A sziklarajzokat elsőként 1890-ben Archibald Sayce (1846–1933) brit régész fedezte fel. A vázlatok illusztrációként ugyan bekerültek egy könyvbe, majd a sziklarajzok feledésbe merültek egész 2008-ig, amikor Maria Gatto, a Yale Egyetem régésze újra fel nem fedezte – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A térségben összesen hét helyen fedezhetők fel sziklarajzok, amelyek Kr.e. 3200–3100 között készültek. Akad olyan jelenet, ahol pásztorok és kutyáik a nyájat terelik, másutt állatábrázolások láthatók, közöttük mitikus, félig oroszlán fenevadakat keltettek életre az ókori művészek, de megtalálhatók a sziklarajzok között struccok, kőszáli kecskék és bikák, ahogy megjelennek az ókori sörfőzők is a Nílus-parti sziklákon.

Sok a hajóábrázolás is. Az egyik legnagyobb festményen öt, egymást követő bárka látható, a vezérhajón a fehér koronát viselő fáraó utazik. Maria Gatto szerint nagy valószínűséggel Narmerről, az egyesített Felső- és Alsó-Egyiptom első uralkodójáról van szó. A sziklarajzok és a hieroglifák stílusa arra utal, hogy a jelenet a fáraó uralkodásának első szakaszában készült, mielőtt egyesítette volna az ország két részét. „Vélhetően Narmer számára fontos volt, hogy megerősítse hatalmát délen, és csak ezután vonult északra” – magyarázta Maria Gatto.

Az amerikai régész szerint Narmer fáraót épp adóbegyűjtő körútja során ábrázolta az ókori művész. „Amennyiben ez bebizonyosodik, a sziklarajz nem csupán a legrégebbi fáraóábrázolás, hanem a legkorábbi egyiptomi adóbegyűjtő kampányról szóló tudósítás is” – mutatott rá Maria Gatto.