"Ami az angolban red, a németben rót, a magyarban rőt." Ez valóban így van, csak a sorrend nem pontos. A germán rot (rőt) ból lett a magyarban a rőt és az angol red is. Az angol red formának a magyar rőthöz már nincs kapcsolata. Pláne nem a vörös és piros szavunkhoz. A magyar vörös, piros, rőt három különböző eredetű szó, ugyanarra a színre. A "redtegés" te is beláthatod egy hibás levezetés."A ressre vagy rössre sütés is pirosra sütést jelent"Nem, miven (vas)rácson való sütést jelent. lásd: rostély=rács, rostélyos= rácson sült hús.germán: rosten (rösten) -> magyar röszt, reszt, rostély, angol: roastA "reszt-elni (eredetileg gondolom "(meg)sütni". Így van, lásd előzőek. A redhez viszont köze, sem a magyar rettegéshezA retteg a remeghez, rezeghez, reszkethez hasonló hangulatfestő szavunnk. A félelemből eredő remegő mozgásra utal, nem a piros színre."Nagyon érdekes, hogy a "vé-" szótő -én annak tekintem- az angolban mint "út" jelenik meg, ha csak az Esz. 3. igei alakokat és/vagy főneveket vesszük figyelembe eltérő mássalhangzóval kiegészítve, értelmes mondatot eredményez, ami utal egy esetleges "út" veszélyeire az őskorban: Vén véd: "-Vél vész vér vég."Nagyon szereted ez az "őskor" kifejezést, pontosan mit értesz ez alatt? Angol nyelvről kb a 10-11 század óta, de inkább 13 beszélhetünk, és azóta is rengeteget változott. Az angolban ráadásul az út jelentésű szó (way) nem "vé-"-vel kezdődik. Inkább "u'éj". U-szerű. Nem véletlenül double-u a neve.A magyar "vén" szóhoz kiejtésben talán az angol vein (latin: vena, magyar: véna) áll legközelebb. Ezt valóban v-vel ejtik. "véjn"."Összességében túl merevnek tartom a mai nyelvcsaládok merev elszigetelését egymástól, mintha nem is lett volna közös múltjuk és kapcsolódásuk!!!!"Ez meglehet, de mind az angol, a német, a latin meglehetősen jól dokumentált változásokon ment keresztül ez elmúlt 1000 évben. Érdemes a kutatást ezekkel kezdeni. Nem túl célravezető a mai szóalakokat összehasonlítgatni egymással, mivel ebből szinte semmire sem lehet következtetni. Pláne nem "őskori" formákra.

Kérdezted, hogy az őskor alatt mit értek..

Például:

A/Az "ereszt/ ered, eredt, eredj!" Késztetés-eredmény (K.E.) esetén a helyesírás jó, megfelel a kiejtésnek hosszú ggy-vel..

B/Azonban a "reszt(el)/*red(t)" K.E. szópár, ahogyan a "rossz(al) (..valamit, mert nem tetszik neki)/ *ród(t), rogy" mai  helyes írása így volna jó: "rody",

vagyis 1000ÉVE, mondhatni ősen (ősi módon) elkövetett helyesírással írjuk!!..

Példa mondatok:

Az A/-s K.E. "Ő/AZ/ 1 ereszt/ Ő/AZ 2 ered(t)" pl. kétféle jelentéssel:

a/ Népmesében:

"Az édesanya eleresztette vándorútra a legkisebb fiát." "A fiú bátran útra eredt."

b/ Ma: pl. "Apu, úgy látom, hogy ereszt az első kerék! Még jó, hogy nem pótkerék nélkül eredtünk útnak."

Mivel E.sz. 2. személyben kétféleképpen mondták, vidékiesen "mama eleresztel?" városiasan (németesen) "mutter eleresztesz?"

Ősinek látszik az ereszt/ered szópár (népmese, ami "kortalan") 

B/

A "reszel" / "restel" (jelentése: szégyell) igék szintén népmesékben is előfordulnak, de a "resztel" (apróra vágni) ige kevésbé ismert volt idáig..

Kevésbé ősi a magyarban a reszt (-el),--> restel / red(t) (-->retten, --> retteg pl. hogy elvágja a kezét), de a "roszt (-->rossz)/ ród(t) (-->rótt pl. utat, róvod(t)-->róvott) pl. múlt" szerintem a rovás írást is felidézi,  ezért ősibb lehet az előzőnél..

Ezen a téren, a fenti szemszögből még sok kétség van arra nézve, hogy melyik ősi réteg hová illeszthető be, de előre lépés lehet az ősnyelv kutatásban a K.E. szópárok "nyelvi kulcs" váza, ami a magyar nyelvben nagy számban és többféle toldalék formában jelen van.  

Azt írtad, hogy "A retteg a remeghez, rezeghez, reszkethez hasonló hangulatfestő szavunk. A félelemből eredő remegő mozgásra utal, nem a piros színre" 

Szerintem, ha valamikori ide illő szituációt keresünk, és találunk, találhatunk többet is, mint "hangulat festést", ami végül mint eredmény, valóban igaz..

A késztetés - eredmény szópár: reszt(-el)/ *redt volt.

Hasonló, mint pl.mély magán hangzókkal:

*roszt (rossz hasonulás után, ssesedéssel főnevesedve: rost)/ *ródt ("ród" mint út, rótt hasonulás után).. Vagyis a "vörös út rossz".. :)

Más: "foszt/ *fódt ("*fótta a *fótot" =>> "foltozta a foltot" )"..

A "reszt --->reszt-(el)" szó, azt jelenti, hogy "feldarabolni".. Nyilvánvaló, hogy legkorábban olyan korba helyezhető ilyen tevékenység, amikor már vadásztak, és a húst valamilyen eszközzel képesek voltak feldarabolni. Ehhez nem kellettek fém eszközök, mert ha nehezen is, de éles csont darabok használatával megoldható volt ilyen tevékenység..

Ha a magyarba akkor érkezett ez a szó, és szó összetétel, amikor az SZ-->S átmenet már létezett, akkor az azonos a "rest(-el)" szóval, aminek a jelentése, hogy lusta (rest), amiért "szégyenkezik". A lemenő Nap is "lusta", és gyakran vörös színt ölt.

A népek mindig rettegtek, hogy másnap újra felkel-e a Nap..

A "rettegni" (red(t)-eg-ni) a népek ilyen jellegű aggodalmára utal.. A "red" mint vörös szín e-mellett a valamikori igei alakra is utal mivel múlt időben "redt" ( "rett" hasonulva) mint "megvörösödött" valamikori jelentés tartalommal.

A szótő "RÉ(l)" lehetett, ami "napsütést" jelentett.. 

Azt írtad, hogy "A retteg a remeghez, rezeghez, reszkethez hasonló hangulatfestő szavunk. A félelemből eredő remegő mozgásra utal, nem a piros színre" 

Szerintem, ha valamikori ide illő szituációt keresünk, és találunk, találhatunk többet is, mint "hangulat festést", ami végül mint eredmény, valóban igaz..

A késztetés - eredmény szópár: reszt(-el)/ *redt volt.

Hasonló, mint pl.mély magán hangzókkal:

*roszt (rossz hasonulás után, ssesedéssel főnevesedve: rost)/ *ródt ("ród" mint út, rótt hasonulás után).. Vagyis a "vörös út rossz".. :)

Más: "foszt/ *fódt ("*fótta a *fótot" =>> "foltozta a foltot" )"..

A "reszt --->reszt-(el)" szó, azt jelenti, hogy "feldarabolni".. Nyilvánvaló, hogy legkorábban olyan korba helyezhető ilyen tevékenység, amikor már vadásztak, és a húst valamilyen eszközzel képesek voltak feldarabolni. Ehhez nem kellettek fém eszközök, mert ha nehezen is, de éles csont darabok használatával megoldható volt ilyen tevékenység..

Ha a magyarba akkor érkezett ez a szó, és szó összetétel, amikor az SZ-->S átmenet már létezett, akkor az azonos a "rest(-el)" szóval, aminek a jelentése, hogy lusta (rest), amiért "szégyenkezik". A lemenő Nap is "lusta", és gyakran vörös színt ölt.

A népek mindig rettegtek, hogy másnap újra felkel-e a Nap..

A "rettegni" (red(t)-eg-ni) a népek ilyen jellegű aggodalmára utal.. A "red" mint vörös szín e-mellett a valamikori igei alakra is utal mivel múlt időben "redt" ( "rett" hasonulva) mint "megvörösödött" valamikori jelentés tartalommal.

A szótő "RÉ(l)" lehetett, ami "napsütést" jelentett.. 

Az emberi őskor akkor kezdődött, amikor az ember genetikailag leszakadt a majmokkal közös fejlődési törzsről.

Feltételezés szerint 5 millió évvel ezelőtt történt a leszakadás..

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Evolúció#/media/Fájl:Ember_evolúció1.svg) de a ma 

   Ami eddig előkerült leg régebbi emberi maradvány nem olyan régi, mint amikor a genetikai vizsgálatok alapján a nulla eltérést a majmoktól elértük..

A mai írásos dokumentumok alapján vizsgált ezer éves intervallumhoz képest bizonyára sokkal régebben volt amikor az ember kommunikációs jelrendszert váltott és áttért a hangos, beszélt nyelvre.

  Feltehető, hogy az írott nyelv ősi formája, és a kezdetleges vonalas és rajzos  ábrázolás, ami akár a többnyire néma (hangokat kiadtak, de az még nem volt beszéd) korszakkal párhuzamosan jött létre, már kellően fejlett volt ahhoz, hogy a hangos beszéd kifejlődése elkezdődhessen, ami először feltételezem a biológiai nyelv használata nélkül (mintha le lett volna rögzítve a nyelv) működött, majd tovább fejlődött és létre jött az "a nyelv", ahogyan a magyar így is nevezi, ami már nagy változatosságban (sokféle nyelven) tökéletesen képes megfelelni minden egyes nép saját elvárásainak, és részben az idegeneknek is, ha lefordítják.. 

  Azt feltételezem, hogy a toldalékoló nyelvek, amikről mint a hagymát alkotó rétegek, lehánthatók a toldalékok, olyan szótöveket kaphatunk, amik ha nem az adott nyelvben alakultak ki, esetleg más nyelvekben mégis értelemmel bírnak ma is... Amiknek ma is van értelme az a szó/szótő, vagy a vizsgált nyelvvel egy időben jött létre, vagy átvették, és beépült. Minél nagyobb "szóbokorral" rendelkezik adott szótő, függetlenül attól hogy valamikori idegen, vagy saját szótő volt, annál régebbi..

A szóbokor vizsgálat szerintem együtt a vizsgált nyelvek nyelvtani szerkezetének kielemzésével, és a ma is értelmezhető szavak és az ásatások alapján kikövetkeztethető szituációknak a hozzá rendelésével (a technikai fejlődéssel és a környezettel szinkronban), választ adhat egyes nyelvi képződmények korára, és a kialakulás feltehető helyére a szükséges elemzések után..

Amikor ez már amennyire lehet ismert, úgy gondolom, akkor léphetnének be az eddig elért nyelvészeti eredmények -például. a hangváltozások az idők folyamán különböző nyelvekben- összehasonlító vizsgálata a fennmaradt holt és a ma élő különböző nyelvekkel..  

A sajnálatos az, hogy a ma nem toldalékló nyelvek vizsgálata ilyen alapon értelem szerűen, nagyrészt csak az utolsó fázisban léphetne be (bár egy részük bizonyára tartalmaz toldalékoló nyelv maradványokat, amiket fel lehet használni a korábbi fázisban is).  

Nagyon fontos volna gondolom minél több nyelv megőrzése, mert minden egyes nyelv "másként látja tökéletesen a világot", és a teljes valaha elérhető eredmény, ami úgy vélem, hogy  a lehető leg tökéletesebb fordító programok létrehozását tartja fontosnak, talán megvalósul.. 

   A "-vé" szótő pl. a fenti elgondolásom alapján egy szárazföldi veszélyekkel, vérrel tele út jelentése volt és jelentését megőrizte ha kissé módosult hangalakban is (ahogyan ez szóba is került) az angolban,  ami a mai magyarban a "késztetés-eredmény" még jelentős mennyiségben jelen lévő szókapcsolat alapján jól értelmezhető:

*uszt/ údy (=úgy), *ud(t) (*utt-->út)

Jelentése mai értelmezés szerint: Ússz(ál)!, / Úgy út.

Ami a szituációból ma is élő, hogy:

-Ha valakit üldöznek, az üldözött szaga elvész ha vízben folytatja az útját, és akkor megmenekülhet. Huss, eltűnhet mint Hudini.. :)

"Ami az angolban red, a németben rót, a magyarban rőt." Ez valóban így van, csak a sorrend nem pontos. A germán rot (rőt) ból lett a magyarban a rőt és az angol red is. Az angol red formának a magyar rőthöz már nincs kapcsolata. Pláne nem a vörös és piros szavunkhoz. A magyar vörös, piros, rőt három különböző eredetű szó, ugyanarra  a színre. A "redtegés" te is beláthatod egy hibás levezetés.

"A ressre vagy rössre sütés is pirosra sütést jelent"

Nem, miven (vas)rácson való sütést jelent. lásd: rostély=rács, rostélyos= rácson sült hús.

germán: rosten (rösten) -> magyar röszt, reszt, rostély, angol: roast

A "reszt-elni (eredetileg gondolom "(meg)sütni". Így van, lásd előzőek. A redhez viszont köze, sem a magyar rettegéshez

A retteg a remeghez, rezeghez, reszkethez hasonló hangulatfestő szavunnk. A félelemből eredő remegő mozgásra utal, nem a piros színre.

"Nagyon érdekes, hogy a "vé-" szótő -én annak tekintem- az angolban mint "út" jelenik meg, ha csak az Esz. 3. igei alakokat és/vagy főneveket  vesszük figyelembe eltérő mássalhangzóval kiegészítve, értelmes mondatot eredményez, ami utal egy esetleges "út" veszélyeire az őskorban: Vén véd: "-Vél  vész vér vég."

Nagyon szereted ez az "őskor" kifejezést, pontosan mit értesz ez alatt? Angol nyelvről kb a 10-11 század óta, de inkább 13 beszélhetünk, és azóta is rengeteget változott. Az angolban ráadásul az út jelentésű szó (way) nem "vé-"-vel kezdődik. Inkább "u'éj". U-szerű. Nem véletlenül double-u a neve.

A magyar "vén" szóhoz kiejtésben talán az angol vein (latin: vena, magyar: véna) áll legközelebb. Ezt valóban v-vel ejtik. "véjn".

"Összességében túl merevnek tartom a mai nyelvcsaládok merev elszigetelését egymástól, mintha nem is lett volna közös múltjuk és kapcsolódásuk!!!!"

Ez meglehet, de mind az angol, a német, a latin meglehetősen jól dokumentált változásokon ment keresztül ez elmúlt 1000 évben. Érdemes a kutatást ezekkel kezdeni. Nem túl célravezető a mai szóalakokat összehasonlítgatni egymással, mivel ebből szinte semmire sem lehet következtetni. Pláne nem "őskori" formákra.

A vörös a vér szóra vezethető vissza: vér -> véres -> veres, vörösA piros pedig a pirít ige eredménye: amit pirítunk az piros lesz. a pirkadatban ugyanez található. A red-hez nincs köze.

Ez nyilván igaz, azonban a mesékben előforduló "rőt szakáll" bizony "vörös szakállat" jelent. A ressre vagy rössre sütés is pirosra sütést jelent.. 

Ami az angolban red, a németben rót, a magyarban rőt..  

A "reszt-elni (eredetileg gondolom "(meg)sütni kész/ (eredmény ige) "retteg-ni" (redtegni>hasonulva: rettegni)-->módosulva: reszketni (t->k).. 

Ez szerintem talán az "emberevéses" ősemberi világra jellemző véres (vörös) világra volt jellemző, így aztán bőven meglehet a kapcsolat az eltérő nyelvcsaládok szókészletében előforduló szavak közös gyökere, a közös korra jellemző szituáció.. 

Nagyon érdekes, hogy a "vé-" szótő -én annak tekintem- az angolban mint "út" jelenik meg, ha csak az Esz. 3. igei alakokat és/vagy főneveket  vesszük figyelembe eltérő mássalhangzóval kiegészítve, értelmes mondatot eredményez, ami utal egy esetleges "út" veszélyeire az őskorban:

Vén véd: "-Vél  vész vér vég."

Ez úgy hangzik, mint egy intelem szerintem attól, aki öreg (=magyar jelentés ma), sok utat (angol jelentés ma) megtett, és tudja mi várható egy veszélyekkel teli úton.. Az ősi közös kor és a kapcsolható szituáció  itt is összekötő kapocs lehet különböző nyelvcsaládok szavait illetően..

Összességében túl merevnek tartom a mai nyelvcsaládok merev elszigetelését egymástól, mintha nem is lett volna közös múltjuk és kapcsolódásuk!!!!

Állítólag a magyar nyelvben piros vagy vörös szín "eleinte" nem is létezett..:)Talán színvakok voltak az elődök?!Vagy inkább rettegett (*REDt-égedt), sok rosszra (*ROSz(T)-ra),RÚT (pl. karóba húzó) RUDakra, veszélyes, véres (vér-rös(s)// vér-rő(d)t) felégetett utakra gondolhattak, ezért "RÖST-ellték" nevén nevezni, és "ri(d)t-kán" használták a "vér-rös(s)" és a "pír-ros(sz)" színeket, ami miatt korai írásokban elő sem fordulnak a "vörös" és "piros" szavak?(Szerintem talán a "pír" eleinte "-os" végződés nélkül pirosat is jelenthetett, ahogyan a "ver" is "-es" nélkül ige, főnév, és melléknév is lehetett egyben, amelyek "mondatba ágyazás során" nyerték el aktuális jelentésüket némi bizonytalansággal és félreérthetőséggel.:)

A vörös a vér szóra vezethető vissza: vér -> véres -> veres, vörösA piros pedig a pirít ige eredménye: amit pirítunk az piros lesz. a pirkadatban ugyanez található. A red-hez nincs köze.

Állítólag a magyar nyelvben piros vagy vörös szín "eleinte" nem is létezett..:)

Talán színvakok voltak az elődök?!

Vagy inkább rettegett (*REDt-égedt), sok rosszra (*ROSz(T)-ra),

RÚT (pl. karóba húzó) RUDakra, veszélyes, véres (vér-rös(s)// vér-rő(d)t) felégetett utakra gondolhattak, ezért "RÖST-ellték" nevén nevezni, és "ri(d)t-kán" használták a "vér-rös(s)" és a "pír-ros(sz)" színeket, ami miatt korai írásokban elő sem fordulnak a "vörös" és "piros" szavak?

(Szerintem talán a "pír" eleinte "-os" végződés nélkül pirosat is jelenthetett, ahogyan a "ver" is "-es" nélkül ige, főnév, és melléknév is lehetett egyben, amelyek "mondatba ágyazás során" nyerték el aktuális jelentésüket némi bizonytalansággal és félreérthetőséggel.:)