolgozzon, de ezt már évtizedekkel ezelőtt sem igazán akarta elhinni nekik senki. A konkrétumokról sajnos nagyon keveset tudunk, habár a nyelvtechnológusok minden bizonnyal megnyalnák mind a tíz ujjukat.

Német területen is volt amerikai lehallgatóbázis, de 2004-ben visszaadták a helyieknek
Német területen is volt amerikai lehallgatóbázis, de 2004-ben visszaadták a helyieknek
(Forrás: Wikimedia commons )

Természetesen nem olvasnak el minden üzenetet emberek; ahhoz valószínűleg több figyelő kellene, mint az érintett államok teljes lakossága! Ehelyett kulcsszavakra lehet keresni az adattengerben. Ha nem internetes adatcsomagok, hanem telefonhívások között szeretnének kutakodni, a rendszer képes konkrét beszélő hangját azonosítani (persze azt nem tudjuk, milyen hatásfokkal).

Mennyire kell aggódnunk?

Ha nem szeretnénk, hogy más is hozzáférjen az üzeneteinkhez, használjunk valamilyen titkosítást. Tartsuk észben, hogy egy e-mail körülbelül annyira titkos, mint egy képeslap szöveges fele! Viszont elsősorban nem az ECHELON-tól kell tartanunk, hanem a hozzánk közelebb fekvő országok hírszerző tevékenységétől, rosszabb esetben pedig saját országunk elhárító tevékenységétől. De leginkább a szomszéd Pistikétől, aki a kódolatlan vagy gyengén kódolt wifinken csak ahhoz nem fér hozzá, amihez nem szeretne...

Az egyik lehíresebb ilyen affér az Airbus-lehallgatási ügy volt 1994-ben: az európai repülőgyártó szaúd-arábiai üzleteivel kapcsolatos bizalmas faxok és telefonhívások jutottak el az amerikai vetélytársakhoz. A lehallgatott beszélgetések szerint az Airbus megvesztegette a szaúdi kormányhivatalnokokat, hogy megkapja a megbízást. Az amerikaiak erre egyenesen a szaúdi királyhoz fordultak, hivatalosan azért, hogy leleplezzék a korrupciót, amúgy meg azért, hogy az Airbus repülőgépek helyett a saját terméküket ajánlják. A királyság végül is amerikai Boeingeket vásárolt.

Ha nagyobb cégünk van, USA-beli riválisokkal, akkor főleg nem árt, ha óvatosak vagyunk; arra elég sok közvetett bizonyíték létezik, hogy az amerikaiak nem csak politikai, hanem gazdasági hírszerzésre, ipari kémkedésre is felhasználják az ECHELON-t. (Az Európai Parlament éppen ezért kezdett eredetileg vizsgálódásba.) Saját területükön belül pedig az ECHELON-tagországok azt hallgatnak le, amit csak akarnak; ehhez űrtechnikára sincs szükségük, elég a nagy internetes adatkicserélő központokon telepíteniük néhány berendezést. Ezt akkor is tartsuk észben, ha amerikai levelezőszervert használunk, például ilyen a népszerű GMail is.

További olvasnivalók

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
9 El Mexicano 2011. május 8. 16:16

@bibi: Van ilyen, csak nincs veszélyérzete, valószínűleg tapasztalathiány miatt. A legreálisabb veszély egyszerűen az adatokkal való visszaélés. Nálam alapszabály, hogy interneten sem nevet, sem fényképet nem adok meg magamról, de még olyan e-mail címet sem, ami bármi módon utalhat a nevemre és azonosítható lennék vele olyanok számára is, akik az életben a valós személyemet ismerik. Erre sokan azt mondják, hogy paranoia, de én így érzem magamat biztonságban. Nem azért, mert bármi olyat tettem volna, amit titkolni kellene, hanem csupán nem szeretném, ha találkozna valahol/valakinél a netes identitásom azzal, ami a valóságban a szakmámban vagyok.

8 Fejes László (nyest.hu) 2011. május 8. 16:08

@bibi: Ki lehet olyan, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy olvasgatják a magánleveleit? Arról nem is szólva, hogy elég néhány bizalmas információt összeszedni, utána nagyon könnyű ráijeszteni valakire, hogy ezt is tudjuk, azt is tudjuk.

7 bibi 2011. május 8. 15:44

Jó. De mi van akkor ha valaki nem tikol semmit és fütyül arra, hogy ki olvassa el a leveleit?

6 Fejes László (nyest.hu) 2011. május 5. 17:28

@doncsecz: Az információk nem azért kerültek az amerikai céghez, mert korrupció volt. Ugyanilyen erővel megkaphatják a konkurencia árajánlatát is, tehát tudják, mi alá kell ígérniük.

Másrészt mint Szabolcs is írja: nem bíróság vagy hasonló, nyilvánosan, szabályosan járó testület jár el az ügyben. És ha a Boeing korrupciójára derült volna fény, megkapta volna-e az adatokat az Airbus?

Beszélhetünk-e ilyen körülmények között szabadversenyről?

5 doncsecz 2011. május 5. 17:17

@Kincse Sz. Örs: De itt korrupció is volt és az ilyen nagy cégeknél persze, hogy van lehallgatás. De a dolgozók közül hány férhet hozzá ilyen adatokhoz? Ha facebookon arról beszélek, hogy a munkáltatóm nagy eladást akar lebonyolítani, meg kicsit beszélek a részletekről, viszont ha olyan ember vagyok, aki több adathoz férhetne hozzá, akkor mit mondok el?

4 Kincse Sz. Örs 2011. május 5. 16:47

@doncsecz: például a keretes szövegben ismertetett módon.

Továbbá: tisztességes előny-e, ha egy amerikai cég rendelkezik olyan információkkal, amik a versenytársak etikailag megkérdőjelezhető húzásaival kapcsolatosak? Illetve: valóban csak olyan információkkal rendelkezik-e, vagy esetleg valamivel többel is? No és: ki dönti el, hogy honnan tisztességtelen a magatartás - nem a bíróság kéne eljárjon? Eljár-e egy bíró, amikor a katonai hírszerzés átadja ezeket az információkat egy privát cégnek?

(Félreértés ne essék: nem borzongok, hanem izgalmasnak találom annyira ezeket a kérdéseket, hogy ne intézzem el őket félvállról).

3 doncsecz 2011. május 5. 16:38

@Kincse Sz. Örs: És hogyan esne el attól a megrendeléstől?

2 Kincse Sz. Örs 2011. május 5. 12:25

@doncsecz: persze, de ha - mondjuk - az Airbusnál dolgoznál, majd kirúgnának, mivel a cég elesett egy százgépes megrendeléstől, akkor sem zavarna a dolog?

1 doncsecz 2011. május 5. 08:47

És vajon a sok százmillió emberből akit lehallgatnak vajon érdeklik-e őket a még annál is több üzenet, amelyben többnyire csak személyes, vagy hivatalos dolgok vannak, de nem szupertitkosak. Engem személyszerint nem zavar, mert én véleményem szerint nem vagyok rájuk ártalmas, vagy veszélyes egyén és ha ezt látják, akkor üdvözlöm őket.

Információ
X